Eredeti előterjesztés
Szegeden 1992. november 26-án született az a határozat, amelyben az önkormányzat közgyűlése megbízza az Oktatási és Ifjúsági Bizottságot egy tervezet elkészítésével, aminek tartalmaznia kell az új tanévben a városi önkormányzat összes iskolájában indítandó elsős osztályokat szám szerint, valamint az esetleges összevonások során a 2–8. osztályokban történő változásokat.
A tervezet, amit nevezhetünk karcsúsítási programnak is, elkészült; az új tanévben 52 osztállyal kevesebb indult volna, ez 17-tel kevesebb első és 35 összevont osztályt jelentett. Figyelembe véve Szeged jelenlegi 670 általános iskolai osztályát, ez „számszakilag” nem is tűnt túl drasztikus csökkentésnek.
Az előterjesztésben azonban nem szerepelt egy 110 éves iskola, a Szilléri sugárúti.
Az eltűnt iskola nyomában
A Szilléri Sugárúti Általános Iskola az utóbbi 12 évben mindig különböző nagyobb iskolákhoz volt csatolva, tagiskolának minősítették, így neve is folyton változott.
Három éve a vezetőség elérte, hogy az addig csak alsósokat tanító iskola – fokozatosan felmenő rendszerben – felső osztályokat is indíthasson; jövőre végezne az első nyolcadikos osztály. A tíz tantermes épület ideálisnak tűnt egy 8x1 osztályos „kisiskola” kialakítására. A „program” beindult, az önkormányzatnak azonban más tervei voltak.
Speciális szakiskola
Az eredeti előterjesztés előkészítője volt egy a városházán fogant ötlet megvalósításának. Döntés született egy olyan speciális szakiskola felállításáról, amely 14 és 16 év közötti, halmozottan hátrányos helyzetű, deviáns és szellemi érésben hátramaradott gyermekeket foglalkoztatna. Az úttörő vállalkozást sokan sokféleképpen bírálták.
Az önkormányzat számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a mintegy 400 tanuló ellátását felvállaló alternatív iskolának állandó helyet kell biztosítani, koncentrálni kell az oktató tevékenységet: épület kell. A város vezetőinek – Lippai Zoltán polgármester és Ványai Éva alpolgármester – korábbi nyilatkozata, mely szerint iskolát nem szüntetnek meg, azonban megakadályozta, hogy önálló iskolát áldozzanak fel erre a célra.
Így esett a választás a Szilléri Sugárúti Általános Iskolára. Mivel tagiskola, nem történik jogutód nélküli megszüntetés; kis iskola 7 osztállyal, a gyerekek – jó szervezéssel – a környék közeli iskoláiba átcsoportosíthatók – gondolhatták a városházán.
Tiltakozás
A baj csak az volt, hogy elképzeléseiket sem az iskola vezetésével, sem a szülőkkel nem közölték, így ezt a tervezetet az érintettek felháborodva fogadták. A „Szilléri” igazgatóhelyettese, Huszti Gáborné, valamint Oláh Ágnes, a munkaközösség vezetője többször kérdőre vonta az önkormányzati illetékeseket, elsősorban Puskás Albertnét, a közoktatási iroda vezetőjét: miért kell megszüntetni a gyerekeknek oly ideális iskolát? A sarokba szorított irodavezető az épület életveszélyességére hivatkozott, amire állítólag a szülők is évek óta panaszkodnak. Ennyi felelőtlen szülő élne Szegeden, hogy életveszélyes iskolába járatnák gyermekeiket? A Fény-Ker Kft. által végzett 1993. január 29-i felmérés (csak) az „iskola elektromos hálózatának mielőbbi korszerűsítéséről” beszélt, amit egy tavaszi szünetnyi idő alatt nyugodtan el lehetne végeztetni.
Új tervezet
A tiltakozás nyomán az új karcsúsítási tervezet már tartalmazza az „életveszélyes” Szillérit. A megszüntetéstől tehát elállt az önkormányzat, de a rendelet szerint az 1993/94-es tanévtől az iskola nem indíthat új első osztályt. A szülők eleinte belenyugvással fogadták ezt, később több kifogást emeltek. A környék többgyermekes családjainak különböző helyekre kellene járatniuk, vinniük különböző korú gyerekeiket. Ezt elkerülendő, nagy a valószínűsége annak, hogy idősebb gyermekeiket is abba az iskolába íratják, ahová a fiatalabbat, így a felsőbb évfolyamok tanulólétszáma csökken, egy-egy osztályt ezért meg is kell majd szüntetni. Az iskola halála kitolódhat 1-2 évvel, de elkerülhetetlen.
Ottjártamkor még a nevelői testület sem tudta, hogy a felszabaduló tantermek nem maradnak üresen: az önkormányzat azokat fokozatosan az alternatív iskolának juttatja. A felső tagozat tanárai részt vehetnek az új intézmény munkájában, a tanítók azonban áthelyeztetnek vagy elbocsáttatnak.
Piaristák
Tovább színezi a helyzetet, hogy a piaristák, bár az iskola mindig városi tulajdonban volt, bejelentették igényüket az épületre. Szilvássy László KDNP-s önkormányzati képviselő egy csomagtervet is készített az iskola átadására. Nem igazán érthető a kérelem, hisz a közelben lévő Dugonics utcai iskolát három éven belül átadja az önkormányzat a római katolikus egyháznak, jelesül a piaristáknak.
„Ha lendülnek a kezek”
Bezdán Istvánné, az anyaiskola vezetője szerint majd akkor dől el a Szilléri sorsa, ha „lendülnek a kezek a közgyűlésen”. Tudván tudva, hogy a racionalizálási koncepciót, a karcsúsítást a városatyák többsége támogatja, az igazgatónő nyilatkozata meglepően optimista. Náfrádi Zoltán, a terület képviselője is csak a lakosság követelésére készített egy módosító beadványt, hogy a Szilléri is indíthasson első osztályt.
Az eredeti tervezet szerint a Szillérihez hasonló méretű 5 iskola közül 2 nem indíthatott első osztályt – az új tervezet szerint mégis indíthatnak. Az 52 megszüntetésre ítélt osztályból 34 lett, további engedmények a városházától nem várhatóak.
A legfontosabb azonban, hogy a speciális iskola helyiségigénye továbbra is fennáll.
Önállósíttatás
Az egzisztenciájukat féltő pedagógusok és a gyermekeiket féltő szülők számára nyilvánvalóvá vált: ha önállóak lennének, az iskola is megmaradhatna. Puskás Albertnét erről kérdezte a Reggeli Délvilág riportere (1993. február 27.). „Előterjesztés kérdése” – hangzott a meglepő válasz az oktatási iroda vezetőjétől, hiszen valójában mind a tagiskola (1992. október 20.), mind az anyaiskola kérvényezte a Szilléri igazgatási önállósítását, éppen Puskás Albertné azon 1992. szept. 30-i levelére válaszul, amelyben az irodavezetőnő felkérte a városi iskolaigazgatókat, tegyék meg javaslataikat az 1993/94-es tanévre.
A beadványra azóta sem jött hivatalos, levélszerű válasz.
A feleletet minden bizonnyal a városi közgyűlés adja majd meg.
- Belföld [6]