Szinte napról napra más hírek szivárognak ki a rádiós „Istenek Tanácsából”. Nemrég még úgy volt, hogy az 1992-es műsorrend kirobbanóan sikeres találmánya, a Vendég a háznál nem éli túl a visszarendeződést. Azután úgy volt, hogy beköltözik a Napközbenbe, most éppen úgy van, hogy csökkentett terjedelemben megmarad.
Úgy volt, hogy a Krónika rovatvezetője és rovatvezető-helyettese Pálfy István és Gyuricza Péter lesznek, hiszen úgy volt, hogy a (Krónikát is magában foglaló) Tájékoztatási Főszerkesztőség vezetőjének választását a felettese tiszteletben tartja. Aztán kiderült, hogy mégsem. Úgy volt, hogy Tarnói Gizella vezeti tovább a gazdasági rovatot. Aztán úgy lett, hogy mégis inkább a Merza Jenő. Most úgy van, hogy mégiscsak marad Tarnói Gizella. Úgy volt, hogy a rovatrendszer visszaállításával egy aktív belpolitikai rovatvezetőre is szükség lesz, és úgy volt, hogy a Magyarországról jövök Pulitzer-díjas főszerkesztője, Simkó János lesz ez a rovatvezető. Most úgy van, hogy Simkó nem lesz rovatvezető, egyáltalán nem is lesz belpolitikai rovat (belpolitika is alig!). Vicsek Ferenc, aki a Gombár-korszakban a Petőfi adót vezette, már stabil rovatvezető, a kísérleti rovatot vezeti, csak éppen stábja nincs és egyelőre egyetlen perc műsorideje sincs a rovatának. Stefka Istvánt is kinevezték rovatvezetőnek, de szinte a kinevezése pillanatában át is ment a tévéhez. Kondor Katalin lenne a háttérműsorok gazdája, de egyelőre az ő pozíciója is bizonytalan.
Fogyókúra
A Kossuth adó lelke a Tájékoztatási Főszerkesztőség. Ide tartoznak: a belpolitikai, gazdaságpolitikai, mezőgazdasági háttérműsorok, riportműsorok és a Krónika. A főszerkesztőség adásideje most 50%-kal csökkent, mégpedig a háttérműsorok rovására. A főszerkesztőség vezetőjét és a Kossuth adó főszerkesztőjét (László Józsefet és P. Szabó Józsefet) egyaránt a hírműsorokhoz köti rádiós pályafutásuk, és mindkettőjük kinyilvánított célja az, hogy a háttérműsoroktól a hírműsorokhoz szivattyúzzanak át anyagi eszközöket. (Nota bene: a régi vezetésnek is voltak ilyen törekvései.)
Az összeugrott adásidőre a korábbinál sokkal több az igénylő, miután a tökéletesen depolitizált Petőfi adóról átáramlanak, illetve visszaáramlanak a belpolitikai műsorkészítők (Vicsek Ferenc, Rangos Katalin, Szente László, Hollós János, Neumann Gábor, Fiala János, Horváth Ida stb.). Az új vezetők műsorai sem szabadultak fel, László József megtartja a Határok nélkült, P. Szabó József a Ráadást, és az eltávozott régi intendáns, Szalay Zsolt Világóráját is egy új vezető, a napi főszerkesztő, Ónodi György veszi át. Egy sor ismert rádiósnak, Rádai Eszternek, Vicsek Ferencnek, Nagy Izabellának, Sándor Anikónak, Váradi Júliának, Lantos Gabriellának, Szakács Ildikónak nincs egyetlen perc „strukturálisan garantált”, tehát az állandó műsorszerkezetbe beépített műsorideje (v. ö. P. Szabó Józseffel készült interjúnkkal).
A rádióban a teljesítménynormák jelenleg elég alacsonyak, a fizetések nemkülönben. 15-20 éves munkaviszonnyal rendelkező műsorkészítők bruttó fizetése nem éri el a harmincezer forintot. Tavaly és tavalyelőtt 10%-os bérfejlesztés volt, az idén nem lesz semmilyen. Ez azt jelenti, hogy a rádiósok három év alatt elvesztik fizetésük reálértékének egyharmadát. A műsorkészítők eddig abból éltek, hogy normájuk teljesítése után volt elég idejük és adásidejük ahhoz, hogy fizetésükhöz hozzákeressenek. Ezentúl másképp lesz. Lesznek olyanok, akiknek harmadára-negyedére csökken a rádióban megkeresett jövedelmük, s olyanok is, akiknek mostani teljesítménynormájukat sem lesz hol teljesíteniük.
Még akkor sem, ha a normák változatlanok maradnak. Tartani lehet azonban attól, hogy nem maradnak változatlanok. Március 26-án egy vezetői értekezleten már elhangzottak a normák felülvizsgálatára, komolyabb munkaköri leírások készítésére és számonkérésére vonatkozó burkolt fenyegetések. Csúcs László alelnök mostanában igen gyakran beszél a tartalékok feltárásának és a takarékossági lehetőségek kihasználásának a szükségességéről. Az Állami Számvevőszék a Magyar Rádióról szóló jelentésében 10%-os létszámcsökkentést javasolt. A rádió vezetésének tehát lesz mire hivatkoznia, ha azt tervezi, hogy a normateljesítés és a különmunka lehetetlenné tételével (nota bene: a rádión kívüli különmunkák java részéhez is munkahelyi engedély kell), kiéhezteti, zsarolhatóvá és politikamentes hivatkozással kirúghatóvá teszi, kilépésre készteti az útjában lévő műsorkészítőket. Egyébként sem lenne logikus már csak gazdasági szempontból sem, ha az adásidővel együtt nem törekednének a létszám csökkentésére is.
Szervizsáv
Akinek nem jut önálló műsor, indulhat a reményfutamban, megpályázhatja az állandó műsorokkal ki nem töltött szabad sávokon lévő műsoridőket. A pályázható műsoridő a Kossuthon havonta kevesebb, mint 15 óra, és nagyrészt azokból a félórákból áll, amelyek a megszüntetett Fórum helyén fél tizenegy és tizenegy között üresen maradtak. Ezen kívül van még havonta háromszor egy óra délután és négyszer hat perc jegyzetekre szombaton.
A pályázatot szóban hirdették meg, nincsenek írásban rögzítve a szabályok, feltételek, az elbírálás módja és szempontjai, sem a leadási határidő. (A Szombat délelőtt szerkesztői például csak a leadási határidő után tudták meg, hogy műsoruk teljes egészében megszűnik. Rádai Eszter – v. ö. P. Szabó Józseffel készült interjúnkkal – nem is pályázott.) A pályázatokat hétről hétre bírálják majd el.
Szóbelisége abban is kifejeződik, hogy azokat sem értesítik írásban, akik nyertek. Farkas Zoltán és stábja például elnyert az új struktúra első hónapjára 260 percet a szabad sávból, de erről hivatalos értesítést a mai napig nem kapott.
A pályázatokat az adófőszerkesztő által felkért grémium bírálja el. Miután a pályázat formálisan nem létezik, a döntés lehetősége és felelőssége a főszerkesztőé marad, de a pályázó személyeknek, illetve pályázó műhelyek vezetőinek részvételével működő bizottság tevékenysége elősegítheti a műsorkészítők közötti érdekellentétek kifejlődését. A szolidaritás megbomlása az adott körülmények között úgyszólván „objektív szükségszerűség”. Ennek a bomlási folyamatnak az előrehaladását szolgálja az, ha az egyes műsorkészítő csoportok vezetői közvetlenül szembekerülnek egymással a szabad sávon való osztozkodásban. A vezetés számára nyilván kívánatosabb állapot lenne, ha az ellentétek fő frontja nem a vezetés és a jelentős műsorkészítők reprezentatív többsége, hanem a műsorkészítő csoportok között húzódna.
A múlt héten a Petőfi szabad sávjaira is pályázatot hirdettek. Szabályos pályázati kiírás ezúttal sem volt, de legalább kifüggesztettek egy írásbeli értesítést a pályázatról, és ezt az értesítést egy faliújságon két napig el is lehetett olvasni. Azután eltűnt.
Háttérelválasztó elemek
A rádió új műsorpolitikájában egyetlen törekvés érvényesül igazán következetesen: az, hogy radikálisan csökkentsék a mai magyar valóságot kutató, elemző riportműsorok, vitaműsorok, összeállítások – a belpolitikai háttérműsorok arányát. A rádiósoknak egyszerűen nem lesz módjuk, nem lesz helyük arra, hogy a magyar társadalomban lejátszódó folyamatokat közvetítsék.
A Kossuth Klub az ennek keretében jelentkező műsorok többségével együtt megszűnik, az ide tartozó műsorok havi 22 alkalom helyett 5-6 alkalommal jelentkeznek. Teljesen eltűnik a késő esti Fórum. A Mindennapi gazdaság háttérműsorból hírműsor lesz, és beolvad a Délutáni Krónikába. Nem jelentkezik többet a Szombat délelőtt, és ennek keretében természetesen a Szaván fogjuk sem. A Magyarországról jövök hetente öt alkalom helyett két alkalommal jelentkezik a Pulitzer-díjas műsoralapító, Simkó János szerkesztésében, és egyszer a Körzeti és Nemzetiségi Adások Főszerkesztőségének műsoraként. Havonta több mint negyven órával csökken tehát a háttérműsorok adásideje.
S ennek csupán kicsi töredékét nyeri vissza az ország sorsa iránt érdeklődő hallgató a szabad sávokon, s természetesen a szabad sávokba terelt műsorok is elveszhetnek bármelyik pályázati fordulóban, ha nem nyerik el az új vezetők tetszését. Ezzel szemben a Tájékoztatási Főszerkesztőség lecsökkent adásidején belül is sokkal több idő jut majd a jogi ismeretterjesztésre és – a belpolitikai küzdelmek szempontjából kevésbé érdekes – környezetvédelmi műsorokra. Ez a két terület most kap önálló rovatot, miközben, mint említettük, a belpolitikai rovat megszűnik!
Nem nyúlnak hozzá – legalábbis most nem – a 168 órához és a Gondolatjelhez, ahhoz a két műsorhoz, amelyet a politizáló közvélemény kitüntetett figyelme véd, de világos, hogy a háttérműsorok elsöprése után ezek légüres térbe kerülnek, és sokkal nagyobb teher nehezedik rájuk, mint eddig. Egyik rádiós kollégánk úgy fogalmazott, hogy műsorgettó lesz belőlük.
A Gombár-korszak előtt született, éltesebb műsorok sora szűnik meg most. Egyetlenegy sem marad meg például azok közül, amelyeket a rádió korábbi műsoraiból vett át a Kossuth Klub (a Mérlegről, a Tanakodóról, a Gőzről, a Csak arra vagyok kíváncsiról és az Európa Stúdióról van szó). Ami a Kossuth Klubból megmarad (a Parlamenti ütköző, a História, a Mit szól hozzá?, a Fültanú, a Jogálom) az mind az elmúlt évben született. (Az új műsorszerkezetről kiadott tájékoztató anyag olyan műsorokat is felsorol a Kossuth Klub maradékaként, amelyek sohasem szerepeltek a Kossuth Klubban.)
A Szombat délelőtt a Magyar Rádió legrégebbi műsorai közé tartozott. 1974-ben indult a Petőfin, és 1992 januárjában, a struktúraváltás után vitték át a Kossuthra. A Kossuthon hallgatottsága 12-14%-ra emelkedett, és ezzel a rádió tíz leghallgatottabb műsora közé került. Az idén januárban nyilvánosságra jutott, illetve Csúcs László által nyilvánosságra hozott tervezetekből már kimaradt a Szombat délelőtt, és az új struktúra szülőanyja, Katona Terézia (a jelenlegi műsorigazgató-helyettes) nyíltan meg is mondta, hogy a Szombat délelőtt nem lehet alku tárgya. Azután persze mégis az lett, és a műsor szerkesztőit úgy tájékoztatták, hogy a Szombat délelőtt, ha nem is hetente másfél, de kéthetente egy órában megmaradhat, ha nem is a Kossuthon, de a régi helyén, a Petőfin. A szerkesztők a rádió vezetőinek március 26-án tartott sajtótájékoztatóján tudták meg, hogy műsoruk mégsem szerepel a Petőfi műsortervében. Azon a tájékoztatón többen is megkérdezték, hogy mi lesz a Szombat délelőtt-tel, de a kérdésekre nem érkezett válasz. A Tájékoztatási Főszerkesztőség vezetője néhány nappal később közölte a műsor főszerkesztőjével, Rádai Eszterrel, hogy a Petőfi adó vezetője, Dénes Gábor, úgymond, felrúgta a megállapodást. A Szombat délelőtt helyén ismétlőműsor lesz, mint régen. Ismétlőműsor hét végi rádiós főműsoridőben!
Apróságok
Rádai Esztert megbízták, hogy szerkesszen műsort május elsejére, a munka ünnepére. A megbízást nem sokkal később indoklás nélkül visszavonták, a műsort a Tájékoztatási Főszerkesztőség vezetője készíti majd el.
Szénási Sándor négyhetenként olvassa fel jegyzeteit a Kossuth adón. Március 15-én is rá került volna a sor, de a rádió műsorülésén úgy döntöttek, hogy ez alkalommal más kerüljön a helyébe. Eredetileg úgy volt, hogy Sütő András ír jegyzetet a jeles napra, végül azonban Albert Gábornak, az Új Magyarország alapító főszerkesztőjének az írása hangzott el.
A rádióban egy hírszerkesztőség van, és mindhárom adót ez látja el hírekkel. Emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy egy adó vezetői belenyúltak volna a hírcsomagba. Most ez is megtörtént. Nyakas Szilárd, a Bartók Rádió főszerkesztője kivette a hírszerkesztőség által leadott anyagból azt a hírt, hogy a Rádióskamara az Alkotmánybírósághoz fordult, miután több okból alkotmányellenesnek véli azokat a dokumentumokat, amelyek alapján most a rádió működik.
És ez a harmadik apróság azért nem apróság. Ha már a hírszerkesztőség autonómiája sem szent, akkor már valóban semmi sem szent.
Az 1967-es közel-keleti háború után terjedt el Pesten az a buta vicc, hogy a térség legerősebb hadserege a Magyar Rádió, mert az egy héttel tovább tartotta a Sínai-félszigetet, mint az egyiptomiak. Úgy tűnik, hogy a Magyar Rádió most erősebb, mint valaha. A legközelebbi alkalommal (Isten ne adja!) a Magyar Rádió legkisebb adójának főszerkesztője már egymaga is képes lesz feltartóztatni az izraeli armadát.
- Belföld [6]