Élő lánc
Az óbudai Folyamőr utcai lakótelep lakóinak életét két ipari létesítmény keseríti meg: az egyik voltaképpen csak vámszabadterület, a másik palackozó üzem. Közös jellemzőjük, hogy mindkettőt sűrűn keresik fel a be- és kiszállító kamionok, zajukkal és bűzükkel gyötörve az egyébként csendes környék lakóinak életét. A lakossági tiltakozás megszervezésében két környezetvédő csoport vállalt részt: a Városi Biciklizés Barátai Egyesület és a Levegő Munkacsoport. A környezetvédők úgy határoztak, hogy élőláncot alkotva 24 órára elzárják a lakótelepet a kamionok elől. Szándékukat a gyülekezési jogról szóló törvény alapján bejelentették a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. A BRFK 24 órán belül, 1992. augusztus 29-én, a közlekedés nagymértékű akadályozására hivatkozva megtiltotta a rendezvényt. A kezdeményezők a rendőrségi határozattal szemben a bírósághoz fordultak. A Pesti Központi Kerületi Bíróság úgy ítélte meg, hogy a tervezett „blokád”, tekintettel arra, hogy nem fő közlekedési útvonalat zárnak le, nem sérti aránytalan mértékben a közlekedést, és ezért a rendőrség tiltó határozatát hatályon kívül helyezte. A környezetvédők szeptember 2-án 24, majd szeptember végén 48 órára lezárták a lakótelepet a kamionforgalom elől – mindkét esetben jogszerűen. A két iparvállalat persze azért maradt a helyén, s a három nap kivételével a kamionok is ugyanúgy közlekednek a keskeny utcákon, mint azelőtt.
Minderről a Beszélő 1992. szeptember 12-i száma részletesen beszámolt.
Az ügyész logikája
1992. december 22-én, néhány nappal azelőtt, hogy a törvényességi óvás intézménye az Alkotmánybíróság határozata nyomán végképp kimúlt, a legfőbb ügyész helyettese törvényességi óvást emelt a bíróság jogerős határozata ellen. A rendőrség nem cáfolta, de meg sem erősítette, hogy az óvás kezdeményezésében szerepe lett volna. Az ügyész iratában nem hivatkozott kérelemre, saját véleményeként fejtette ki, hogy a bírósági végzést „törvénysértőnek és megalapozatlannak” tartja.
Álláspontja szerint a gyülekezési jog értelmében olyan rendezvények tarthatók „amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják”. Az útelzárás azonban „arra illetéktelen személyek részéről” önmagában jogellenes cselekmény. „Ez a módszer ugyanis a közvetlen fizikai kényszer jellegével juttatja a címzett tudomására a résztvevők véleményét, akaratát.” Az útelzárás révén a szervezők közlése, óhaja „a kinyilvánított vélemény címzettjének akaratára nem a közlés súlya, koncentráltsága, demonstratív jellege miatt hat alakítólag, hanem a jogellenes kényszer alkalmazása miatt”.
Ehhez társul, hogy a bíróság nem vizsgálta érdemben, hogy a közlekedés mekkora sérelmével jár az útelzárás. Egy fuvarozó cég (a Hungarocamion) nyilatkozata nem alapozza meg a bíróság végzését.
A környezetvédők igaza
Az ügyészi érvelésnek természetesen megvan a logikája. Ezzel a logikával azonban a kamionforgalomtól, a környezetszennyezéstől szenvedő állampolgárok igaza áll szemben. S az ő igazukat is alátámasztják jogszabályok, amelyeknek azonban a jog eszközeivel többnyire nem sikerül érvényt szerezni. Az egészséges élethez való jogot az alkotmány biztosítja – csakhát az alkotmánynak ez a szépen hangzó deklaratív rendelkezése közvetlenül senkit sem kötelez semmire. Vannak továbbá építésügyi előírások, amelyek szerint belső lakóterületi utakon nem szabad ilyen intenzív, az ott lakók nyugalmát zavaró, egészségét károsító forgalmat fenntartani. E tilalmak megszegését peres úton bebizonyítani azonban rendkívül nehéz és időigényes. Mindazonáltal az effajta precedens értékű perek végigvitelét a magyar környezetvédők sem takaríthatják meg maguknak…
Az italfogyasztás az elmúlt harminc évben harminc százalékkal nőtt Magyarországon, a dohányzók száma – a nyugati világban tapasztalható tendenciával ellentétesen – ötven százalékkal. De mindez semmi ahhoz képest, hogy az ipari termelés ez alatt az idő alatt a négyszeresére, a közúti forgalom a hússzorosára növekedett. A magyar népesség magas halálozási arányszámáért s ez a népességcsökkenésnek nyomósabb oka, mint az alacsony születési ráta – jelentős részben a folyamatos környezetszennyezés, a környezet katasztrofális állapota a felelős. A környezetvédők figyelemfelkeltő, tiltakozó megmozdulásaira tehát az egész társadalom egészsége érdekében nagyon is szükség van.
Magyarország a kamionosok paradicsoma. Itt nincsenek időszakos, hétvégi és éjszakai korlátozások. De Magyarország a kamionosok pokla is. Minthogy Budapest körül nincs kiépített körgyűrű, minthogy a tranzitforgalom Budapestet többnyire nem tudja kikerülni, a kamionok Budapesten a belterületi utcákba is behajthatnak és a belterületi hidakon is keresztülhajtanak – illetve kénytelenek behajtani, kénytelenek keresztülhajtani. Holott egyes számítások szerint egy megterhelt kamion olyan mértékben veszi igénybe az utat, mint százezer személygépkocsi.
Ki az erősebb?
A legfőbb ügyész aligha képes arra, hogy törvényességi óvást emeljen az ellen, hogy a görög és bolgár kamionosok blokáddal zárják el a határt. Ellenkezőleg: a magyar hatóságok teljesítik – muszáj teljesíteniük – követelésüket: újabb 2500 ingyenes áthaladási engedélyt adnak ki. Persze a kamionos lobby és a velük egy érdekcsoportot alkotó gazdasági lobbyk erősebbek, mint a környezetvédők, és mint a Folyamőr utcai lakótelep lakói. Blokád az blokád – mondják: az ügyészi közbelépést nyilván az 1990 októbere óta eleven blokádpánik is motiválta. De úgy látszik, hogy a kamionosok blokádjának mégis nagyobb a becsülete, mint az antikamionblokádnak. Holott az utóbbit élő emberek alkotják.
Egy:egy
Az ügyész és a környezetvédelem meccse jelenleg döntetlenre áll.
A Legfelsőbb Bíróság április 6-i határozatában elutasította a legfőbb ügyész törvényességi óvását. A bíróság azzal érvelt, hogy a közigazgatási bíróság helyett az adott ügyben a bíróság nem illetékes, és nem is akar dönteni, szakértőket meghallgatni. Ezért a bíróság csak a törvényességi óvás megítélésére korlátozza véleményét. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végzését, az 1992. szeptemberi demonstráció engedélyezését nem lehet hatálytalanítani, hiszen az esemény lezajlott. A visszamenő hatálytalanításnak nincs értelme. A határozat törvénysértő voltának megítélése csak szakértői bizonyítás révén volna lehetséges. Ez az elsőfokú bíróság feladata volna – ha a Legfelsőbb Bíróság új tárgyalást rendelne el. Erre azonban visszamenőleg nincs lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság tehát nem mondta ki, hogy az útlezárás engedélyezése eleve törvénysértő.
Ugyanakkor a magas bírói fórum a legmesszebbmenőkig egyetértett a legfőbb ügyész kérelmének elvi vonatkozásaival, vagyis azzal, hogy általában az útlezárás nem egyeztethető össze a gyülekezési joggal. A vita – mivel a bíróság az egyértelmű állásfoglalástól ezúttal meghátrált – tovább folytatódik.
A Városi Biciklizés Barátai máris meghirdették következő akciójukat, most a Városliget védelmében. A Föld napján, április 22-én a Városligetet kettészelő Kós Károly sétányt akarják egy egész napra a forgalom elől lezárni – ha úgy tetszik, blokád alá venni.
- Belföld [6]