Éljen Amerika!
„A vádlott 1976. december 30-án délután a Kontakta Alkatrészgyár XX., Nagy Sándor u. 1. szám alatti telepén a sajtóműhely WC-jében az egyik fülke ajtajának belső oldalára ceruzával a következőket írta: »Éljen a szabadság. Éljen Amerika a 200. évfordulóján. Miért nincsenek meg az alapvető emberi jogok? Miért erőszakolják a kommunizmust? Információszabadságot! Sajtószabadságot! Szólásszabadságot! Többpártrendszert! Sztrájkjogot! Szabad kezdeményezést! Hallgasd a Szabad Európát!«
A vádlott által készített feliratokat 1977. január 3-án fedezte fel Juhász Ferenc, a vállalat egyik dolgozója, aki jelentette a látottakat a párttitkárnak, majd Csillag Péter értesítette a rendőrséget.”
Az Amerika-barát Sánta Istvánt, aki ekkor húszéves volt, a budapesti XX. kerületi bíróság izgatás miatt 10 hónap – 3 évre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
Kóros személyiségszerkezet
Fél év múlva Sánta Istvánt behívták katonának. A bevonulás másnapján (1977. október 27.) az ünnepélyes géppisztolykiosztás közben Sánta odament a századparancsnokához, és közölte vele, hogy nem hajlandó átvenni a fegyvert. Az elhárítótiszt irodájában elhatározását azzal indokolta, hogy nem kíván a néphadseregben a szocializmus védelme érdekében, fegyverrel harcolni. Azonnal őrizetbe vették, és megindult ellene a büntetőeljárás.
Részlet a kirendelt igazságügyi elmeszakértői véleményből:
„Családi körülményeiről elmondja, hogy igen rossz anyagi körülmények között nőtt fel. Hétéves volt, amikor a szülei elváltak. Őt az anyja nevelte, aki takarítónő volt, de egy évvel ezelőtt leszázalékolták. Anyjával egy mellékhelyiségek nélküli, egyszobás lakásban lakik… Mechanikai műszerész. (…) Az izgatási üggyel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy őt csak az anyagi dolgok érdeklik, politikával nem foglalkozik. Amikor felhívjuk a figyelmét, hogy az általa felírt szöveg határozott politikai tartalmú, azt válaszolja, hogy az élet nem választható el a politikától. (…) Magatartása, életvezetése, a korábbi izgatásos jellegű bűncselekménye, továbbá bevonulását követően a fegyver átvételének megtagadása kóros személyiségszerkezet fennállását bizonyítják. (…) Katonai szolgálatra nem alkalmas.”
A pszichológus szakértő ehhez még hozzátette: állapota, „cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében közepes mértékben korlátozta”.
Nincs szükség a szakértőre…
Részletek a Budapesti Katonai Bíróság 1977. december 17-i tárgyalásának jegyzőkönyvéből:
„Sánta István vádlott: A vádat megértettem, nem érzem magam bűnösnek.
Vádlott (dr. Váczi István hadbíró alezredes, a tanács elnöke kérdésére): Voltam a rendőrségen, és megkérdeztem, hogyan lehet Amerikába kivándorolni. Ott azt mondták, hogy elméletileg ki lehetne mennem, de a gyakorlatban soha nem vándorolhatok ki Amerikába.
Dr. Nikodénusz József orvos ezredes, állandó igazságügyi szakértő: Az írásban előterjesztett szakértői véleményemet azzal egészítem ki, hogy a vádlottat a FÜV mint bizottság elé állítottuk, és a bizottság döntése értelmében a vádlott katonai szolgálatra alkalmatlan.
Dr. Légrádi József alezredes, katonai ügyész: A vádlott azért nem akart katona lenni, nehogy a későbbiek folyamán bárki a szemére vesse, hogy fegyverrel védte a hazáját. A vádlottnak nincs helye a hadseregben, ennek a megállapításához azonban nincs szükség a szakértő véleményére.
Dr. Simor Antal ügyvéd, védő: A haza védelme szempontjából egy ember szükségtelenné vált, hiszen a vádlott alkalmatlan katonai szolgálat teljesítésére. (…) A vádlott megnyilvánulásai a nem orvosokat is elgondolkoztatják, hiszen bűntudatot sem érez. Nincs tisztában azzal, hogy milyen bűncselekményt követett el, szinte már azt hiszi az ember, hogy nem egészen normális. Ha valaki nem elmebeteg, az nem hangoztat olyanokat, mint a vádlott. Sajnos igen nehéz körülmények között nőtt fel. Sőt még befolyásolta az is, hogy a Szabad Európa Rádiót hallgatta.”
Nyilvánvaló, hogy a védő (és az igazságügyi orvosszakértő is) katonai alkalmatlanságának, korlátozott beszámíthatóságának hangsúlyozásával menteni próbálta a vádlottat. Az ügyészt mindez nem hatotta meg, feltehetőleg már az orvosszakértő kirendelését is fölöslegesnek tartotta.
A Budapesti Katonai Bíróság Sánta Istvánt egy év szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, és két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, továbbá elrendelte az izgatás miatt kiszabott 10 hónap szabadságvesztés letöltését is, kimondva, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
Enyhe ítélet
Ebben az időben a katonai szolgálat megtagadásáért két, sőt három év börtönbüntetést szabtak ki. Sánta Istvánt, aki politikai okból tagadta meg a szolgálatot, és politikai okból korábban már elítélték, három év fenyegette. Ezzel szemben állt az a tény, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan lévén behívása is tévedés volt. Voltaképpen tehát fel kellett volna menteni. A bíróság elnöke az arany középutat kereste. Elítélte Sánta Istvánt, de viszonylag enyhe büntetést szabott ki.
A bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy a vádlott már izgatásért büntetve volt, és a katonai bűncselekményének elkövetését is politikai indok motiválta. Enyhítő körülményként értékelte viszont, hogy közepes fokban korlátozva volt cselekménye társadalomra való veszélyességének belátásában, és hogy a katonai szolgálatra alkalmatlan. Ha az alkalmatlansága a bevonulás előtt ismertté vált volna, akkor a bűncselekményt el sem követhette volna.
Dr. Légrádi r. alezredes (ügyész) fellebbezett, mert álláspontja szerint a bíróság ítélete törvénysértően enyhe.
„A katonai bíróság nem vette figyelembe az alanyi oldalon jelentkező jelentős súlyosító körülményeket, ugyanakkor túlzott jelentőséget tulajdonított az orvosszakértői véleménynek. Nyomatékosan figyelembe kell venni azt, hogy a vádlott magatartása alapvetően és durván három jogvédte tárgyat sértett. Egyrészt a függelmi viszonyokat, másrészt a honvédelem érdekeit, és harmadsorban a cselekménynek súlyos és egyáltalán nem veszélytelen politikai motívuma is volt. Látni kell, hogy a vádlott nem pillanatnyi elhatározás alapján cselekedett, hanem átgondolt elvi alapon, amely nála már évekkel ezelőtt kezdett kialakulni, és a szó szoros értelmében világnézetté vált. Nyomatékosan alá kell húzni azt a körülményt is, hogy a vádlott az egész eljárás során a konokságáról és megátalkodottságáról tett tanúbizonyságot azzal, hogy bűnösnek nem érezte magát, és a cselekményét sem bánta meg.”
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést elutasította. Részlet az indokolásból:
„Figyelemmel kell lenni arra, hogy a katonai szolgálat teljesítésére való alkalmatlanság miatt a vádlottnak behívóparancs sem lett volna kézbesíthető, így a hivatkozott bűncselekmény megállapítására sem kerülhetett volna sor…” De: „A korábban elkövetett cselekménye miatt alkalmazott büntetés nem érte el a kívánt nevelő hatást, mert a katonai függelmet sértő bűncselekményt is a szocialista államrenddel való szembenállásból követte el, ellenséges politikai nézeteit a fegyver átvételének megtagadásával is kifejezésre juttatta.”
Kárpótlás nem jár
A katonai szolgálat megtagadása nem alapvető szabadságjog, így az emiatt kimondott ítéletek „Az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló” 1992. évi XI. törvény értelmében továbbra is jogerősek. Sánta Istvánnak a törvény erejénél fogva tehát csak az izgatás miatt kiszabott tíz hónapos ítélete vált semmissé, kárpótlásra is csak tíz hónap után jogosult. A katonai bíróság által kiszabott egy év ügyében csak akkor kapna kárpótlást, ha perújítás során egyéni eljárásban mondanák ki, hogy elítélése törvénysértő volt. Ennek az új pernek a kimenetele azonban természetesen bizonytalan. Sánta még várhat a pénzére.
A tárgyalás ügyésze tudomásunk szerint időközben nyugdíjba vonult. Dr. Váczi István jelenleg a Legfelsőbb Bíróság bírója.