T. Beszélő Szerkesztősége!
Ha a múlt számban Eörsi János által írt cikk a Magyar Fórumban jelent volna meg, nem csodálkoznék. Ám arra, hogy a Beszélő újságírója támadjon ilyen hangnemben, és nyilatkozzon rólam anélkül, hogy vette volna a fáradságot, akár csak ötpercnyi beszélgetésre is, ezért feltétlenül kérem, és ragaszkodom ahhoz, hogy az írásom változtatás nélkül jelenjen meg a lapban, és kérem, hogy a Beszélő szerkesztősége a kérésemnek megfelelően határolja el magát a leírtaktól.
A Beszélő április 24-i számában „Gyúrják a lakástörvényt!” címmel Eörsi János alapfogalmakat félreérthető, etikátlan, az olvasókat félretájékoztató írást jelentetett meg, amelyben személyemmel kapcsolatban a témát nem érintő kérdésben is súlyosan inszinuáló kijelentéseket tesz, ezért a megjelent cikket nem hagyhatom válasz nélkül.
Eörsi János cikkében az általam olyan sokszor szorgalmazott lakástörvény kálváriáját írja meg sajátos perspektívából. Mint ismeretes, a törvény benyújtásának késedelme miatti interpellációmra adott választ nem fogadta el a Ház, ami ugyebár nem szokványos eset, majd az általam benyújtott önálló indítványt az új határidő megállapítására szinte egyhangúlag fogadták el. Ezt csak emlékeztetőül írom le annak bizonyítására, hogy Eörsi János állításával ellentétben a lakásügyet nem akkor kezdtem átvenni a frakcióban, miután a 15 pontban meghirdettük a konstruktivitást a törvényalkotás terén.
Kezdettől fogva volt egy koncepcióm.
Igaz, bevonásom nélkül kialakították az ún. Pető–Molnár-csomagot, amelyről első pillanattól állítottam, hogy nem jó, sőt némelyik része kifejezetten öngól az önkormányzatoknak, leginkább a fővárost érinti súlyosan, ami a fővárosi törvény öngólja mellett végképp ellehetetlenítené a liberális önkormányzatokat. Zárójelben jegyzem meg, hogy a fővárosi törvény kapcsán is százszorosan bebizonyosodott sajnos, hogy az általam szorgalmazott és a frakció által elfogadott javaslatok kormánypárti elutasítása milyen súlyosan érinti az önkormányzatokat. Itt kell leszögeznem, hogy Eörsi János szíve joga munkám értékelése, legfeljebb az ellen tiltakozom, hogy ezt a szubjektív, megalapozatlan véleményét az olvasókkal tényként közölje. Meglehetős önbizalom kell ahhoz, a jogi szakma és a tények ismerete nélkül kijelentse rólam szó szerint idézve: „Török doktor – mint tudjuk, ügyvéd – nagy szakértő hírében áll, aki korábban is elért már a kormányzatbéli és a kormánypárti kollegákkal kötött külön alkuban egyéni törvényhozói sikereket. A Pető–Molnár-csomagról, amelynek összeállításában Győri Péter volt a szakértő, nincs jó szakmai véleménye, de nem lehet igazán tudni, miért nincs.”
Nem szeretném túlértékelni a munkámat, de talán valóban esetleg rendelkezem némi szakismerettel, és a törvényalkotásban elért korábbi ún. sikereim ezen alapulhatnak. Azt a kifejezést pedig határozottan visszautasítom, miszerint „külön alkuk” eredménye volna a nagyszámú elfogadott módosító javaslatom.
Eörsi János talán azt kifogásolja, a kormánypárti sorokban ülő szakértő jogászokat valóban megpróbáltam jogi érvekkel meggyőzni?
Én parlamenti munkám első pillanatától kezdve berzenkedem az ellen a felfogás ellen, amely szerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”.
Miért koptatnám a Parlament padjait, ha nem igyekeznék az ésszerű, logikus, hasznos javaslatokat elfogadtatni?
Ún. „sikereimet” nem egyénileg értem el, hanem mindenkor az SZDSZ színeiben, a minket megválasztott állampolgárok érdekében, még ha Eörsi Jánosnak esetleg ez nem is tetszik. Ha minden képviselőtársam így gondolkodna, talán nem lennénk „ősi ellenfél”, hanem mint normális parlamentáris demokráciákban szokás, megmaradtunk volna tisztes kormánypárti és ellenzéki képviselőknek, akik között nincs helye a „csak azért sem” felfogásnak, mert a közmorál nem tűrné meg őket.
Lehet, hogy nagyon sajátosnak tűnik az az egyébként szerintem egyedül tisztességes álláspont, hogy az egyéni körzetben megválasztott képviselő kötelessége a választók érdekeinek képviselete, még akkor is, ha ellenzéki helyre került. Nem lehet, hogy négy éven keresztül „minél rosszabb, annál jobb” módon politizáljon. Arról nem is beszélve, amit sok képviselőtársam nem akar megérteni, hogy egy új választáson esetleg kormányzati pozícióba kerülve megörököljük ezeket a rossz törvényeket, és akkor a kormányzati idő első éve csak a rossz törvények módosítgatásával telne el, miközben ennél sokkal fontosabb feladatok várnának ránk.
Eörsi János pejoratív módon úgy nyilatkozik az újpesti polgármesterről is, hogy hozzám hasonlóan „állandó munkakapcsolatot tart fenn a belügy közigazgatási apparátusával”.
Eörsi János ne tudná, hogy esetleg kormányra kerülve megörököljük ezt a közigazgatási apparátust, hiszen ez már nem a régi átkos antivilág, itt választások után csak a politikai posztokon történik változás, a szakértő közigazgatási rész megmarad. Akkor viszont miért olyan súlyos vád a „munkakapcsolat”, amely révén megpróbáljuk a szabaddemokrata-érdekeket a törvényalkotás előkészítő szakaszában érvényesíteni, ami azután „feljebb” már lehet, hogy észrevétlen átcsússzon. Fogadjuk már el, hogy nem mindenki ősellenség, sőt lehet, hogy a közigazgatási apparátusból egyesek szimpátiából, lehet, hogy szakértelemből, de lehet, hogy már előrelátóan egy új kormányzati felállást sejtve, segítő szándékkal fordulnak az ügy felé.
Mindjárt az ügy súlyát Eörsi János növelve, hivatkozik az októberi TV Krétakör adására, ahol a ferencvárosi és a kőbányai polgármesterek is a Pető–Molnár-féle, de igazán Győri Péter-féle javaslattal szemben foglaltak állást. Akkor talán mégsem lett ez az álláspont a polgármesterekkel egyértelműen egyeztetve, illetve az ő véleményüket nem vette a tervezet figyelembe. Ez is bizonyítja, hogy nem márciusban az én játszmámnak beállított – „amíg a pártelnök Angliában tartózkodott” – összehívott FEB közömbösnek mutatkozó polgármestereivel elfogadtatni az álláspontomat, hiszen már októberben a nyilvánosság előtt ezt az álláspontot hangoztatták.
Ha nem lennék keserű, hogy ez az írás a Beszélő munkatársának tollából jelent meg, egyébként nagyon humorosnak találnám az írásnak ezt a részét, amely úgy hangzik, mint egy ponyvaregény puccsa.
Nem szoktam tudni, hogy a pártelnök mikor tartózkodik külföldön, és nem ehhez igazítjuk a FEB összehívását, ellenkezőleg, a FEB-re meghívtuk a pártelnököt, nem tudván, hogy nem lesz itthon, és Kuncze Gábor frakcióvezetőt, aki el is jött. Ő megbizonyosodhatott arról, hogy a jelen lévő polgármesterek az ügy iránt korántsem közömbösek. Ilyen sötéten, bujkálva hajtottuk végre a „sikeres akciót”.
A cikk méltatlan és sértő hangvételével nem kívánok tovább foglalkozni, csak jellemző, amit Dercze Tamás és Győri Péter viszonyáról beszél.
Dercze Tamás – az egyébként valóban kifogásolható hangnemű – körfaxában nem azt írta, hogy nem ismeri Győri Pétert, csupán azt állította, hogy nem tudja, kik voltak a Pető–Molnár-csomag szakértői, végül is lehetett volna Molnár is, aki szintén jogász.
Mivel a cikk hangvétele úgy állít be, mint egy „beépített ügynököt”, aki egy rossz ügy érdekében kívántam „teljesen átvenni a szerepet”, jöjjenek most már a pucér tények, amiket Eörsi János – nyilván, mivel a kérdést nem érti igazán, velem viszont előzetesen erről nem beszélt – olyan nemes egyszerűséggel ferdít el, valószínűleg elfogultan Győri Péter személye iránti szimpátiája okán.
A kialakult álláspont a frakcióvezetéssel egyeztetett álláspont, amely most az Országgyűlés elé kerül, így Eörsi János a frakcióvezetéssel egyeztetett álláspontot támadja, amelyet a fővárosi polgármesterek is egyöntetűen támogatnak.
Végezetül szeretném a cikk zárómondatát – „A BM-be járatos kerületi polgármesterek meggyőződhetnek arról, milyen jó barátokra leltek” – teljes egészében a kerületi polgármesterek nevében is visszautasítani, mert övön aluli, inszinuáló megállapítása ez a szabaddemokrata polgármesterekkel szemben.
Mindezek után remélem, hogy a Beszélő olvasóközönsége meg fogja érteni a lakástörvény részletes vitája során képviselt szabaddemokrata-álláspontot, és mindezt annak ismeretében fogja tenni, hogy Eörsi János által valótlanul állított történésekkel szemben a szabad demokraták álláspontja az általam leírt módon valósult meg.
- Vita [6]