Az orosz nép készen áll a polgárháborúra” – harsogta hétfőn este Eduárd Limonov, az orosz emigráció szabadszájú fenegyereke, miután az osztankinói tévé iruló-piruló riporternőjét a nemi és a politikai erőszak közti egybeesésekre figyelmeztette. 1985-ben még azt vizionálta: „Oroszország eltűnt, oda a Szovjet Szocialista Köztársaság…”, ám azóta, hazatérve, minden nagy moszkvai nacionál-kommunista tüntetés egyik állandó vezérszónokaként, sokkal gyakorlatiasabb próféciákkal foglalatoskodik. Alig takarították el a mostani véres május elseje nyomait, máris ordítja: „május 9-én, a Győzelem napján újra itt leszünk”. Az utcakövek és sátorkarók maradnak, s a sarló-kalapács, szkínhed-jelvény, horogkereszt, pravoszláv kereszt, kétfejű sas mellé a munkásmozgalmi plakátok tetejére már festik is a „honvédő háborús” jelszavakat.
Mi is történik Moszkvában? Megint neokommunista puccs? Ellenforradalom? Vagy mindez tényleg a polgárháború előjele? Újrakezdődik a bolsevizmus története? Már írják a Kratkij kurszt?…
A tüntetéssorozat egyetlen megnyugtató híre paradox módon az, hogy a tömeg egyik vezére épp a fő puccsista, Anatolij Lukjanov, a volt Szovjet Legfelsőbb Tanács elnöke. Ha neki ez a zászlórudakkal felszerelt néhány ezres, mégoly fölheccelt tömeg az egyedüli bázisa, ez jó. Jó az, ha nincs parlamenti, netán kormánybázisa, ha nincs politikai képviselete. Szállingóztak meg nem erősített hírek, hogy a megvert tüntetők Haszbulatov orosz parlamentjében leltek menedékre. Ha ez a fejsérülések ellátásáig terjed, ám legyen. Ha tovább, ha valóban bebizonyosodik, hogy a tüntetésen a fogatlan veteránokat felváltó nejlonmelegítős acsarkodó ifjak közvetlenül a parlament tájékáról kapják az ukázt, az az igazán rossz hír.
E tüntetések egyedüli „politikai tartalma” egyelőre a nyers gyűlölet. De a gyűlöletkeltés nemcsak az utcai üvöltő szónokok privilégiuma. Lenin legutóbbi születésnapjára (a népszavazás előtt pár nappal) a Pravda különös „talált tárggyal” kedveskedett olvasóinak. Közölte azoknak a névsorát, akiknek részvételével az elkövetkező napokban a televízió úgymond „okítani akar bennünket, miként viselkedjünk a referendum napján”. S következett a névsor: Jelena Bonner, Vlagyimir Bibler, Jakov Berger, Mark Zaharov, Eldar Rjazanov és még sorolták hosszan – mellette: lakástelefonszám. Hogy egész éjjel ömölhessen bele a fülükbe a mocsok. Innen már csak egy lépés a május elsejei traszparens: „Részeg disznó, Jelcin, takarodj a Kremlből!” „Jönnek az oroszok, zsidó Jelcin, kaputt!”
Vannak, aki váltig hangoztatják: ez a „lincshangulat” már nem a neobolsevista restauráció, hanem a nyílt fasiszta diktatúra „szikrája” lehet. Vannak viszont, akik szerint szó sincs a vörös-barnák fasiszta provokációjáról, hanem éppenséggel a Jelcin-hatalomnak kellett a botrány: rendőrei nem tudtak jobban elbánni a tömeggel, tehát nem elegendő a hatalmuk, tehát növelni kell erejüket. Jelcin mindenesetre elrendelte a példás büntetést (2-15 év), aztán másnap kiment a nép közé a Moszkva környéki hobbytelkesekhez, s megtekintette a környék első maszek zöldségesét. A nép itt krumpliültetéshez készült… Jelcin megnyugtatta őket: május 5-re kiszámolják a népszavazás eredményét, s akkor majd valami elkezdődhet…
Ukrajna tegnap bejelentette: a növekvő oroszországi kommunista veszélyre való tekintettel nem szándékozik aláírni a Start-szerződést – az atomleszerelés tehát bizonytalan időre elhalasztva. Még jó, hogy mi jól megvagyunk Kravcsuk elnökkel.
- Harmadik oldal [6]