Nehéz örökség
A vegyes vállalatnál jelentkező konfliktus egyidős a céggel. A Malév-menedzsment 1990-től folytatott „titkos” tárgyalásokat a Lockheeddel, de a tárgyalásokról csak egy év késéssel és csak részben kerültek nyilvánosságra adatok. A tárgyalók a Malévnál működő szakszervezetek kérése ellenére üzleti és vállalati titokként kezelték a szerződés tervezetét. Úgy tűnt, a Lockheed diktál – a vegyes vállalat megvalósíthatósági tanulmányát is az amerikai fél készítette el.
A dolgozók a Malév szakszervezetei útján azt szerették volna elérni, hogy először a Malév alakuljon részvénytársasággá, mivel – indoklásuk szerint – az akkori társaságalapítás lehetőséget nyújtott a menedzsmentnek, hogy jelentős vagyont vigyen ki az állam tulajdonából. A szakszervezet érvei között szerepelt az is, hogy a korlátolt felelősségű társasági forma nem ismeri a dolgozók beleszólási lehetőségét a privatizációs folyamatokba. Abban a levélben, amely az ÁVÜ áldását kérte a létrejött szerződésre, az akkori Malév-igazgató, Déri Tamás azt állította, hogy a vegyes vállalat megalakításához minden érdekelt fél hozzájárult. Így a vegyes vállalat létrehozását intéző operatív bizottság, az ÁVÜ és a volt Malév-igazgató ellenkező ígéreteik ellenére a szerződés aláírásakor az érintett ezer karbantartót és szerelőt kizárva hozták meg a döntésüket.
Az Aeroplex of Central Europe javító és karbantartó cég 1992. február 3-án jött létre, szerény, csupán 462 millió forint alaptőkével. A Malév jórészt a dolgozók tudását adta el, a Lockheed pedig a tervezett tevékenység értékénél jóval kisebb befektetéssel megszerezte a polgári műszaki szolgálatot és a teljes repülőgép-javító szolgáltatást.
Kettős
Az amerikaiak 650-700 dolgozót kívántak átvenni a vegyes vállalathoz. A Malév további 200 dolgozó átvételét csak azzal a feltétellel tudta érvényesíteni, hogy hozzájárult: az Aeroplex az elvégzett munka költségét plusz a saját árrését számlázza felé. Míg a Malév, mint Aeroplex résztulajdonos, érdekelt a költségek növekedésében (nagyobb az árrés), addig a megrendelő Malév számára ez halmozottan hátrányos helyzetet teremt. A Malév vezetői abban reménykedtek, hogy üzletileg is érdekeltté válnak kettős szerepük fenntartásában. Az Aeroplex fél év alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket, jövedelmezőségét mutatja, hogy fél év alatt másfélszeres alaptőke-emelést hajtottak végre a tulajdonosok. Az alapító okirat még járatok indítását sem tartotta elképzelhetetlennek, de az Aeroplex reális célja a FAA-jogosítvány megszerzése lehetett, aminek birtokában más légitársaságok gépeit is elláthatják a szakképzett szerelők. Annál inkább, mivel a karbantartási díj 38 dollár óránként, amiből a munkát elvégző szerelőnek csak 2 dollár jár.
Profik háborúja
Idővel azonban úgy tűnt, hogy a légitársaságok versenyében talpon maradni vágyó Malév és a társtulajdonos Alitalia más elképzeléseket dédelget a gépek javításának megoldására. Erre utal, hogy egyre több kritika érte a szolgáltatás színvonalát és gyorsaságát. Ugyan a gépek – a műszaki személyzet számbeli csökkenése és az entrópia ellenére – a nemzetközi műszaki vizsgálatokon rendre megfeleltek, a szerződésből következően az Aeroplex a többletmunkaórák ráfordításában volt érdekelt. A Malév a szerződés felülvizsgálatát kezdeményezte, és ezzel az Alitaliát bízta meg… A színvonal és a szerződés feletti aggódáson túl, a Malév körülbelül 380 millió forinttal tartozik az Aeroplexnek. Így refinanszírozhatja saját fizetési gondjait, és meggyengítheti az Aeroplex pozícióit. Feltéve, ha azt a Magyarországon sem ismeretlen gyakorlatot követi, hogy mint megrendelő, pénzügyileg lehetetlen helyzetbe hozza alvállalkozóját. A Lockheed-szerződés felülvizsgálatában az is szerepet játszhat, hogy az Aeroplex fő megrendelője a Malév maradt, a Lockheed nem halmozta el a kft.-t újabb üzletekkel. Ráadásul az Alitalia sem dicsekedhet pénzügyi eredményekkel abban a légiversenyben, ahol a légitársaságok repülőjegyeiket szinte a költségeik alatt kínálják.
Bújtatott sztrájktörők
A nyár elején, a formálódó konfliktus előtt léptek sztrájkba a Malév-pilóták, és néhány héttel később, június 30-án lejárt az Aeroplex Kft. és a Repülőgép-műszakiak Független Szakszervezete kötötte kollektív szerződés is. A szakszervezet kezdeményezte az újabb megállapodást, de a menedzsment nem volt hajlandó érdemi bértárgyalásokba bocsátkozni. 14 nap hiábavaló egyeztetés után a szakszervezet sztrájkbizottsága augusztus 19-ére meghirdette a karbantartók munkabeszüntetését.
Mindkét fél jelentős erőket vonultatott fel a munkaügyi konfliktus előtt. A karbantartók biztosak voltak abban, hogy lehetetlen kiváltani a munkájukat, legfeljebb csak részben és nagyon drágán. Nincs az a pilóta, aki aláírásuk nélkül meg merné kockáztatni a felszállást.
A menedzsment pedig úgy gondolta, a részleges munkabeszüntetés nem okoz nagy zavart, és a kieső gépek kiváltását célzó tárgyalásainak is kedvező visszhangja volt. Felbérelte – egyes hírek szerint – az angol Qualitair céget, hogy biztosítson számára karbantartókat. Úgy tudni, az angolok nem tudtak a sztrájkról, bár – hacsak nem gondolták azt, hogy ez helyi szokás – feltűnő lehetett számukra, hogy szállodáról szállodára költözteti őket a Malév. Végül mindkét fél taktikai nyilatkozatokkal bombázta a sajtót, aminek az lett a következménye, hogy nehezen lehetett azonos állításokat lelni a felek nyilatkozataiban. A Malév még akkor is úgy tudta, hogy a szerelők 100 százalékot követelnek, amikor már a szakszervezet 90 százalékos igényét 50 százalékra csökkentette. 44 ezer forintos átlagbért számolt ki, míg a szakszervezet következetesen 32 ezer forintos átlagbérről beszélt. A szerelők bére az országos átlagbér kétszerese – állította –, miközben a szakszervezet szerint más légitársaságok szerelői bérének közel tizedét kapják kézhez. A menedzsment egyik hangzatos érve az augusztus 20-a előtti sztrájkbejelentés ellen az volt, hogy „a szakszervezet figyelmen kívül hagyja a Szent István ünnepének érzelmi fontosságát” (sic!). Ugyanakkor a szakszervezet a Forma–1 futamokra érkező vendégekre tekintettel nem lépett sztrájkba augusztus 20-án.
Nincs jó megoldás
A következő héten viszont már a végsőkig eltökélt tárgyalódelegációk néztek farkasszemet egymással. A Malév az utazási és más kedvezmények megvonásával fenyegette meg a szerelőket, míg a repülőgép-műszakiak a Liga Szakszervezeteken keresztül kapcsolatba léptek az ITF-fel, a Nemzetközi Szállítási Szövetséggel, amely szövetség szóvivője nem zárta ki egy nemzetközi szolidaritási akció megszervezését sem. A Malév azt nyilatkozta, nem kíván a 131. csődbe ment légitársasággá válni, és határozottan állította, hogy nem a tulajdonos-Malév, hanem a megrendelő-Malév bérelte az angol szerelőket, és ez nem minősül sztrájktörésnek.
Az angolok hamarosan munkába is álltak, mivel a menedzsment továbbra sem mozdult el a 20, majd januártól és júliustól 10-10 százalékos emelési ajánlatától. A szakszervezet számára viszont felmerült a kérdés, hogy ha nem sztrájkolnak, akkor a bérüket, míg ha sztrájkolnak, a munkahelyüket vesztik el. A nyilatkozatháború után azonban már nem lehetett visszalépni. Így augusztus 25-én – miután a szakszervezet egy sikeres sajtótájékoztatóval, az Aeroplex pedig a Lockheed személyzeti főnökével rukkolt elő – az esti műszak sztrájkba lépett.
Késleltetett zárás
Ettől kezdve lapzártánkig sem a tulajdonosok és a szakszervezet, sem a tulajdonosok egymás közt nem tudtak megegyezni. A Lockheed eredetileg hajlandó lett volna bért emelni, de az 50-50 százalékos tulajdoni arányok közepette így a Malévnek fizetett volna közvetve. A Malév pedig csak akkor hajlandó, ha az Aeroplex nem építi be az áraiba az emelést. (Vagyis az árrése nem emelkedik, így módosul az eredeti szerződés.)
A Malév mindazonáltal minden erejét arra összpontosítja, hogy pótolja a kiesett járatokat. Ha lehetősége van rá, több járatot összevon, gépeket bérel – személyzettel együtt – más légitársaságoktól, a kisebb tranzitjavításokat a magyar és a külföldi fedélzeti mérnökökkel végezteti el, és dolgoztatja az angol szerelőket. A szovjet gépek javítását azonban nem tudta megoldani, és kétnapi sztrájk után megszaporodtak a földön veszteglő légi járművek. A múlt hét pénteken a szakszervezet – repülésbiztonsági okokra hivatkozva – felfüggesztette a sztrájkot. Ez a lépés láthatóan megzavarta az állóháborúra berendezkedett menedzsmentet, amelyik vasárnapra rendezni akarta a tulajdonosok közötti vitákat. Hétfőn újabb három tárgyalási fordulóra került sor. A menedzsment az eredeti ajánlatát 32 százalékra tornászta fel – viszont másfél évre letudni vélte a munkavállalói bérkövetelését. Az így kapott összeg viszont szerényebb, mint az eredeti ajánlat, így kérdéses, hogy komolyan veendő-e, vagy a Malév a sztrájk alatti konok magatartásának többletköltségeit – amelyet 20 millió forintra, míg a szakszervezet 100 millió forintra becsül – szeretné behozni a megtartani vagy „átszervezni” kívánt szerelőin. Híreink szerint a tulajdonosok közötti egyeztetés során a Lockheed dűlőre vitte azt a kérdést, hogy kivonul-e a magyar piacról, vagy az Aeroplex továbbra is szervizeli a Malév-gépeket. Újabb, immár 15 évre szóló szerződést írt alá, így az sem lehetetlen, hogy a repülőgép-műszakiak független szakszervezetének elhúzódó konfliktussal kell szembenéznie.
- Belföld [6]