Skip to main content

Beszélő hetilap, 35. szám, Évfolyam 5, Szám 36

(kőszeg): Karambol

(zj) [Zolnay János] - ki–nl [Neményi László–Kiss Ilona]: Tengelytörés? / Vád alatt / Szakaszos demokrácia / A reálisan létező kormányzó / Csurka és a szilvásgombóc

Kőszeg Ferenc - Révész Sándor: „Kemény harcok várnak ránk…”

Beszélgetés Horn Gyulával és Pető Ivánnal

Eörsi János: Hazafias Népfront ’93

Kőszeg Ferenc: A demokrácia ára?

Beszélgetés a bűnözésről Gönczöl Katalinnal

Kozák László: A karbantartók karbantartása

Molnár Gusztáv: Szenczei, Szárszó, egyebek…

Szenczei László: Néhány szó az egyetemesebb magyarságért

(Brassói Lapok, 1940. febr. 4.; XLVI. évf. 27. sz. 9.)

Gyurovszky S. László: Az egyensúlyozás elmélete

Politikai vihar a szlovák–orosz szerződés kapcsán

Csorba Béla: A nemzethaláltól a ginekológiai autóbuszig

(Adalékok a balkáni nácizmus fejlődéstörténetéhez)

Bíró Béla: Újabb boszorkányüldözés?

Szőcs Géza: A Neptun-gate hátteréről

Hajdu István: „Kitisztítani, kifényesíteni a homályban maradt részeket…”

Bak Imrével beszélget Hajdu István

Bikácsy Gergely: Keserű naivság

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon