A Hócipő útján már jó fél éve nyilvánosságra került a kormányszóvivőnő esete, aki a Diplomáciai Testületet Ellátó Igazgatóságon keresztül jutott ferencvárosi öröklakásából egy zuglói önkormányzati (tanácsi) villalakásba. (Azóta a lakásbérlőkre szabott kondícióknak megfelelően megvásárolta.) Egy hete az egész sajtó a DTEI, illetve a belőle alakult állami tulajdonú részvénytársaság (CD Hungary) lakáscsere-akciójától visszhangzik. A nagy érdeklődés oka, hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter mint a néhai DTEI, és Szabó Tamás privatizációs miniszter mint a CD Hungary felettes hatósága feljelentést tett a rendőrségen s bejelentést az ügyészségen, valamint a köztársasági megbízottnál: a céget százmilliós nagyságrendű lakáspanamával gyanúsítják.
Vagyonátalakítás
A vállalattá majd részvénytársasággá átalakult hivatalnak, amelynek az itt állomásozó diplomaták ellátása a feladata, kijelölt állami tulajdonú lakások álltak a rendelkezésére. Az állami lakásokból önkormányzati tulajdon lett, a diplomataellátónak pedig mint immár gazdálkodó szervezetnek bérleti jogát tulajdonná célszerű átváltania, hogy vagyona legyen, ne csak bizonytalan használati lehetősége. Hozzáláttak tehát, hogy a nagyméretű bérlakásokat azonos értékű öröklakásokra cseréljék olyan környéken, ahová diplomatákat helyezhetnek el, vagyis a várnegyedben, budai belső kerületekben, a Városligetben és Zuglóban. Hogy később e bérlakásokat a főbérlőként beköltöző cserepartnerek megvehetik, már nem a diplomataellátó hatásköre. (Lásd a kormányszóvivő esetét!) Apránként kiderült, hogy a miniszteri feljelentést megelőzően kormánymegbízásból csöndben vizsgálódott már a lakáscserék vidékén dr. Répánszky Miklós ügyvéd; folytatott belső vizsgálatot a CD Hungary igazgatósága is, s a Fővárosi Ügyészséghez fordult a VI. kerületi önkormányzat. Állítólag senki nem talált semmi mást, mint néhány formai hibát. A CD Hungary tulajdonosa az ÁV Rt. Az igazgatótanács persze szintén azonnal vizsgálatot rendelt el, s egyelőre szabadságolta a CD Hungary vezérigazgatóját, Bertók Jánost. Bertók koncepciós ügyet, politikai indíttatást kiált, s a vállalat felügyelőbizottságának korábbi elnökét, Torma Lajos MDF-alapítótagot sejti a személye elleni hajsza hátterében. Különféle vélemények szerint a két miniszter a feljelentéssel csupán elébe vágott Torma Lajosnak, aki felügyelőbizottsági elnökként számos Bertók elleni beadvánnyal ostromolta Jeszenszkyt, akihez akkoriban a DTEI tartozott, illetve csak demonstrálni kívánja a kormány ádáz korrupcióellenes küzdelmét, netán lebuktat néhány SZDSZ-es önkormányzati embert. (Mindez a november 15-i, 16-i és 17-i napilapokban olvasható.)
Egy csöpp empíria – kilencven lakás
Mi itt a Beszélőben szeretjük az aprólékos tényeket, szeretünk számolgatni. Szereztünk egy pontos listát – hogy honnan, azt hadd fedje ezúttal jótékony homály –, amely a nagy érdeklődésre számot tartó 95 lakásból 90-et tartalmaz. A DTEI-nek ugyanis 228 önkormányzati lakás fölött volt rendelkezési joga, ebből 95-öt sikerült öröklakásokra cserélnie (Magyar Hírlap, november 22.).
A 90 lakás (amelyből tehát a diplomataellátó kiköltözött, és amelybe magánszemélyek költöztek be) kerületi megoszlása a következő:
|
I. kerület:<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> |
5 db |
|
II. kerület: |
10 db |
|
III. kerület: |
3 db |
|
V. kerület: |
14 db |
|
VI. kerület: |
13 db |
|
VII. kerület: |
4 db |
|
IX. kerület: |
2 db |
|
XI. kerület: |
12 db |
|
XII. kerület: |
3 db |
|
XIII. kerület: |
4 db |
|
XIV. kerület: |
20 db |
A 90 önkormányzati bérlakásért a vállalat 55 öröklakást kapott:
13–13-at az I. és a II. kerületben,
9-et a XII.-ben,
4–4-et a XI.-ben és a XIV.-ben,
3–3-at a III.-ban és az V.-ben,
2-t a XIII.-ban,
és 1–1-et a VI.-ban, a IX.-ben, a XV.-ben és a XX.-ban.
(Ez utóbbi hárommal kapcsolatban kétséges, hogy diplomatalakásnak alkalmas helyen vannak-e. Viszont pl. a IX. kerületi éppen a kormányszóvivő lakása volt. Ezekben az esetekben talán Szabó Tamás azon nyilatkozata érvényes, mely szerint fokozott munkáért, áldozatvállalásért járhat szabályozott és a demokrácia szabályai szerint ellenőrzött kedvezmény.)
Talán az sem egészen érdektelen, hogy 1990-ben még összesen két lakást cseréltek kettőre (egyiket ugyanabban a házban), 1991-ben négyet négyre, 1992-ben 29-et 18-ra, nyolc esetben egy öröklakásért két bérlakást, egy esetben egyért négyet adtak; 1993-ban 56-ot 28-ra úgy, hogy kilencszer egy lakásból kettő lett, ötször egyből három, kétszer pedig egyből négy. (Lakásháromszorozódás során utaltak ki önálló lakást 1993-ban pl. dr. Balla Miklós ügyvédnek, aki maga is közreműködött a vagyonátalakításban, és manilai nagykövet asszonyunk lányának.)
Esettanulmányok
Nyilatkozataiban Bertók János is elismeri, hogy a diplomataellátó partneri köreiben – elsősorban a kormányszerveknél, az ingatlanforgalmazás végrehajtói között és a főhatóságoknál – gyorsabban terjedt a csereakció híre, mint e körön kívül. Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy tájékozódási célból megkerestük az egyik frekventált kerület polgármesterét. Az önkormányzat élénk üzleti kapcsolatban van a DTEI-vel, illetve utódaival: telkeket, egyéb ingatlanokat adnak el nekik. „Persze, nekem is ajánlotta valaki, hogy szerezzek diplomatalakást” – jegyzi meg a polgármester. Az önkormányzati hivatalnokok közül volt, aki élt is a munkakörénél fogva megismert lehetőséggel. (A polgármester nem kívánt elköltözni.)
Ami azt illeti, a Fővárosi Önkormányzat egyik választott képviselőjét, majd tőle függetlenül egyik alkalmazottját is megkereste a DTEI munkatársa, s 1 millió forintos tiszteletdíjat ajánlott (nem kenőpénzt, hanem korrektül elszámolható tételt) a vagyoncsere-akcióban való közreműködésért. Ők történetesen visszautasították a megtisztelő ajánlatot.
Nézegetem a listát, ismerős névre bukkanok. (MSZMP-hivatalnok volt 1989-ig, aztán állami hivatal középvezetője lett.) Felhívom, készségesen felvilágosít. Válik, el kell költöznie a közös lakásból. Válóperes ügyvédje ajánlotta fel, hogy másfél millióért lakáshoz juttatja. Papíron megvette egy nagyméretű XII. kerületi öröklakás bizonyos hányadát, s ma egy lágymányosi panel egy szoba két félszobás öröklakásának tulajdonosa. A CD Hungary papíron három bérlakását cserélte erre a bizonyos nagyméretű öröklakásra. Mire a „partnerek” beköltözhetnek, addigra azok is öröklakások. Legalábbis ez az egy biztosan az. (Másfél millió átírással, közvetítéssel együtt.)
Tanulmányozzuk a listát. Ugyanazt a (ritka) családnevet látjuk két különböző tételnél. Három lakáshoz jutottak összesen, ebből kettő egy nagy budai villa földszintje. A csöngetésre lehúzzák a redőnyöket.
Egy különböző vezetéknevű papíron egy helyre bejelentett párosnak kétszer is kiutalták ugyanazt a két lakást, az első cserehatározatot visszavonták. A másodikon, három héttel később, másik lakcím szerepel. Szilágyi Erzsébet fasor 24. Megnézzük. Frissen tatarozott, nagy villaépület, az Evangélikus Egyház Északi Kerületi Püspöksége van benne elhelyezve, ott lakik a püspök maga a családjával, és még egy család. Két éve kapta vissza az egyház, addig szovjet katonatisztek használták. Azt a bizonyos két nevet, a cserepartnereket nem ismerik, a ház két évig üres volt.
Úgy tűnik, a fiktív lakcímről az újba sem költözött még senki, a lakás kihalt, lakatlannak látszik. Reméljük, a két fantomférfiú azért létezik…
Következtetések
A november 20-i Magyar Hírlapban Rajna Györgyi – feltehetőleg a CD Hungary vezetőinek felvilágosításai alapján – megmagyarázza a látszólagos fiktív cseréket, amelyekben nincs semmi jogszerűtlen, semmi umbulda. Bonyolult tranzakciók csupán az állami vagyon értékének konvertálására. Lehet. Csak az önkormányzatok jártak egy kicsit rosszul, néhány közvetítő meg jól. Kétségtelen, polgártársaink ezrei, tízezrei hasonló tranzakciók segítségével jutnak és jutottak lakáshoz. Aprólékosan szabályozott lakásforgalom mellett már csak így van ez. Nem, nem valószínű, hogy grandiózus panamáról van szó. De azért nem volt (van?) rossz buli.
- Belföld [6]