Egy érdekvédelmi szervezetnek ellenkező gazdasági érdekei lehetnek, mint egy hatalomra törő pártnak. Gondoltak-e arra, hogy a választási szövetséggel, amelyet önök az MSZOSZ szocialista, szociáldemokrata platformjával kötöttek, saját ellenzéküket teremthetik meg?
A választási szövetség legfontosabb oka, hogy az MSZP baloldali, szociálisan érzékeny párt. Szakértőink rendszeres munkakapcsolatban álltak és állnak ma is az MSZOSZ vezetőivel és szakértőivel. Közösen dolgoztunk ki, például a válságágazatokra koncentráló, tehát alapvetően a bányászat, a kohászat, a vegyipar problémáit érintő javaslatokat. Az MSZOSZ soha nem úgy fogalmazta meg igényeit a kormányzattal szemben, hogy csak a munkavállalók érdekeit vette figyelembe. Nem csupán követelt, hanem konkrét javaslatokat is tett az adott ágazat gazdasági problémáinak megoldására, így a munkaadói oldalt is segítette. Ez összhangban van az MSZP koncepciójával, amely a GATT előírásaiba nem ütköző iparvédelmi, munkahelymegőrző politikát hirdet meg.
A kérdésében megfogalmazott dilemmával minden olyan pártnak szembe kell néznie, amely mögött munkavállalói érdekvédelmi szervezetek állnak. Látni kell azonban, hogy a jelenlegi kormány sorozatosan megsértette az érdekegyeztető fórumokon kötött megállapodásokat. Szabó Iván ma már készséges tárgyalópartnernek mutatkozik ugyan, de a szakszervezetek semmiféle garanciát nem látnak az elért eredmények realizálására. Ha viszont egy olyan kormány kerül hatalomra, amelynek a hátterében ott vannak a szakszervezetek, akkor a felek bízhatnak a megállapodások betartásában. Következésképpen a szakszervezet egyetért velünk abban, hogy a kormányzatnak, a munkaadók és a munkavállalók képviselőinek önkorlátozásra van szükségük. Ez viszonylagos szociális békét teremt. Azért viszonylagosát, mert ez az önkorlátozás egy csapásra nem tüntet el minden szociális feszültséget.
Tehát az önkorlátozó stratégiával kizárható bármiféle komolyabb konfrontáció a hatalom és az érdekvédelem között?
Mindenképpen! A magyar szakszervezetek akkor nyúlnak végső eszközként a sztrájkkal való fenyegetőzéshez, amikor a kormány nem tartja be a megállapodásokat. Ez a jelenlegi kormánnyal többször előfordult, de ennek ellenére a szakszervezetek soha nem akarták lehetetlen helyzetbe hozni a kormányzatot. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a magyar szakszervezeteknek alapvető érdeke a politikai stabilitás fenntartása. Mint ahogy a tőkés befektetőknek is ez az érdeke. Az MSZP érdekképviseleti pluralizmusát mutatja, hogy jelöltjeink között szerepel a Munkaadók Országos Szövetségének elnöke is, Baráth Etele személyében.
Mi köti össze egymással leginkább az önök és a szakszervezetek gazdasági elképzeléseit?
Olyan tömeges privatizáció sehol a világon nem ment végbe, mint nálunk a rendszerváltás után. Az átmenet sajátos utat követel meg. Nem lehet azt mondani, hogy kerül, amibe kerül, mindent azonnal privatizálni kell, vagy mindent azonnal be kell zárni, ami nem piackonform. Ha ezt vennénk alapul, akkor – néhány üzem kivételével – az egész magyar gazdaságot be lehetne zárni, és nem egymilliós, hanem hárommilliós munkanélküliség lenne. Tehát nem a radikális gazdaságpolitika a járható út, mert ez esetben szociális robbanások sorozata következne be, ami az egész politikai intézményrendszert veszélyeztetheti.
Önök a válságágazatokhoz tartozó legnagyobb ágazati szakszervezetek vezetőit indítják a választásokon. Ha bekerülnek a parlamentbe, akkor egyértelműen köti majd őket a párt-és frakciófegyelem. A „hátramaradottak” nem tartanak-e attól, hogy ezzel kvázi lefejezték a nagy ágazatokat?
Szó sincs „lefejezésről”. Az ágazati vezetők jelölése az adott platform jóváhagyásával történt, tehát biztosított a vezetői utánpótlás. A „megvásárlás” is kizárt, hiszen egy baloldali pártnak alapvető politikai érdeke fűződik ahhoz, hogy a törvényhozás legmagasabb fokán személyekhez kötődően jelenhessen meg a munkavállalói képviselet. Mi elfogadhatatlannak tartjuk, hogy sem a gazdaságot érintő törvényalkotási mechanizmusba, sem a privatizációs folyamatokba nem vonták be a munkavállalók érdekvédelmi szervezeteit. A szakszervezeti vezetők jelölésével éppen ezen a rossz gyakorlaton akarunk változtatni.
- Belföld [6]