„Finom zsidóellenesség”
A „világnemzetiek” gyűlésén felszólalt egy úr, akiről kiderült: ő a dominikánusok (szünetelő) lapjának főszerkesztője. A hangtalan 168 órában a rend tartományfőnöke, P. Dr. Dóczy Zsigmond O. P. mesterien védi meg e „kitűnő embert”.
„Nem antiszemita, hiszen zsidó barátai is vannak.” Rögtön gondoltuk. De mit mondjanak azok, akik úgy nem antiszemiták, hogy nincs zsidó barátjuk? Igaz, ők nem járnak ilyen bulikra. Tanulság: ha nem vagy antiszemita, és nyilasgyűlésre jársz, tartsál zsidó barátokat!
A tartományfőnök szerint egyenesen kizárja az antiszemitizmust, hogy a főszerkesztő a Soros-alapítványhoz fordult: onnan kért és kapott támogatást. Eláruljuk Zsigmond atyának: a Soros-alapítványt „a zsidókkal” azonosítani nem csupán logikai hiba. De ezt elkövetve is belátható: a zsidóellenesség nem zárja ki a zsidók pénze iránti olthatatlan vágyat, ellenkezőleg.
De miért lenne ez baj? „A nyilasrendszerben voltak pozitív vonások is. …nem volt benne a zsidók kiirtása, hanem a zsidó szellemiség, a zsidó túlhatalom elleni védekezés volt benne… Már az egyházi berkekében is, gondoljon csak Prohászkának a finom zsidóellenességére, aki nem volt antiszemita, csak rámutatott arra, hogy veszély van itt a zsidóság részéről a magyarság felé. Mert az kétségtelen, letagadhatatlan tény, hogy a szellemi vezető állásokat zsidók foglalták el: orvosok, ügyvédek, a film, a sajtó, ezeket módszeresen foglalták le, és ez ellen akart tiltakozni Prohászka, hogy a magyarság vegye kezébe ezeket. A nyilasrendszer ebből fejlődött ki.” Zsigmond atya azt is tudja, hogy „többnyire nem nyilasok, hanem nyilasruhába öltözött bűnözők” gyilkoltak. Sajnos nem árulja el, hogy e martalócok miért nyilaskeresztes karszalaggal, s nem sárga csillaggal léptek föl.
Az valóban tény, hogy számos, magát zsidónak valló magyar állampolgár orvos volt. Az azonban, hogy ez „sok”, és hogy a zsidók a magyarságot veszélyeztetve „módszeresen foglalták le” ezeket az állásokat, nem tény, hanem egy helyzet tendenciózus értelmezése, amely éppen ebben a formában az antiszemita ideológia szerves része. Dóczy tehát antiszemita? Ugyan! Vegyük észre a „finom” különbséget: az antiszemita politikai intézkedéseket sürget a zsidó „túlhatalom visszaszorítására”. A dominikánus ezt nem teszi, ő csak azt várja a zsidóktól, hogy „kicsit visszavonultabbak legyenek”, hiszen „gyakran hiányzik belőlük a mértéktartás”. Jámbor óhaj ez: a zsidók önként vonuljanak vissza oda, ahová egy zsidótörvény küldené őket. Hogy lenne ez antiszemitizmus! E finom álláspont nemes hagyományát példázza rejtvényünk, egy magyar főpap 1939-ben elmondott beszéde.
Zsigmond atya a hatalmat „agresszíven kézben tartani próbálók” példájaként Bánó Andrást nevezi meg. De honnan tudja, hogy Bánó zsidó volna? Lehúzta tán a nadrágját? Szekularizált korban ez nem vezet biztos eredményre! Vagy finom érzékkel, „kinézetre” hozta a diagnózist? Ez sem akármilyen tudás, bár félő, hogy pusztán arcvonásai alapján Jézus Krisztus is zsidónak bizonyulna.
Visszaszorítás – keresztény módon
„…a zsidóságnak közéleti, gazdasági és egyéb tereken való arányos visszaszorítását a nemzet jogos önvédelme okán mindenki szükségesnek tartja, aki velem együtt aggodalommal nézte, hogy a recepciós törvény életbelépése óta a hazai zsidóság egy része, a többieknek mintegy hallgatag beleegyezésével, a katolikusok állandó tiltakozása ellenére, liberális asszisztenciával, a sajtó útján és a »művészet« ürügye alatt irodalomban, költészetben, színházban, moziban, zenében, festészetben jóformán mindent kétségbe vont vagy diszkreditált, ami keresztény ember előtt szent, így az Istent, a szenteket, a vallást, az egyházat, a házasságot, a családot, a hazát stb., a földművelésben pedig, valamint az iparban és a kereskedelemben, a pénzügyben, szóval egész gazdasági életünkben, továbbá magán- és közéletünkben iparkodott lerombolni a keresztény erkölcsöket. Hangsúlyozom: a zsidóság egy részéről beszéltem.
…azok közül, akiket a törvényjavaslat »zsidó«-nak nevez, sokan megérdemlik, hogy megfelelő visszaszorítás legyen osztály részük, mert… sokat vétkeztek a keresztény Magyarország ellen; de azt is tudom, hogy vannak közöttük olyanok is, akik ellen nem volt kifogás, és akik éppen ezért például szabályszerű választás útján vagy egyenesen állami kinevezés útján kerültek abba a pozícióba, amelytől ez a törvény most megfosztja őket. Ismétlem, magam is vallom a visszaszorítás szükségességét, de az a nemzet jogos önvédelme alapján keresztény módon, igazságosan, vagyis az összes körülmények figyelembevételével, lehetőleg egyéni elbírálás alapján történjék. (…)
Hangsúlyozni kívánom, t. Felsőház, hogy én itt nem a zsidókat vagy az izraelitákat védelmezem, hanem elsősorban olyan keresztények, kivált katolikus híveim érdekében emelek szót, akiknek nem volt részük a zsidók túlkapásaiban. (…)
Megvallom azonban, hogy a törvényjavaslat mostani formájában, sőt még az előbb említett módosítások elfogadása esetén is hiányos volna; mert nem elegendő visszaszorítani azokat, akik a keresztény Magyarország ellen bizonyos túlkapásokkal vetkeztek, hanem gazdasági, társadalmi és közéletünkben, valamint törvényhozásunkban meg kellene szüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket a zsidó szellem vitt oda, és amelyek miatt a m. kir. kormány ezt a törvényjavaslatot szükségesnek tartotta. (…) Amennyiben tehát a törvényjavaslat ezeknek az elveknek megfelelően közérdekből és jogos nemzeti önvédelemből arányosan visszaszorítja a zsidóságnak azt a részét, amely azt megérdemelte, a törvényjavaslatot általánosságban és részletes tárgyalás alapjául elfogadom.”
???
Kapcsolódó cikkek
- Ki beszél? [6]