Hozzászólás az önkormányzati választásokról szóló törvényjavaslathoz, 1990. július 24-én.
„Ha tehát a polgármesterek testülete alkotná a megyei testületet, akkor jelentősen eltérne az adott területen kialakult valóságos politikai megoszlástól a képviselő-testület felállása. Az sem kétséges, hogy ez a szabaddemokrata-javaslat mindenekelőtt a nagy pártoknak kedvezne. Azt hiszem, nem vetem el a sulykot, ha azt mondom, hogy elsősorban a Magyar Demokrata Fórumnak – hiszen nagy valószínűséggel a Magyar Demokrata Fórum lesz abban a helyzetben, hogy a legtöbb polgármestert fogja tudni adni az önkormányzatoknak. (Taps a jobb oldalon, derültség, szórványos taps a bal oldalon.) De nem kétséges, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének is lényegesen nagyobb esélye van arra… hogy polgármestereket adjon az önkormányzatoknak, mint mondjuk a Fiatal Demokraták Szövetségének vagy akár a Kereszténydemokrata Néppártnak – hogy ne is beszéljek a Magyar Szocialista Pártról. (Derültség.)”
Két napirend előtti felszólalás Kéri Kálmán azon kijelentése nyomán kibontakozott vitában, hogy a magyar honvédség „harca igazságos volt, ha a kommunizmus ellen harcolt!”, 1990. augusztus 2.
„Joga van a Magyar Demokrata Fórum minden képviselőjének, a Szabad Demokraták Szövetsége minden képviselőjének, hogy kifejtse a véleményét. Nem szükséges, hogy a frakciófegyelem ebben őt megbénítsa. Nekem erre akkor lenne jogom, hogy tiltakozzam vagy elhatároljam valakitől magam, ha a Magyar Demokrata Fórum frakciója nevében nyilatkozik.
Ha mint képviselő mondja el véleményét, ha akarom, kommentárt fűzök hozzá, ha akarom, nem. Nem akarok kommentárt fűzni Kéri Kálmán nyilatkozatához. (Taps jobbról. Zaj, fütty a bal oldalon. Az elnök csenget.)”
„Tölgyessy Péter felszólítására az a válaszom, hogy az a véleményem, hogy a Magyar Demokrata Fórum eddigi politikája egyértelmű választ ad arra a kérdésre, hogy mi a Demokrata Fórum álláspontja a párizsi békeszerződésre vonatkozóan, Magyarország múltjára vonatkozóan és Magyarország jövőjére vonatkozóan. (Nagy taps jobboldalt.)
Én úgy hiszem, hogy Magyarország népe ugyanis tisztában van azzal, hogy ezekben a kérdésekben mi a Magyar Demokrata Fórum álláspontja. Ezt számomra bizonyítják a parlamenti választások során a Magyar Demokrata Fórumra leadott szavazatok százezrei, milliói. (Nagy taps jobboldalt.)
Amennyiben ez a Szabad Demokraták Szövetségét nem győzte meg, én ennél többet sajnos nem tudnék mondani. (Nagy taps és éljenzés jobboldalt.)”
Napirend előtt a taxisblokádról, 1990. október 29-én.
„Miközben teljesen megértettük és elfogadtuk a tiltakozók érzéseit, az első pillanattól kezdve elfogadhatatlannak tartottuk a tiltakozás törvénytelen módját. (…) A tegnapi több tízezres tüntetés résztvevői példát adtak minden politikai erőnek. (Derültség az SZDSZ soraiban.) A tüntetés egyik jelszava az volt: »Alkotmányos rendet, vállaljuk a terhet!« A tüntetők a törvényesség, az alkotmányosság fenntartása mellett mutatták a kiutat, és biztosak vagyunk abban, hogy az ország túlnyomó többségének véleményét képviselik.”
Ügyrendi kérdésben a taxisblokáddal kapcsolatos amnesztiatörvény tárgyalásakor, 1991. február 19-én.
„És még egy dolog, amire eredetileg nem szerettem volna kitérni, de most, hogy látom a Szabad Demokraták Szövetsége vezető képviselői részéről ezt a gúnyos mosolyt, amit – nem kizárt, hogy – a televízión keresztül láthatnak a nézők is, ez a feltevés egyáltalán nem kizárt, és ekképpen ezért felhívom a figyelmet még valamire. A jogegyenlőség követelményeire. Hogy nehogy az legyen a képzet a társadalom egyes tagjaiban, hogy most, amikor kimondjuk, hogy bűncselekményt követtek el egyes személyek, ha nem is százezrek, de tízezrek, mert ezzel az amnesztiarendelettel azt is kimondjuk egyértelműen, hogy itt bizony bűncselekmény történt, hogy ugyanez a minősítés nem vonatkozik a társadalomnak csak egy részére, bár nagyobb részére, és nem tudják magukat kihúzni azok, akik itt ülnek és mosolyognak. Mert igenis ők is bűncselekményt követtek el akkor, nem személy szerint az itt mosolygó képviselők, de a Szabad Demokraták Szövetségének azok a vezetői, akik az ügyvivő testület nevében aláírták azt a bizonyos nyilatkozatot, amiben helyi szervezeteiket felhívták a blokád támogatására, és maguk is jogosnak ítélték az elégedetlenséget, és támogatták azt. Ez pszichikai bűnsegédi minőségben megvalósítja azt a bűncselekményt, amit a blokád résztvevői tettesként elkövettek.
És ezt nem azért kell kimondani, hogy itt politikai küzdelem színterévé tegyük a parlamentet, hanem azért, mert azok a tízezrek, akik ellen most bizonyos fokig ítéletet mond a Ház – mert azt mondja, hogy bűncselekmény elkövetői –, nem lehetnek abban a hiszemben, hogy egyesek politikai pozíciójuknál fogva mentesülnek ettől a megítéléstől. Mert igenis a jogellenesség alapvető… (derültség és zaj) …a jogegyenlőség alapvető a Magyar Köztársaságban.”
Napirend előtt az ún. Kónya-dolgozat ügyében, 1991. szeptember 9-én.
„A vád és a gyanúsítás otromba és méltatlan, cáfolja a programunk, a szellemiségünk, egész eddigi tevékenységünk, szerepünk a demokrácia megteremtésében… (zaj a balközépen), …sőt politikai stílusunk is. (…)
És végezetül még egy megjegyzés: a megjelent kommentárokban, amelyek számolásával a két tucatot követően felhagytam, egyvalami figyelemre méltó: egyetlen ellenzéki politikus nyilatkozatát sem olvastam, aki ennek az ízléstelen kampánynak az etikátlanságát szóvá tette volna. Nem lenne jó, ha az efféle eljárás a magyar politikában bevett szokássá válna.”
Hozzászólás az ún. III/III-as törvényjavaslat vitájában, 1991. november 13.
„…az az ötórás anyag, amit a Fekete Doboz készített a felvett anyagból, nyilvánvaló, hogy nem teljesen objektíve tükrözi az egészet. Ettől függetlenül az anyag nem titkos, az anyagot le lehet nyugodtan írni, bárki megtekintheti: semmi olyasmi nem történt… amit bármelyikünknek is szégyellni kellene. …és ezeket a sanda megjegyzéseket, igenis, a leghatározottabban visszautasítom, amik onnan jönnek… (a terem bal oldalára mutat) …jellemző módon.
…mi sem áll tőlünk távolabb, mint hogy kétségbe vonjuk a magyar nép döntésének azt a részét is, amely a szabad választások során megbízta a Szocialista Párt képviselőit, köztük Horn Gyula is valóban megbízást kapott a választóktól – de én úgy gondolom, hogy nem az 1957 táján karhatalmistaként a magyar forradalom leverésében szerepet játszó Horn Gyula kapta ezt a megbízást a magyar választóktól. (Taps a jobb oldalon.) Ez akkor is így van, hogyha esetleg nyilvánosságra hozta, vagy nem volt titok Horn Gyulának a múltja. De én úgy gondolom, hogy a választók Horn Gyulának másfajta tevékenységét jutalmazták akkor, amikor a mandátumot adták neki. (…) Mert mi, igenis, nem gondolkodunk úgy, mint ami Horn Gyula hozzászólásából kicsengett: mi ugyanis tudunk különbséget tenni a karhatalmista Horn Gyula és a későbbi, külügyminiszter Horn Gyula tevékenysége között…”
Napirend előtt az ún. Csurka-dolgozatról (a felszólalás teljes szövege), 1992. augusztus 31-én.
Elnök úr! Tisztelt Ház! Én nagyon sajnálom, hogy Kövér László nemcsak hogy nem sajátította el azt a képességet, amelyet pedig az elmúlt évtizedekben mindannyian elsajátítottunk, hogy a sajtóban megjelenő tudósítások mögött, a sorok mögött is olvasni tudjon, és nem észlelte az MDF Országos Elnöksége, illetőleg a választmány üléséről szóló tudósítások mögött a valóságot, azt… (derültség a bal oldalon), …hogy az MDF-ben… (közbeszólások balról), …az MDF szervezeteiben lezajlott viták a dolgozat vonatkozásában milyen álláspontot tükröznek.
Azt viszont még inkább sajnálom, hogy a miniszterelnök úr korábbi megnyilatkozását követően sem volt szíve arra, hogy előre elkészített dolgozatát egyszerűen eltegye, eldobja, és más szellemben igyekezzék szólani.
Hogy ne tetézzem azt a kárt, amit ez a hozzászólás jelent, ezért én tartózkodom attól, hogy minden vonatkozásban vitába szálljak az általa elmondottakkal. Ezért csak annyi mondanék a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében, annak elnökeként, hogy a Kövér László felszólalásában tett sommás, általánosító és mindenképpen elfogadhatatlan ítéleteket mind Csurka István képviselő úr vonatkozásában, mind pedig a Magyar Demokrata Fórum vonatkozásában visszautasítom.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon. – Felkiáltások a bal oldalon: Bravó! Bravó!)”
Napirend előtt az 1992. szeptember 19-i Göncz-ellenes tüntetésről, 1992. szeptember 22-én.
„…ennek a tüntetésnek a céljai a nemzeti középerők, a nemzeti centrum politikai céljaival az adott vonatkozásban azonosak voltak, itt valóban a törvényesség, az alkotmányosság sérült, és valóban úgy gondoljuk, hogy a törvényességet, az alkotmányosságot helyre kell állítani, és a törvényesség és alkotmányosság helyreállítását célzó és helyreállítását szorgalmazó tüntetés semmiképpen nem lehet elítélés tárgya.”
Napirend előtt a médiavezetőkkel kapcsolatos háttértárgyalásokról, 1992. október 28-án.
„Összefüggésben van – tisztelt Ház – ez az ellenzéki magatartás az október 23-án történtekkel. Merem állítani, hogy összefüggésben van, tekintettel arra, hogy ahogy a köztársasági elnök urat magára hagyta az ellenzék a Kossuth Lajos téren… (Juhász Pál: Hazudsz!), …ugyanúgy magára hagyta a tárgyalások során is, amikor kijelentették, hogy a két közjogi méltóságnak az a törekvése, hogy az alkotmányos válságot és a politikai válságot feloldják, az őket nem érdekli, az őket nem köti. Tehát hiába határozták el, hogy a személyi kérdéseket még a médiatörvényt megelőzően megoldják, az ellenzéknek más az álláspontja, nem hajlandók hozzájárulni, hogy a kérdés megoldódjék.”
Napirend előtti válasz Horn Gyulának, 1992. december 8-án.
„A Szocialista Párt dolga, hogy kit választ elnökének. Horn Gyula azonban nemcsak a Szocialista Párt elnöke, hanem a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is… (Közbeszólás jobbról: Mondjon le!), …és érdemes a tisztelt Háznak elgondolkozni azon, hogy egy olyan országban, amelynek az Országgyűlése első törvényként az 1956-os forradalom és szabadságharcot iktatta be törvényhozásába, hogyan lehet a külügyi bizottságának elnöke az, aki a forradalom és szabadságharc leverésében a terrorszervezet tagjaként részt vett.”
- Belföld [6]