A Pozsgay-pártba igazolt Szél Péter, aki toronymagasan nyert 1990-ben, még az első előtti fordulóban kiszállt, mert az ajánlócetliket sem tudta összegyűjteni.
Egy munkáspárti, egy független és egy MIÉP-es jelölt mögött hátulról az előkelő negyedik, elölről a kevésbé előkelő hetedik helyet szerezte meg Dragon Pál, aki 1990-ben az FKgP listájáról került a parlamentbe, s kinek lapja és személye azóta egyre népszerűbb a városban. A kormánypárti kisgazdák képviseletében nem volt sikere sem neki, sem a programjában szereplő Dunakanyar-önkormányzat gondolatának.
Hatodik lett (pontszerző helyen végzett!) egy másik exkisgazda, Légrádi Tibor, aki saját állítása szerint „néhány évvel a krisztusi életkoron túl személyében egyesíti a fiatalságot és a tapasztalatot” – természetesen a Fidesz színeiben. Az ifjú jelölt új tapasztalatai birtokában kimerítően értekezik a helyi lapban leszereplésének okáról – az SZDSZ-ről –, és korábbi pártállásához híven az MDF-es jelölt támogatására szólította fel híveit, ami némi derültséget okozott a városban.
Giczy György, a KDNP főideológusa nagy meglepetésre csupán ötödik lett, és beváltotta a szórólapján szereplő ígéretet, hogy tudniillik „parlamenti képviselőségem csupán átmeneti jellegű”.
9%-ot ért el, és negyedik helyen végzett dr. Kovács Béla, aki már 1985-ben spontán lakossági jelöléssel lett tanácstag, s – mint cikkünk kopfjában olvasható – kanyargós ösvényen jutott el Torgyán táborába.
Az MDF biztos befutónak tartotta helyi illetőségű frakcióvezetőjét. Dr. Kulin Ferenc támogatása végett Szentendrére vonult kihelyezett elnökségi ülésre az MDF egész vezérkara. A Pártok Házában a választások estéjén a remélt diadalhoz illő mennyiségű pezsgővel várták az ünneplőket. Az ünneplő tömeg helyett azonban csupán néhány aktivista veszekedett egymással az üres teremben, a szendvicshegyek tövében.
1990-ben a szabad demokrata jelölt itt az országos átlag felét sem érte el. Most az SZDSZ országos eredményeinek nagyjából megfelelő eredménnyel, 18,4%-kal végzett a második helyen az egyetlen nem férfi és nem helybéli induló, az országos botrány keretében pártot váltó Ungár Klára, akinek a dobogós helyezéséért ebben a belterjes mezőnyben sokan egy lyukas kétfillérest sem adtak volna.
1990-hez képest megháromszorozta szavazatainak számát, és az élre került a négy évvel ezelőtti ötödik helyezett, a három gyerekkel és egy Trabanttal rendelkező halk szavú szocialista jelölt, Miakich Gábor, aki igen visszafogott kampányt folytatott. Neki volt a legkevesebb és legrosszabb plakátja, egyetlen „nagy” rendezvénye, a háromnapos majális is szinte botrányba fulladt.
Kulin Ferenc most a két forduló között úgy tesz, mintha még valóságosan is versenyben lenne, és miként országosan, azonképpen helyben is kereszténynemzeti összefogást sürget. Ehhez azonban legalábbis összefogható választók kellenének, márpedig a helyi torgyánista és antitorgyánista kisgazdák előbb lépnének be az MSZP-be, mintsem Kulin szavazótáborába, és a kereszténydemokraták szavazóbázisára is Ungár Klára számít.
Bizony, a választópolgár elég különös élőlény.
- Választás ’94 [6]