Nehéz helyzetben van a temesvári társulat (mint a legtöbb határon túli magyar színház), mert úgy kell megőriznünk a kultúrát, hogy ne váljanak anakronisztikussá idejétmúlt színházi események, konzervatív színpadi formák életben tartásával. Ugyanakkor alig-alig tapintható ki az a nemzetiségi közeg, amely működésüket hitelesítené. Nehéz a temesváriaknak a szórványmagyarság körében rátalálniuk a közönségükre. Mércéül a művészi igényességet tűzték ki maguk elé, ám ennek az önkéntes követelménynek – adottságaik miatt – csak részben tudnak megfelelni. Kis létszámú a társulat (sokan áttelepültek, elszerződtek), számos szerepkörre nincsenek színészek (főleg a fiatalok hiányoznak). Nincs állandó rendezőjük sem (a vendégművészek produkciókat hoznak létre, de nem látnak el társulatépítő, színészpedagógiai feladatokat). Nincsen visszajelzés (nem írnak róluk kritikákat, egy szűkebb szakmai körön kívül alig ismerik Magyarországon tevékenységüket, problémáikat. Minden évben esedékes vendégjátékukat a kisvárdai nemzetiségi fesztiválon a hazai közvélemény sem tartja számon színházi eseményként).
Öt bemutatót tartottak ebben az évadban a temesváriak. Ellentmondásos előadások születtek. Elszántságot és zavart tükröznek, az útkeresés állomásaiként hatnak – de mintha vissza-visszatévedne a társulat kitaposottabb ösvényekre, vagy olyan messzire szaladnak előre, hogy (potenciális) közönségük aligha követheti őket. A Fejek Ferdinándnak című Görgey Gábor-darab előadásában a (némileg tisztázatlan célzatú) szatirikus hangütés vissza-visszacsúszik a komédiajátszás külsődlegesebb formáiba. Anouilh Cher Antoine című művének kongó közhelyességét nem ellenpontozhatják a vizuális színházi formákkal kísérletező (esetlenül megrendezett) látványeffektusok.
Tisztes színvonalú, de kissé egynemű előadás a Macskajáték. (Emlékezetes marad Elekes Emma Orbánnéja.) A kísérletező, avantgárd szellemiségű színházat képviseli Laurian Oniga két vendégrendezése: ez a megközelítésmód szétzilálta Mrozek Tangójának szerkezetét, s túlságosan is direkt eszközökkel erőszakosan igyekezett figyelmeztetni a fasizálódás veszélyeire. Viszont a játékoság és kiábrándultság, formabontás és belső szervezettség kapcsolódik össze a Mockinpott úrban. (Ez a temesváriak idei legjobb előadása, kiváló a címszerepet játszó Makra Lajos.) Az előadás emblémája a keretjátékba illesztett mondat: „Szabad ma sem leszek.”
- Rábeszélő [6]