Skip to main content

Video Színház

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Video


Közhely, nem közhely: búcsút venni végleg attól, akit vagy amit szerettünk, akár egy színházi előadástól is, fájdalmas és nehéz. Hiába tudjuk, a színház csodája épp abban áll, hogy minden egyes előadás (még ugyanazé a darabé is) egyszeri és megismételhetetlen, és ha véget ér, hát visszavonhatatlanul véget ér – nem segít, a búcsú mégis szívszorító, különösen, ha mint most, egyszerre több előadástól, sőt egy korszaktól kell búcsúzni. A Katona József Színház műsoráról végleg lekerül az Übü király, A revizor, a Katharina Blum, továbbá Az új lakás. Egyetlen vigaszunk; s ez nem kevés, hogy a Televideo most jelentetett meg kilenc videokazettát a Katona régi „nagy” előadásaiból. Persze, a videosított színház nem helyettesíti, nem helyettesítheti az eredeti, közvetlen színházi élményt, de valamelyest képet ad az előadásról, sőt, ha érzékeny, jól fókuszált felvétel, akár hiteles, eleven képet is. Mint mikor egy valaha volt emlékezetes utazás, vagy kirándulás, családi ünnep felvételeit nézzük. A fényképek, diák, esetleg videofilmek segítenek a megidézésben, az újraátélésben. És a Televideo kazettái a legjobb előadásokon készültek, többnyire eredeti szereposztással.

A kilenc előadás (videofelvétel) időrendben haladva:

1. Csehov: A manó (1982) Zsámbéki Gábor rendezése. Ez volt az új Katona első bemutatója!

2. Bulgakov: Menekülés (1984) Székely Gábor rendezése,

3. Jarry: Übü király (1984) Zsámbéki Gábor rendezése,

4. Csehov: Három nővér (1985) Ascher Tamás rendezése,

5. Spíró György: Csirkefej (1986) Zsámbéki Gábor rendezése és Gobbi Hilda utolsó színpadi alakítása,

6. Füst Milán: Catullus (1987) Székely Gábor rendezése,

7. Gogol: A revizor (1987) Zsámbéki Gábor rendezése,

8. Csehov: Platonov (1990) Ascher Tamás rendezése,

9. Cseh–Bereményi: Új dalok (1990).






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon