Miért szervezted ezt az összejövetelt?
Hát hogy itt legyetek.
És ezenkívül?
Gyakran nyaralt itt egy barátom, szegény már meghalt, pedig nálam fiatalabb volt, egy humorista, aki madarakat figyelt meg. Valahányszor kiment a kertbe, és meglátott egy rigót vagy egy harkályt, behúzott egy strigulát a noteszébe. Kérdeztem, ez mire jó. Azt mondta, nem kell mindig haszonelvűnek lenni. Madármegfigyelő volt. Én is madármegfigyelő vagyok: itt elég sok madár felbukkant most a kertben a hétvégén.
De nem akarod őket kalickába zárni?
Semmilyen célom nincs velük.
Nagy híve vagy a koalíciónak. Milyen előnyét látod?
Nem konkrétan két párt koalíciójának vagyok a híve, hanem általában a koalícióknak. Na jó, nem akarok a szárszói békepap helyére pályázni. Hihetetlen rossz állapotban van az ország, máig megbocsáthatatlan bűnnek érzem, hogy ’90-ben a győztesek nem használták ki az egyszeri lehetőséget, és nem nyújtottak kezet a társadalomnak. Egyszerűen elviselhetetlen lenne számomra, hogy a szakértelmiségi réteg megint négy évig ellenzéki pozícióból, csehovi attitűddel, távol Moszkvától sopánkodjon, hogy mit, miért nem lehet csinálni.
A parlamentáris rendszerekben szokatlan, hogy egy abszolút többségben lévő párt koalíciós társat keres. Minden párt arra törekszik, hogy egyedül is képes legyen kormányozni. Mivel magyarázod az MSZP koalíciós óhaját?
Hány szokatlan dolog történt velünk ebben a században, és hányszor nem tudtunk szokványos módon viselkedni! Hogy miért akarják a szocialisták? Nem akarom őket utódpártisággal vádolni, de jó néhányan részt vettek az előző vezetésben, tudják, hogy ’90-ben mit hagytak maguk mögött. Tehát függetlenül attól, hogy ismerik-e pontosan, mi van a borossi államkasszában, tudják, hogy mit vesznek át, és reálisan felmérték, hogy egyedül nem képesek elbánni a helyzettel. Nemcsak a belvárosi értelmiségtől félve tették meg az ajánlatukat, hanem mert pontosan tudják, hogy mi lesz itt ősszel. Nem a forró őszt jósolom, amit már annyiszor jósoltak, és soha nem lett belőle semmi, legfeljebb ’90-ben. Hanem azt, hogy forró lesz a tél, a tavasz, a nyár is még sokáig.
Vagyis az SZDSZ voltaképpen, mint sokan mondják, áldozatot vállal azzal, hogy beszáll ebbe a koalícióba.
Szerintem az SZDSZ-nek nincs még egy dobása, hogy tépelődő, ellenzéki pozícióban maradhasson, ugyanis az SZDSZ még nem bizonyított. Az önkormányzatokkal nem tudta bebizonyítani eddig, hogy képes tenni is és nemcsak kritizálni. Nem véletlen, hogy Budapesten egyetlen jelöltje se futott be. Ez összefügg az önkormányzatok hihetetlenül gyenge eredményeivel. Az SZDSZ-vezetés és a parlamenti frakció egyik nagy hibájának tartom, hogy teljességgel kivonult ebből az ügyből, és csak országos dolgokkal foglalkozott. Lehet, hogy közjogilag nem volt más lehetősége, de egy kétmilliós fővárosban még csekély pénzzel is sokkal többet lehetett volna tenni, mint amennyit tettek. Ha most az SZDSZ nem próbálja meg csinálni, és nem próbál meg a koalíción belül a maga számára napról napra jobb és értelmesebb lehetőségeket kiharcolni, akkor az én szememben elveszett volna négy évre, és kicsit elfordultam volna a politikától. Ez önmagában nem érdekes, de azt hiszem, jó néhány hozzám hasonló értelmiségi ugyanígy tett volna.
Május 29-én éjszaka a Mérleg utcában találkoztunk. Állítólag azt mondtad az SZDSZ némely vezetőjének, hogy ha nem lesz koalíció, akkor a Hócipő fő témája mostantól kezdve az SZDSZ-es önkormányzatok tevékenysége lesz.
Ezt biztosan nem mondtam. Mondtam valami nagyon durva dolgot, de szerencsére nem tudod pontosan idézni, és már én sem emlékszem rá. Amit mondtam, az reakció volt a nagyon elsietett nyilatkozatokra. Felháborodtam azon, hogy az első pillanatban, amikor kiderült, hogy az MSZP-nek 54 százaléka van, rávágták: akkor nem. Egy politikus tíz perccel a választások után ne tegyen ilyen nyilatkozatot.
Nem tartasz attól, hogy megszűnik a parlamenti ellenzék? Hiszen a másik oldalon egy sor olyan képviselő ül, akikről nem nagyon hiszi az ember, hogy érdemben fogják bírálni a kormányt.
Mástól félek. Ez az ország négy évvel ezelőtt is zsákbamacskát vásárolt. Kétségbeejtőnek tartom, hogy aki akart, bekerülhetett a parlamentbe, ha egy bizonyos párt jelvényét tűzte a gomblyukába. Ez érdemtelen, és ebből még nagyon sok baja lehet az MSZP-nek. Bár ne lenne igazam!
A koalíciónak köztudottan igen magas a társadalmi támogatottsága. Lehet-e arról beszélni, hogy bizonyos társadalmi csoportok különösen odaadó szószólói a koalíciónak?
Több ízben kifejtettem, hogy máig is hiszek az ún. nagy generációban. Idézőjelben mondom, „nagy generáció”, mert gúnyosan szokták alkalmazni. Ez a ’68-as nemzedék, amely ide-oda-amoda vetődött, igazából soha nem kapta meg a lehetőséget, hogy az ország vezetésében szerepet vállaljon, és olyanná vált, mint az általam bírált SZDSZ: megmaradt a csehovi ellenzéki szerepben. Ennek a nemzedéknek ez az utolsó dobása. A Kádár-rendszer utolsó éveiben már kapott egy pici lehetőséget, de az MDF-koalíció csúnyán, gonoszul belerúgott, és a maga másodosztályú társaságával próbálta az eszméit megvalósítani. Arra gondoltam, hogy nekem nincs még négy évem, hogy esetleg egy számomra szimpatikusabb választási eredmény szülessen. Rettenetesen fogynak az energiáim, és önös érdekből is azt mondtam, hogy most már végre szeretném, hogy ha bemegyek egy munkahelyre, szövetségbe, ne ezzel a feudális, arrogáns, ostoba társulattal álljak szemben, hogy megint ki kelljen vonulnom valahova. Nem az érdekel, hogy ki lesz a miniszterelnök, az érdekel, ki vállal el egy középvezetői munkakört állami pozícióban. Ha színtiszta MSZP-kormány lenne, ezek megint rákényszerülnének a másodosztályú emberekre.
A baloldali liberális értelmiség, például az újságíró-társadalom nagy része, az MSZMP-hez kötődött, de azért kicsit ellenzéki is volt. 1990-ben már nem számított menő dolognak szocialistának lenni, így igen sokan az SZDSZ-szel rokonszenveztek, de azzal a feltétellel, hogy az MSZP-től sem kell elszakadniuk. Ha viszont az MSZP és a SZDSZ szembekerül egymással, mert az egyik kormányon van, a másik ellenzékben, akkor muszáj választani köztük. Vajon nem ezt akarják elkerülni?
Én nem vagyok liberális, szocialista vagy konzervatív, ugyanis ez mind él bennem. Megmondom, mi között nem tudnék választani: Békesi László és Tardos Márton között. De attól is félek, hogy azoknak az értelmesebbjei, akik most leköszönnek, az alapítványi pénzekkel elvonulnak négy évre valamilyen székely himnuszos, búsuló magányba. Kicsit szomorú számomra, hogy látom, milyen kevesen vannak itt közülük Szárszón. Nekem hiányzik Sándor Gyuri. Nem eszmék között nem akarok választani, hanem emberek között, és nem különösebben izgat, hogy kin van madár, és kin van virág. Én az SZDSZ-t csak azért kedvelem jobban, mint a többi pártot, mert több értelmes embert vélek felfedezni benne.
Az Érdekegyeztető Tanács munkáltatói oldalának képviselői a minap arról beszéltek, hogy le kell állítani az elmúlt hónapokban megnövekedett jövedelemkiáramlást, azaz a bérek és a nyugdíjak emelkedését, ugyanakkor csökkenteni kell a vállalkozók adóját. Ezek a követelések ma valószínűleg egybeesnek az ország gazdasági érdekeivel, de ellentétesek a munkavállalók és a szakszervezetek érdekeivel. Az SZDSZ-nek – az ország érdekében – a munkaadókat kell támogatnia, azaz a liberális pártok klasszikus szerepét vállalni magára, miközben egy olyan párttal van koalícióban, amely szociáldemokrata jellegűnek mondja magát, és a munkavállalók pártjaként lép fel.
Számomra az egész szakszervezeti kérdés egy picit papírsárkány. Jó néhány helyen kereszténydemokrata és MSZDP-színekben indultak jelöltek MSZOSZ-támogatással. Ezt fennen hirdették a szórólapjukon, aztán 1-2-3 százalékot kaptak. Nem az MSZOSZ-re szavaztak az emberek, az MSZOSZ-nek nincs ilyen hatalma. Persze szívesen hallják, hogy kevesebb adót meg magasabb bért, de nem hiszem, hogy a szakszervezeti vezetőkből kedvenc népvezérek lesznek. Ilyen alapon Torgyán kapta volna a legtöbb szavazatot, hiszen ő ígérte a legtöbbet.
A Medián közvélemény-kutatása nemcsak a koalíció támogatottságáról szól, hanem arról is, hogy a választók fele, kétharmada hisz benne, hogy belátható időn, egy éven belül emelkedni fognak a nyugdíjak, csökkennek az élelmiszer- és a gyógyszerárak. Ha ezek a remények nem válnak be, a két koalíciós párt együtt veszítheti el a mai társadalmi támogatottságát.
Két dolgot mondanék erre. Hiszek a közvélemény-kutatásokban, nem akarok úgy járni, mint Boross Péter, hogy akkor kezdek hinni bennük, amikor már bebizonyosodott, hogy igazuk volt. De miért nem voltak nagy sztrájkok Borsodban tavaly meg tavalyelőtt? Az emberek pontosan tudták, hogy milyen rossz helyzetben vannak, és hogy ebből az állam sem tudja őket kihúzni. Nem hiszek abban, hogy Borsodban azt gondolják, itt van a Kánaán. Egy kicsivel több odafigyelést ettől az egyetlenegy párttól, az MSZP-től vártak el, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy most azt fogják mondani: minden rossz azért van, mert a liberálisok a koalícióban leszavazzák a jobbító intézkedéseket. A másik dolog, amitől nem félnék: a jövő egyáltalán nem fogja összemosni a mostani koalíciót. Kupa Mihály mondott valamit, és Szabó Tamás is mondott valamit - én soha nem mondtam, hogy ezek egyformák. Mindenkinek alkalma van megmutatnia magát. Hiába áll ki Schalkhammer vagy Nagy Sándor, hogy legyen a minimálbér 15 ezer forint, hogy ez legyen és az legyen, ettől még nem lesznek hihetetlenül népszerűek. A lapok mindig vevők lesznek az értelmes szóra, itt mindig lehet értelmesen érvelni, ez az ország bebizonyította, hogy nem kellenek neki a szélsőségek.
Köszönöm a beszélgetést.
- Belföld [6]