Ön volt az első nagytőkés, aki hazatért, és visszavásárolta a gyárát. Mit jelentett tulajdonosként egy szocialista nagyüzem élére kerülni?
Még előbb, a hetvenes években jártam Magyarországon. Az első utam ide vezetett a Soroksári útra. Az épület homlokzatán egy hatalmas vörös csillag. Szemben megálltam, próbáltam benézni az udvarba, ahol gyerek voltam. Még a Szent Imre herceg útra mentem el: oda jártam iskolába a ciszterekhez, és az Úri utcába, ott volt a házunk. Aztán másnap el is utaztam, annyira meg voltam rémülve attól a nagy vörös csillagtól. Utána 1987-ben jöttem vissza, 1989-ben alakítottuk meg a vegyes vállalatot. Társunk a Budapesti Likőripari Vállalat volt, amely annak idején államosított bennünket. Akkoriban két unikum készült a gyárban: a Zwack Unicum és a „magyar” Unicum. 1991-ben, mikor visszajöttem Washingtonból, a privatizáció révén vettük meg az egész gyárat. Sőt meg kellett vennünk a teljes Likőripari Vállalatot, mert az ÁVÜ nem adta el külön részként az Unicumot. Szóval átvettünk egy monolitikus, szocialista nagyüzemet 13 gyáregységgel, 1300 dolgozóval. Nagyon erős, racionális politikával kellett a céget átalakítanunk. Amikor visszajöttem, közvetve rengeteg külföldi tőkét hoztam be, mert nagy híre volt külföldön is, hogy visszajött az első nagyiparos. Ez jel volt, itt kezd változni a helyzet, itt, Magyarországon be lehet fektetni. A külföldi bank- és pénzvilág nagy része először hozzám jött tanácsért, mit csináljanak, és ez időnként még ma is így van.
A rendszerváltás idején az MDF-kormány nagykövete volt, aztán egy ellenzéki párt vezetője lett. Hogy van ez?
Rengetegen megvádoltak, hogy beléptem az MDF-be, én finanszíroztam az MDF-et, ezért kaptam követséget. Ez mind hazugság, mondhatnám a legszemenszedettebb hazugság, mert sem MDF-tag nem voltam, sem az MDF-nek egy vasat nem adtam. Szinte azt sem tudtam, hogy mi az MDF – újdonsült hazaérkezett magyar voltam. Akkor mindenkiben benne volt az eufória, hogy tegyünk valamit az országért, és nekem ez a nagyköveti kinevezés olyan lehetőséget adott, hogy azt hittem, tudok valamit tenni az országért. Aztán kezdődtek az ideológiai konfliktusok. Mellém rendelték Bollobás Enikőt, hogy ellenőrizzen. Azt mondták, hogy én nem ismerem eléggé a magyar történelmet, és majd Bollobás segít nekem, mert erre szükségem van. Nem volt semmiféle diplomata hátterem, nem tudtam, hogy a követség második emberének milyen fontos a szerepe, és hogy a követnek minden civilizált országban joga van arra, hogy a második embert maga válassza ki. 1990 augusztusában érkeztem Washingtonba. Egy vagy két hónapra rá kijött Orbán Viktor, én meghívtam, hogy lakjon a követségen. Erre nem akarták beengedni azzal, hogy ez egy ellenzéki figura. Én meg mégis meghívtam. Ettől kezdve Bollobás megmondta, nem tartozol közénk, nem bízunk benned, kész. Az persze igaz, hogy fütyültem Jeszenszky utasításaira. Mert tudtam, hogy nekem azt kell csinálnom, ami üzleti kapcsolatot, pénzt, tőkét hoz az országnak. A nehéz az volt ebben a munkában, hogy bármennyire jól szerepeltünk amerikai vonalon, itthon mindent, amit csináltam, elleneztek.
A választás után a Vállalkozók Pártja úgy döntött, hogy egyelőre ne csatlakozzon az SZDSZ-frakcióhoz. Miért?
Liberális vagyok, és rokonszenvezem az SZDSZ-szel: már nagykövetként is azzal vádoltak, hogy SZDSZ-szimpatizáns vagyok. Hogy ez a mostani koalíció szükséges-e vagy nem, jó lesz-e vagy rossz lesz, az teljesen a jövő zenéje. De tudom, ha én beültem volna a frakcióba, akkor rámragasztották volna a baloldali címkét. Úgy gondolom, hogy e címke nélkül külföldi kapcsolataimmal inkább hasznára lehetek az országnak, a kormánynak.
A Fidesz választása nem került szóba?
Nem. Nem azért, mert a Fidesz gyengébben szerepelt a várakozásnál, hanem mert úgy gondolom, hogy többet ér, ha a parlamentben függetlenként elmondhatom a véleményem. Nem lépnék be a Fidesz-frakcióba, de Orbán Viktornak, aki nagyon sok hibát követett el és most nagyon nehéz időket él át, szerintem megvan a jövője a magyar politikában. Viktor tanult a mostani tapasztalatokból. Van egy nagy erőssége, amit sokan gyengeségnek neveznek, hogy hajthatatlan, hogy a politikában nem lavírozik.
A liberális pártszövetség egyik kezdeményezőjeként, és – ma már mondhatni – független tanújaként, milyennek látta az SZDSZ és a Fidesz vezetőinek rendszeres találkozóit? Sokan a liberális blokk fennállása idején is úgy vélték, hogy valójában az SZDSZ meg a Fidesz nem fognak és nem is akarnak együttesen kormányt alakítani, hogy nagyobb köztük az érdekellentét, mint az érdekazonosság.
Ezt alá tudom támasztani. Engem az döbbentett meg, hogy mind a ketten jobban féltek a másiknak a sikereitől, mint mások, például a szocialisták sikerétől. A két párt között a versengés olyan erős volt, és annyira egymás ellen dolgoztak, hogy a végén már tisztán láttam, ebből nem lesz semmiféle, a választások után is ható megállapodás. Bár az utolsó időszakban azt hiszem, a Fidesz már sokkal jobban akarta, mint az SZDSZ.
Volt egy sajtókonferencia itt a gyárban, itt volt a négy párt az összes vezetője, és itt volt az egész magyar sajtó. Azt akartuk, hogy lássák, egység van a négy párt között. Ehelyett a jelenlevők egymásnak támadtak. Ha jól emlékszem arról volt szó – ezen vitatkozott Magyar Bálint meg Orbán Viktor –, hogy meghívták-e a Fideszt valamilyen SZDSZ-gyűlésre. Elkezdtek veszekedni egymással, mint a gyerekek. Mondtam is nekik: így akarjátok az országot kormányozni?
Mindez eléggé nyilvánvaló volt, nemcsak belülről, hanem kívülről is. Mégis mindegyik részt vevő ragaszkodott a liberális blokk fenntartásához az utolsó pillanatig.
Mindenképp megpróbáltuk a szocialista előretörést akadályozni. Főleg Orbánék törekedtek erre és főképp a végén. Nyilvánosan mindig azt mondtuk, hogy reméljük, ez a blokk eléri az ötven százalékot, vagy csak annyival marad alatta, hogy be lehessen venni mondjuk a KDNP-t.
Legkésőbb 1994 januárjától tudni lehetett, hogy a liberális blokknak el kell döntenie, hogy vagy a jobboldallal, vagy a szocialistákkal akar kormányozni. Orbán Viktor viszont kizárta a szocialistákat, az MDF pedig kizárta az SZDSZ-t. Más kérdés, hogy az SZDSZ se vállalta volna a koalíciót az MDF-fel. Nemigen lehetett tudni, hogy képzelik a blokk vezetői a majdani koalíciót.
A Fidesz 15-20%-ra számított, az SZDSZ ugyanannyira, az már 30-35 százalék. Biztosak voltunk abban, hogy az Agrárszövetség bekerül. Ebben halálbiztosak voltunk. Ők is.
Éppen ezért volt visszás, hogy Orbán kizárta az MSZP-t a lehetséges koalíciós partnerek közül.
Kizárta, de mi azt hittük, hogy a végén nem zárta volna ki. Ha ilyen lett volna az arány, akkor a Fidesznek is érdeke lett volna beszállni egy ilyen koalícióba. Rettentően féltek attól, ami bekövetkezett, hogy kiesnek a hatalomból. Egyáltalán nem volt humbug a liberális blokk. Alaposan kigondolt és megtervezett politika volt, amelynek a minimális célja egy 30-35%-os liberális eredmény. Ki gondolta azt, hogy a Fidesz 7 százalékot kap?
Van-e perspektívája, értelme a Vállalkozók Pártja fenntartásának?
Úgy döntöttünk, hogy fenntartjuk a pártot annak ellenére, hogy nem kaptunk támogatást. Mindig az volt az elképzelésem, hogy a kormány mellett föl kellene állítani egy kis- és középvállalkozókból álló tanácsadói testületet. Ehhez a pártnak, akkor is, ha kevés szavazatot kapott, megvan a kapcsolata a vállalkozó réteggel. Ezért azt hisszük, hogy a pártot érdemes fenntartani.
A külföldi tőke beáramlása tekintetében milyen esélyei vannak a jövendő kormánynak?
A külföldi tőke bejövetele lényegesen lelassult már az Antall-kormány utolsó éveiben is. Ennek vannak gazdasági okai, a nyugati recesszió, a térség bizonytalansága, és vannak politikai okai is. Az Antall-kormány nagyon nagy hibákat követett el, főleg a szomszédos országokkal szemben folytatott politikájával. Ebben nagyon sokat szeretnék segíteni. A külföld felé némiképp garancia vagyok, ahogy a 80-as évek végén, amikor visszajöttem. Sokan mondják: ha a Zwack most nem megy el, akkor hiába a szocialisták ha győztek is, akkor a helyzet Magyarországon nem veszélyes.
Az MSZP és az SZDSZ koalíciója azonban valószínűleg javítja az esélyeket, mozgósítja a külföldi tőkét.
Azt hiszem az SZDSZ szerepe lényeges. Ma egy egyedül kormányzó szocialista párt életveszélyes volna Magyarország számára. Azok a megjegyzések, amelyeket a választások után közölt a sajtó, hogy a Nyugat nem nyugtalankodik, valótlanok. Tudom, hogy nyugtalankodik. Sok nyugati kormányemberrel beszéltem. Tudomásom szerint az SZDSZ-t több külföldi szervezet megkérte, hogy lépjen koalícióra, mert ez garancia volna. Tehát úgy vélem, hogy az SZDSZ koalíciós szerepe nagyon-nagyon fontos: megnyugtatja a külföldet.
Nagyvállalatok vezetői tágas szobákban, pompás épületekben dolgoznak. Itt az ember keresztüljön a betonudvaron, és belép egy zsúfolt, pici szobába. Nem akarja elhinni, hogy egy nemzetközi hírű cég központjában van.
Talán ez a különbség köztem és az átlag magyar üzletember között. Én mindenben a státusszimbólumok ellen vagyok. Ez az apám irodája volt, és én imádom ezt az irodát. Amikor visszajöttünk, még nem volt kész, és egy egészen kicsi irodában ültem, meg is kérdezték, „Zwack úr, hogy bír maga egy ilyen kicsi irodában dolgozni?” A kommunista időkben is a nagy iroda volt a státus jele meg a sofőr az iroda előtt. Nekem egyikre sincs szükségem.
Köszönöm a beszélgetést.
- Belföld [6]