A mintegy tízperces, pontosan negyven kérdés-felelet elemből álló beszélgetésben Horn Gyula első mondatai ezek voltak: „Nézze, hadd kezdjem azzal, hogy négyéves ellenzéki működésünk alatt igazán nem kényeztetett el bennünket a média. Én most beszélek ezek közül elsősorban a televízióról. Hányszor foglalkoztak úgy a szocialista párttal és mondtak mögöttük kemény dolgokat a szocialista pártról, nekünk nem biztosították a lehetőséget arra, hogy véleményt mondjunk.” A beszélgetés folyamán a miniszterelnök még háromszor hozta szóba az elmúlt négy év sérelmeit. Igaz, ebből egyszer hozzátette – Surányi György Nemzeti Bank-elnök felmentésével kapcsolatban –, hogy erről most nem is akar beszélni.
Szó, ami szó, ekkora sértettség már Antall József néhai miniszterelnököt idézi eszünkbe. S különben, ha ezek a miniszterelnök spontán reakciói, akkor nehéz elhinni kormányának, hogy távol áll tőle a revansvágy.
Egyébiránt Horn Gyula négyszer kezdte a válaszát úgy, hogy: „Nézze!” Továbbá négyszer használta az „elnézést kérek” fordulatot. („Nem, elnézést kérek, nem pontosan ez a helyzet…” A következő kérdésnél: „Elnézést kérek, hogy nem tiltakoztunk, mi biztos nem tiltakoztunk az MTI új vezérigazgatója ellen…” Két kérdéssel később: „Elnézést. Pénteken délben mi történt: engem tájékoztattak, hogy az újabb forduló is eredménytelenül végződött.” Végül később: „Elnézést kérek, ez a Coping Datorgnak a véleménye, vannak mások, akik meg más véleményen vannak…”) A fenti fordulatok gyakori alkalmazása nemcsak azért figyelemre méltó, mert bizonyos stiláris egyhangúságot kölcsönöznek Horn Gyula beszédének, hanem azért is, mert nem elhanyagolható, bár leplezett erőszakosságról és türelmetlenségről tanúskodnak. Mi mást takarna, ha a kérdezett válaszait rendre fölösleges nyomatékosítással kezdi: a „nézze” vagy az „elnézést kérek” formulával mintegy megelőlegezi, hogy a más véleményt tolmácsoló kérdező bántani akarja.
Az interjúban Frei Tamás összesen négy politikai konfliktushelyzetet firtatott. A médiaelnökök kinevezését, Bod Péter Ákos felmentésének szándékát – ebbe ágyazva az esetleges forintleértékelést –, a német sajtóban megjelent feltételezést a magyar kormány esetleges adósságátütemezési szándékáról s végül a kisebbségi magyarság politikusainak aggodalmait az új kormánnyal kapcsolatban. Horn Gyula a négy feszültségből kettőnél hivatkozott a „félretájékoztatásra” mint a feszültség fő forrására. Megismételte azt, amit a napisajtó már bőségesen magyarázott, kommentált: a miniszterelnök azért írta alá a médiaelnökök kinevezését a kelleténél korábban, mert meg nem nevezett munkatársa félretájékoztatta. A romániai magyarság prominensének, Sütő Andrásnak pedig azért nem tetszik az MSZP–SZDSZ-koalíciós kormány programja, mert biztosan félretájékoztatták őt.
Hozzátenném még, hogy Horn Gyula kétszer emelte ki nagy tekintélyekhez való bensőséges viszonyát (Kohl kancellár és Sütő András). Ezek bizony autoriter tromfok. Ha még hozzájuk vesszük, hogy egy lekicsinylő oldalvágást Horn Gyula is juttatott a sajtónak – jóllehet a magyar belpolitikai erővonalak szempontjából neutrális német Handelsblattnak –, akkor megint néhai Antall József jut eszünkbe. Horn Gyula élőbeszéde még abban is emlékeztet Antall Józsefére, hogy a mondatok alanyai és állítmányai sűrűn vesztik el egymást, csak míg Antall Józsefnél ez hosszú, bonyolult és történeti példázatokkal megtűzdelt mondatokban fordult elő, Horn Gyula ennél sokkal egyszerűbb és színtelenebb, de nem feltétlenül szabatosabb.
Persze Horn Gyula úgy kezdi miniszterelnökségét, hogy súlyos testi kínokat kell kiállnia. Nyilván nincs csúcsformában. De azért ennek az interjúnak láttán-hallatán az elfogulatlan közönség nem élhetett át felszabadító érzéseket.
- Belföld [6]