1990 óta a hatodik szlovák kormány kezdi meg működését, immár jól bejáratott menetrend szerint: Meciar hatalomra kerüléseit mindig államosítások követik, bukásai után pedig az új ellenkormányok széles körű és gyors privatizációt indítanak, hogy a rövidesen visszatérő Meciar kevesebb állami tulajdon birtokában próbálja meg visszafordítani Szlovákia fejlődését keleti irányba. A saját kliensrendszerének kialakítására az exbokszbajnok elveti a vagyonjegyes privatizációt, helyette inkább a képviselők, illetve hozzátartozóik, valamint a vállalatvezetés privatizáció általi „jutalmazását” helyezi előtérbe.
Sergej Kozlík, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom gazdaságpolitikai vezetője röviddel a választási győzelem után kijelentette, hogy a Moravcík-kabinet által beindított vagyonjegyes privatizáció második hullámát (az első még az egységes Csehszlovákiában volt) le kell állítani, mivel az alapos átvizsgálásra szorul. Kozlík elsősorban azt kifogásolta, hogy a kínálatban olyan vállalatok is szerepelnek, ráadásul részvényeik több mint 50 százalékával, amelyeket mozgalma másoknak szánt. A DSZM szinte teljesen elveti a vagyonjegyes privatizációt, ám ellenzi a nyílt versenytárgyalásokat is. Meciar kormányzásai idején a privatizációra szánt állami vagyonnak csak mintegy 3 százalékát juttatták magánkézbe, a többi 35 százalék a Carnogursky- és Moravcík-kabinetek jóvoltából cserélt gazdát. (A stabil kormányokkal rendelkező és a gyors privatizációra törekvő Csehországban a privatizálandó állami vagyonnak immár a 80 százaléka van magánkézben.)
A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom azonban ma már nincs abban a helyzetben, hogy teljesen leállítsa a vagyonjegyes privatizációt, mivel csaknem 2 millió polgár jegyeztette be magát, s a befektetési alapok már túlságosan sok pénzt öltek az egész privatizációs hullám reklámkampányába. Ezért a DSZM csupán az így privatizálandó vagyon mennyiségét kívánja csökkenteni kb. 75 milliárd koronáról 50 milliárdra, valamint azt szeretné elérni, hogy az egyes vállalatok részvényeinél a vagyonjegyes privatizációra szánt csomag ne haladja meg a 30 százalékot. Mindez természetesen jelentős időveszteséggel jár, s szakértők szerint a jövő év első felének vége előtt senki sem számíthat a második hullám elindítására.
A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és szatellitpártjai a parlament idei alakuló ülésén jelentős változtatásokat hajtottak végre a szlovákiai privatizációs gyakorlatban. Első lépésként érvénytelenítették a Moravcík-kormány utolsó két hónapjának privatizációs szerződéseit, majd módosították a nagyprivatizációról szóló törvényben. Ennek értelmében elvették a mindenkori kormánytól a privatizációval összefüggő összes jogkörét, s átadták a Nemzeti Vagyonalap elnevezésű szervezetnek (ez az Állami Vagyonügynökség szlovákiai megfelelője). Ezt követően leváltották az addig paritásos alapon létrejött elöljáróságot, és csak a saját embereikből álló testületeket hoztak létre. Meciarék tehát kormányalakítás nélkül is kezükbe kaparintották a privatizációs folyamat irányítását, és mindenféle alkotmányos ellenőrzési kötelezettség nélkül folytathatják kliensrendszerük kiépítését.
Hogy milyen módszerekkel, arról már vannak tapasztalatok. Máig emlegeti a fél ország a Meciar második bukása előtti napok és éjszakák gyorstüzelő privatizációit, melyek során a DSZM-hez közel álló vállalkozók és politikusok próbálták biztosítani egzisztenciájukat egy-egy jól menő vállalat gyors birtokbavételével. A tulajdonosok sok esetben olyan kft.-k és rt.-k voltak, melyek az adásvétel napján még nem is léteztek, ráadásul az eladások a legtöbb esetben még a törvény által megkövetelt formális jegyeknek sem tettek eleget. A kormányülésekről napvilágot látott magnófelvételek tanúsága szerint a privatizálás alapfeltétele a mozgalomhoz való hűség és a politikai megbízhatóság, másik fontos feltétele pedig a mozgalom anyagi támogatása volt. A legemlékezetesebb azonban az a történet, miként adták el támogatás fejében az egyik legjobban felszerelt és legmodernebb nyomdát, a túrócszentmártoni Poligraphiát a nacionalista Matica Slovenská nevű kultúrszervezetnek – 1, azaz egy koronáért.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]