1994 nyarán nemcsak néhány nagyobb hazai kannabisz- (indiai kender-) ültetvény lángolt fel a hatóságok hathatós közreműködésével, a szomszédok feljelentését követően (mivel „olyan gyanús volt, hogy mindig mosolyognak, pedig alig járnak a kocsmába”), hanem a lágydrog-legalizációs vita is Konrád György egy írása kapcsán. Mire a párbeszédnek nemigen nevezhető, de az uborkaszezon unalmát oldó vita résztvevői a kannabiszszármazékok (marihuána, hasis) kialakította fizikai vagy pszichikai függőség tövig rágott csontját csillogóra szopogatták; a lágy drogok tekintetében egy pár éve már önellátó honunk végleg felélte tartalékait, és a piacon „úrrá lett a kémia”. Így az ősz vége felé már a korábban kizárólag a kannabiszra esküvő fogyasztók is Amszterdam (hasis-) füstös coffee-shopjaiba vágyakozva szipogtak, szopogattak és szúrtak, kénytelen-kelletlen fizetve a kemény drogok némileg magasabb árait. Míg a marihuána grammja ugyanis – minőségtől függően – 200 és 2000 Ft között, a hasisé 1000 Ft körül mozog, a jelenleg a piacot leginkább uraló amphetaminé (speed) már 4000, a trip (LSD-vel átitatott bélyeg) 1000-1500 Ft. Többéves mélypont után újra emelkedett a heroinkereslet (6000–8000 Ft körül grammja). Ugyancsak népszerű a most bevezetésre került, tiszta LSD-t tartalmazó microtrip (1200–1500 Ft). Szintén új áru az Extasy (amphetamin-készítmény, ára 2500 Ft/tabletta). Aranyifjak között is luxuscikk azért a kokain (12–15 ezer Ft/grammja), körükben a legújabb divat a speed-ball (intravénásán fogyasztott amphetamin–heroin-koktél).
A beszerzés a kezdetek kezdetén gyakran még két-három közvetítőn keresztül zajlik („az egyik barátom barátja ismer valakit, aki…”), a drogkarrier előrehaladtával azonban a fogyasztó megismeri a megfelelő személyeket és beszerzőhelyeket. A kistételes drogvásárlások túlnyomó része különböző szórakozóhelyeken zajlik, az üzletek általában WC-n, illetve a közelben, közterületeken köttetnek meg, s az adagok is itt vagy magánlakásokban fogyasztatnak el. A jelentősebb mennyiségű áru inkább homályos lakások mélyén cserél gazdát, mivel minél több időt tölt az utcán az anyag, annál nagyobb a valószínűsége a lebukásnak, akár egy egyszerű razzia során, s a „jelentős mennyiségű (az átlag kábítószer-élvező mintegy egyévi fogyasztásának megfelelő mennyiségű káros élvezetre alkalmas) kábítószerrel való visszaélés” iránti rosszallását gondoskodó államunk az új (1993-as) drogtörvény alapján 5 és 15 év közötti börtönbüntetéssel fejezi ki.
Hogy a drogban sok pénz van, az az amerikai krimik és akciófilmek korában már mindenki előtt nyilvánvaló. Hogy mennyi is az a sok, talán kevésbé. Az amphetamin grammja (mint azt már említettük) a kiskereskedelemben 4000 Ft körül van, dealerünk némileg olcsóbban szerzi be. Egy kiló körül egy gramm már csak 1000 Ft körüli, még nagyobb tételnél ez az ár tovább csökken. Némi osztás és szorzás után tehát a következő eredményre juthatunk: ha lenne épp mobil egymilliónk, és a kábítószer-kereskedelembe kívánnánk fordítani, néhány hét alatt pénzecskénk háromszorosát kapnánk vissza – ami némileg több, mint a hivatalos banki kamat.
Egyes (szélsőjobbos) politikusok intelmeit meghallgatva („magyar embernek magyar árut”) speedből is önellátásra törekszik a piac – több, termelési mutatóit tekintve dinamikusan fejlődő amphetaminlabor kívánja biztosítani, hogy mind ritkábban kelljen idegen anyagokkal szennyeznünk a drága magyar vért. Bár előfordult már, hogy felfedeztek egy-egy labort, a drogügyben érintetteknek a hatóságok felderítőmunkájával kapcsolatos aggályait egy distributor (elosztó) a következőképpen fogalmazta meg: „A rendőrök – szerencsére – totál nincsenek képben… Bár az utóbbi időben boldogan nyilatkozzák, hogy tranzitból célországgá lettünk, s azt képzelik, ez nagy felismerés, de vannak helyek, ahol már hosszú évek óta megy nemcsak az eladás, hanem az elosztás is… Persze időről időre megbuknak helyek, emberek, néha hálózatok is, de ez eddig csak egyszer, ’92 vége tájt okozott néhány hetes fennakadást.”
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]