Előadásod a fonákjára sikerült: az alternatív mozgalmak csapdái kerültek szóba.
Ez a közönség – ha másként nem, az érdeklődés szintjén – benne van az alternatív mozgalmakban. Azt akartam elmondani, hogy mik az alternatív politika veszélyei. Veszélyesnek tartom a hatalmi szférába való integrálódást is, de az állandó „kint maradást”, az elszigetelődést is.
Magad is a mozgalom tagja vagy.
Az Autonómia nevű anarchista csoport egyik alapítója voltam 1988-ban. Azóta inkább anarcho-liberálisnak vagy individualista anarchistának vallom magam. Az uralom, az állam ellen vagyok most is, de ma már nem tartok lehetségesnek egy teljesen állam vagy piac nélküli társadalmat. Azt viszont el lehet érni, hogy az állam csak végső esetben lépjen fel, és ne avatkozzon be az alapvető emberi kapcsolatokba. Az alternatív mozgalmaknak, hogy alternatívát tudjanak nyújtani, el kéne mozdulniuk ebbe a libertárius irányba.
Mi egyáltalán az alternatíva? Szerintem alternatívoknak általában azokat tartják, akik „utópisztikus” eszméket radikális eszközökkel akarnak megvalósítani.
Ez nagyjából igaz. Alternatívok azok, akik elgondolkodnak a most meglévő viszonyokon, és azt megpróbálják megváltoztatni, a nagyobb demokrácia, a nagyobb jólét irányába. Az alternatív mozgalmaknak túl kell lépniük a pártkereteken, de ezt nem szabad utópisztikusan érteni. Ki kéne alakítani az ökológiai gondolkodást. Nálunk az ökológiai mozgalmak erőtlenek. Sajnos nincs igazán atomerőmű-ellenes mozgalom Magyarországon, pedig az atomenergia valójában politikai kérdés, mivel a decentralizált társadalom és a decentralizált energiaforrások összefüggenek. Szükség van erős feminista mozgalomra, amely bírálja a patriarchátust, szükség van a melegek érdekképviseletére, szükség van erős ifjúsági szubkultúrára, graffitimozgalomra és sok minden másra…
Helyesled a pártosodást?
Nem tartom rossznak, ha létrejönnek zöld- vagy antipártok. A lényeg az, hogy a pártoknak legyen egy erős ellensúlya, amely nem ad módot kölcsönös demagógiákra. A civil szférának meg kell tanulnia önérvényesíteni magát. Meg kell tanulnia önzőnek lenni, és feladni azt a közvélekedésben élő mítoszt, hogy mi egy „egoista” társadalomban élünk. Pont a kollektivizmus túl sok, és az egyéni autonómia túl kevés. A személyeken sok minden múlik. Az alternatív mozgalmak sajnos újratermelik azokat a magatartásformákat, amelyek a kispolgári gyűlésekre, tömörülésekre jellemzők: áskálódnak, fúrják egymást, egészen elképesztő magatartásformákat látni.
Magyarországi mozgalmakra gondolsz?
Főként igen, Nyugat-Európában ez nagyjából lefutott, ott már kialakultak a szervezetek struktúrái.
Szerinted van ellentmondás a liberalizmus és az alternatív ideológiák között?
Elvileg talán kevésbé, a gyakorlatban inkább. A szabad piac, a szabadkereskedelem hirdetése természetesen ellentmondásban áll azzal, hogy sok balos szerint szükség lehet ökológiai megszorító lépésekre a piaccal szemben. Szerintem a gazdasági szabadság és az alternatív politika szervesen összefügg egymással. Az államnak ki kell vonulnia a gazdaságból. Az ökológiai megszorításokat úgy kell elérni, hogy ne az állam lépjen közbe, hanem maga az ipar lépjen hátra.
Az alternatív mozgalmak baloldaliak, antikapitalisták…
Én úgy látom, hogy hiba a gazdasági szabadságot megkérdőjelezni. Vállalkozni elemi emberi jog. A nyugati alternatív mozgalmak egyik hibája éppen az, hogy az Állam bácsitól várják a segítséget, a megoldást, ami sokszor ellentmondásban van az elveikkel. Én nagyon szeretném, ha az államnak semmi szerepe sem lenne a környezetvédelemben. És erre vannak pozitív példák. Az alternatívoknak ki kell építeniük az erős politikai-gazdasági ellenstruktúrákat.
Az alternatív mozgalmak a parlamenti demokráciát teljesen formálisnak tartják. Viszont nem képesek politikai alternatívát nyújtani.
Ez sajnos igaz. Ugyanakkor mostani formájában én se látom működőképesnek a parlamenti demokráciát. Ezt nagyon óvatosan mondom, mert nem szeretem az utópiákat, mert az utópiától elválaszthatatlan az erőszak. Például sokan a környezetvédelmi mozgalom tagjai közül el tudnak képzelni egyfajta ökodiktatúrát, néhányan még valamiféle ökológiai rendőrállammal is megbarátkoznának. A nemzeti utópiákról, remélem, nem is kell szólnom. A szocialista utópiák ugyan nem feltétlenül torkollnak kommunizmusba, de ezeknek hívei nem kritikusak a hatalommal szemben. Sok alternatívot csak azért zavar a hatalom, mert megakadályozza őket abban, hogy hatalmat gyakoroljanak mások fölött. Ez vezet ahhoz a csapdához, hogy alternatív ideológiába csomagolva hirdetik teljesen ugyanazokat a dolgokat, mint a bírált hatalom.
Viszont nagyon sokan a konzervativizmus védelmében, és mindenfajta társadalmi változás ellen használják pajzsként a demokráciát.
Persze, de az sem mindegy, hogy milyen alternatívát vázolunk fel. Az alternatív mozgalmak felelőssége, hogy felelős modelleket dolgozzanak ki.
Egy másik csapda az intézményesülés csapdája. A hierarchikus alternatív szervezetben információhoz jutnak azok, akik a piramis csúcsán vannak, viszont az alul lévők nem kapnak elégséges információt a cselekvéshez.
Ez igaz, azonban különbség van az intézményesülés és az állam között. Az intézményesülés akkor rossz, ha az alternatív szervezetek a hatalom részeivé válnak. Például, hogy Magyarországon a mozgalmak pénzügyileg függenek az államtól. Ha évekig szegények maradnak, akkor is el kell kezdeni önállósodni, le kell szakadniuk az államról anyagilag, gondolkodásban.
A mozgalmak kétféle szélsőségbe csapnak: vagy plebejusmozgalmat hoznak létre, vagy elitisták lesznek.
Nagyon veszélyesnek tartom, ha az alternatív mozgalmakba belopóznak a vörösesbarna árnyalatok. A szélsőséges emberek hamar megtalálják ezeket az alulról építkező formákat. Aki ki akarja iktatni a demokráciát, az belemegy egy ilyen demokratikus játékba, hogy legyen mit kiiktatnia, és legyen mit manipulálnia. Nem véletlen, hogy Nyugaton annyiszor fordulnak elő zöld köntösben velejéig barna gondolatok. Vannak emberek, akik a ritka madárfajok védelmétől eljutnak a fehér árja faj védelméig.
Például a Magyarországi Zöld Párt!
Rájuk nem is akarom a szót vesztegetni, ők egy nyíltan fasiszta társaság. Azt viszont fontosnak érzem, hogy az alternatív mozgalmak nem eléggé individuálisak, nem tisztelik eléggé az egyént, fenntartanak egy belső konformizmust. Én ezt szomorúan mondom, én értük aggódom. Egy picit demagógnak tartom a piac túlhajtásai elleni fellépést is, mivel Magyarországon még nincs működőképes piac.
Az alternatív mozgalmak részben elzárkóznak a tudományosságtól, az ökológiai mozgalom sok tagja mélyen vallásos, gondolkodásuk nem mentes a dogmáktól. De ettől függetlenül is az alternatív gondolkodás valamiféle hitre épül.
Az alternatívok annyit tehetnek, hogy megpróbálnak a racionalitás talaján maradni. Én távol állok attól, hogy istenítsem a tudomány szentségét, vagy hogy abszolutizáljam a tudomány hatalmát, de óvnék attól az irracionális hullámtól is, amely most elöntötte az alternatív mozgalmakat. Óvnék a New Age-től, óvnék a különböző pszichoszektáktól, óvnék a szcientológiai egyháztól különösen, amely iszonyúan destruktív, óvnék a vallási köntösbe bújtatott pszichoterrortól, az okkultizmustól. A legnagyobb elnyomó az állam, tehát az államtól kell emancipálódnunk. Ha azt kérdeznéd, hogy mit ajánlanék az alternatív mozgalmaknak, akkor azt felelném, hogy keressék meg, hogy miként tudnak megszabadulni a fejükben az államtól. Hogy a saját életünkben példát tudjunk mutatni partnerségből, nagyobb fokú kooperációból, harmóniából, hogy ne függjünk semmiféle uralomtól.
- Belföld [6]