Sam emlékének ajánlom
Igaz-e ez? S mi az Örök Talaj? József Attila, remélem, mindenkinek eszébe jut; s akkor kezdjük előírásainak stb. megfelelő, fogadással egybekötött lóverseny, nem szeretem a kifejezést, „a lovi” NH-ból és Fiatból áll. Az NH a National Hunt, vagyis a gát-, az akadályverseny, de pontosabban: chase és hurdle. A chase akadályai a magasabbak, ezek a „fences”; a jó hurdler ló nem biztos, hogy jó chase-er lesz, s fordítva: ha sokat chase-ezik a ló, a kisebb hurdle-öket túl meredeken veszi, nem simán, „fluent”… vagy pl. Franciaországban merő mások a chase akadályai, aztán: „félt Master Eglantin a csúnya, sötét hay-docki akadályoktól”, mondja egy tréner, így hozta őt, mit tudom én, Exeterbe, Uttoxeterbe. Az NH idénye nyáron szünetel. Eddig így volt. Most a forróbb hónapokat is teleszórják NH-versenyekkel. A Fiat, a sík, a „galopp” (az NH lovai is galoppoznak!) március huszonvalahányadikán nyit, Doncasterrel. Akkor jönnek a háromévesek számára a Derby-előversenyek, bár hát… önálló, nagy versenyek azok. A klasszikusok: Newmarketben az 1000 és a 2000 Guineas nevű versenyek etc. Bizonyos helyeken két-három-négy versenynap egymás után (York, Goodwod, Ayr, Newbury, Kempton, Sandown stb.), most június második vasárnapjára a Derby, patronálja a Vodafon, ergo Vodafon Derby, utána Royal Ascot, vége is júniusnak, és így tovább. A turfszezon novemberben Doncasterrel ér véget, van utána még egy versenynap Folkestone-ban, hagyomány – lecsengés. A műanyag, a „dirt” (Amerikában ez a neve), a Fibresand, Equitrack stb. versenyei (a pályák: Lingfield, Southwell, Wolverhampton) érdemben november második felétől uralganak el. Na.
Ezek kisebb versenyek. Maximum a C kategória. (G-től A-ig felfelé, ez a beosztás. De sokszor egy B kategóriás verseny is nagy ügy. Ilyen volt tegnap, december 17-én, az én Samu verebem napján Ascotban a Betterware Handicap, tele volt vele a Sporting Life, nyerte Lady Lloyd Webber zeneszerzőné lova, a Raymylette. Mén, fura név egy ménnek. Ez van. Ez a verseny volt a fontosabb, mint a Group 1-2 futamok ugyanott, ugyaneznap. Miért, az angolok tudják.)
Az Örök Talaj versenyei élesek, izgalmasak, szépek. Csúnyaságukban is. Vannak Örök Talaj-menők. Az idei zsoké champion Dettori januárban–februárban az Örök Talajon szerezte behozhatatlan előnyét. Nagy ellenfele, az ambiciózus – szintén fiatal, huszonkét-huszonhárom éves – Jason Weawer is ráhajt január 3-tól. Lingfieldben, Southwellben. Isten tudja, nem kedvencem Weawer, de szurkolok neki. Hohó, de most a régi nagymenő zsokék s támogatóik mintha kijárták volna, hogy a pénzdíj, a nyereményösszeg döntse el a championátust. Példátlan lenne, még „a londoni színen” is.
A lóversenynek is vannak kulisszái, ott is történnek dolgok. Túlzott önközéppontúság azonban azt hinnünk, hogy „ellenünk folyik összeesküvés”. Még az se mondható, hogy minden ellenünk szól egy adott napon. Egy adott nap az 7-8 futam az Örök Talajon; az igazi profi elsősorban várni tud, várni és várni, kivárni. Nekem sikerült a lóversenyt is „denaturizálnom”, vagy denaturalizálnom, oly mindegy… épp nem turizmussá tenni, de megírandóvá… hát mit gurulok be, ha nem vagyok épp „guru” egy southwelli nap kezdetén? Nyer a 14/1-es Cicerone, aztán a 9/1-es Bentico. A Sporting Life-ból kiolvashattam volna esélyüket. Mit favoritoztam? Szerencsére a régi kényszerképzeteket az ember otthagyja: Bill O’Gorman lányának, Emma O’Gormannak nem megy. Lova neve hiába Mazeeka (Macika), leég, másodszor már nem hiszek neki. Jól teszem. Kiváló barátaim leánya itt Mo.-n Emma, mindig tiszteletadás volt nekik, ha az O’Gorman-lányt játszottam. Aki csak a papa lovait viszi. Mely szép! Mi a háttér? Komolyság?
Chandler-monográfia van velem. Hátlapján Humphrey Bogart mint Marlowe. Második Örök Talaj-napomon látom: fut egy Bogart nevű ló. Hűha! Izgalmas ám azért, ha közepes pénzt raksz, ha még az a mániád (nekem 4. nap, 5. nap már nem az), ki legyen: Bogart 6/1 áll, a favorit 2/1, stb. Napok óta mered rám szobámban a nagy Bogart. Placcra teszem Bogartot, én gyáva. Bogart nyer. „Casablancai hangulat Lingfieldben”, így másnap a lap. A mozit említik, Chandler forogna a sírjában. Sebaj, öreg Raymond, megírlak én, hoz a Beszélő, magyar ember azt több olvassa, mint a Sporting Life-ot.
Hanem szombaton már vigyázat! Újra fut Bogart. Fenét fog győzni, sehol se lesz. Súlyt kap… nem Ray Cochrane viszi (neki a 75. zígje volt a Bogart az idén), etc. Nézzünk mást. A Ciceronéval és Benticóval tragikusan induló napomat megmentem: hogyan? Bolyongok az irodák közt, sült krumplit kajolok (ma még nem ettem, jut eszembe!), talán ezen múlik. Többet ma nem veszthetek, érzem. Mi legyen? Zígekre kell játszanom, nekem, a nagy placcolónak! Van itt egy dinamitos sűrű név, El Nido. Bele is passzol Ciceronéék társasagába. Nézzük. Egy harmadik hely… Másfél mérföld a táv, véletlenek ott nincsenek… mint 1 kilométeren, mit tudom én. Gyerünk. El Nido 9/2, megcsapom jól. De jól! Felszalad 5-re! Csak nyerjen. Nyer. Meg van mentve a nap.
Mit szidom én szegény Örök Talajt? Helyt kell állnom rajta az emberiségért, jó. De az Örök Talajnak csak az van, „azzá” van, vagy „aza”, hogy vele az van, ami van. Elvitatnám jogát? Pl. ha rázósan indul egy versenynap itt, szép eltalálgathatóan végződik. (Néha nem. Hm.) Itt az Alex Graves nevű hölgy. Ha én azt tudom, hogy ő az XY Nicholls tréner neje, s Josep’s Wine e tréner lova…! Zígre rakom az utsó futamban. Alex Graves különben is élmenő az Örök Talajon. Sebaj, Joseph’s Wine, régi ismerősöm, nyer, nekem is van vele placcom. De El Nido révén már rendben a szénám.
Hogy épp Tóni napja volt, halott verebemé? S mégse nyert se Langtonian, se Featherstone Lane? Istenem. Két nap múlva, mikor Tóni padjához elzarándokolok, nyert Ingletonian. Tóni – tóni. Ennyi. Ingletoniant észre se vettem előtte. Még hogy az Örök Talaj a szeszélyes!
Mi lesz, ahová kilyukadok itt, nyilván mindenki várja.
Ez. A Népszabi is megírta, tavasszal meghalt egy S. Wood nevű zsoké, szegény. (A NH zsokéi potyognak aztán életveszélyesen, meg a lovak is ott!) Agyontaposta, ahogy lepottyant a nyeregből, egy Kalar nevű ló. Azt hittem, ő ült Kalaron. Írtam hát egy versikét, valakinek ajánlottam a szülinapjára: „Pali, emlékszel arra, / hányszor ültünk Kalarra?” Na, nézem, fut Kalar. Akár El Nidónak, egy 3. hely az utsó eredménye. Nagyon favorizálnak itt egy másik lovat, azt Alex Graves viszi. Azt placcolom. (Mondom, pillanatnyilag egyáltalán nem a pénz érdekel az Örök Talajon.)
Nyer Kalar. Ez eddig rendben. De S. Woodot erős termete miatt „Sámson”-nak becézték. Van nekem több „Samu”-lovam, Samu-veréb miatt… de a Samson-Agonistes a kedvencem. Most elég gyenge háttérrel, nagy súllyal ráadásul – esélytelen. Nem tettem meg őt, én galád. A Samson-Agonistest. A Kalar futamában. Harmadik lett. Sámson.
Mit mond Jékely a temetői füvekről: „Csak lengjenek, csak üzengessenek, / mindig akad valaki, ki megérti, / hogy miről is hagyatkoznak e régi / gyökérfoglalatú szívek s szemek.” Az Örökből.
- Sport [6]