Csalog Zsolt a Beszélő 1995. február 23-i számában Találós kérdések címmel tett közzé egy műfajilag is nehezen értelmezhető cikket. Glosszának túl hosszú, karcolatnak pedig túl rövid. Önmagában ez még nem lenne baj, s talán az is elfogadható, hogy – miként az utolsó bekezdés végén olvashatjuk – „igen dühösnek” érzi magát. Könnyűszerrel rájöhetünk ugyanis háborgásának okaira. Zavarja, hogy az Országos Választási Bizottság döntése alapján az Országos Roma Kisebbségi Önkormányzat Szolnokon alakul meg. Vagyis nem a szívének feltehetően oly kedves fővárosban. De miért bűn ez? Talán éppen Csalog Zsolt ne tudná, hogy a cigányság csaknem 80 százaléka vidéken él? Ráadásul Szolnok földrajzilag is igen kedvező helyen fekszik.
Csak arra gondolhatunk, hogy a Találós kérdések „igen dühös” szerzője egyszerűen fél a változástól. Méghozzá a cigánypolitikában bekövetkező változástól, melynek lényege a vidékre való irányultság. S annak a várva várt szemléletmódnak a térnyerésétől, amelynek nyilvánvaló vesztesei az önjelölt cigánypolitikusok lesznek. Akik ugyan a cigányság nevében léptek fel, de közösségi támogatottság nélkül. Minduntalan a romák érdekeire hivatkoztak, azonban anélkül, hogy az érdekmegjelenítésben szemernyi eredményt is elértek volna. Hatalmi jogokat akartak és akarnak maguknak, miközben éppen legitimitásuk veszett el. Eléggé szembetűnően érzékeli ezt Csalog Zsolt is, máskülönben a személyre szóló érvelés eszközeivel aligha élne. Még el sem dőlt, hogy egyáltalán kik kerülnek be az országos testületbe, de már a lehetséges elnökök szerepéről ír.
Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a cigányságot megosztó ellentéteket így is fokozza. Csak éppen ez a magatartás aligha vall demokratikus gondolkodásra. Kivált azért sem, mert a találós kérdések bizonyítékaként szereplő Roma Parlamentet és a Lungo Dromot semmilyen szempontból nem lehet összehasonlítani. Míg az előbbi alig néhány tucatnyi tagsággal rendelkezik, addig a Lungo Drom közel félszázezer főt tudhat maga mögött. Az ország szinte minden területéről, akik között vállalkozók, pedagógusok, jogászok ugyanúgy találhatók, mint munkanélküliek. Erről Csalog Zsolt bármikor meggyőződhet.
De ehhez némi fáradságra lenne szükség, s még inkább az alig leplezett előítéleteitől való megszabadulásra. Még ha az utóbbi nehezen is megy, azt talán „dühös szerzőként” is elfogadja Csalog Zsolt, hogy bármely demokratikusan megválasztott testületben nem egyetlen politikai akarat érvényesül. Mert a közmegegyezés kényszere kikerülhetetlen. Méghozzá azé a közmegegyezésé, mely viták és érdekütközések alapján formálódik ki. De amíg nem jött létre az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat, mindenféle jóslat kétséges.
- Visszabeszélő [5]