Ez év március 4-én SZDSZ-csoport alakult Bajóton. A lelkes szervezőket néhány nap múlva hideg zuhanyként érte a hír: januárban tudtuk nélkül a faluban már megalakult egy másik csoport. A márciusiak éltek a gyanúperrel: a januáriak fantomszervezet. A Mérleg utcai SZDSZ-központban azonban a januáriakat hitelesítették, ők a párt legitim bajóti sejtje.
A Komárom-Esztergom megyei Bajót öt kilométerre délre fekszik Nyergesújfalutól és a Dunától az Öregkő alatti csendes völgyben. „Érdekes hely ez. Itt minden menekült oltalomra talált. Ez a környéken az egyetlen falu, ahol már 1700-as években meggyökeresedtek a cigányok. Aztán meg a második háború alatt – a nagybátyámnak hála – itt bujkált Szántó Piroska és sok más üldözött. Ide száműzte a hetvenes években Balás Bélát, a »Beton atyát« az Állami Egyházügyi Hivatal. Ő ma már a kaposvári megyéspüspök. Most is él Bajóton több romániai és jugoszláviai menekült. Őket is befogadták” – meséli a nyergesújfalui Horváth László, az idegenvezetőm.
(Horváth épp sorkatona volt, amikor Pesten 1971. márc. 15-én fülön csípték a rendőrök. Ugrott a főiskola, ahova előfelvételis volt. A szülei értelmiségiek, de a családban hagyománya van az asztalosságnak. Kiváltotta hát az ipart, így élte meg a rendszerváltást, amikor is az SZDSZ alapító tagja lett.)
Rettentő hideg van: január márciusban. A háromórás, kétszeri átszállásos buszozás után alig tudom értékelni a faluközepi templomdomb nyújtotta pazar kilátást. Kalauzom arra ösztökél, a főszereplő előtt ismerjem meg a falu véleményét róla és tevékenységéről.
A szószóló
Ugyanis a történet főhőse, Sütő Miklós nemcsak SZDSZ-aktivista, hanem a bajóti önkormányzat cigány kisebbségi szószólója is.
Az iskolai folyosón elhelyezett bordásfalon gyerekek pucsítanak. Az igazgató fogad bennünket. Eleinte szabadkozik, hogy miért nem inkább Sütő Miklós rendkívül tehetséges lányáról kérdezzük. De aztán megered a nyelve. Kiderül, hogy a konok szószóló elérte, induljon be a faluban a dolgozók általános iskolája. A falu romái közül sokan nem jutottak munkához épp amiatt, mert nem volt meg a nyolc osztályuk. A környéken ugyan működik ilyen intézmény, de helyben olcsóbb és biztosabb (drága az utazás és túl sok a csábítás).
Az általános iskola 130 gyereke közül most minden negyedik roma. Takarékossági okokból márc. 1-től „határozatlan ideig szüneteltetni” kell a napközis ellátást, nincs rá pénz. Öt tanárt elbocsátottak. A pedagógiai nehézségek mellett az igazi gond az, hogy a gyerekek nem jutnak majd napi meleg ételhez. Az előző baj orvoslására Sütő egy tanulószoba beindítását szorgalmazza, az utóbbira pedig élelmiszerbónok kiosztását.
Következő állomásunk a faluház. A polgármester szerint Sütő szószólóként nagyon aktív: mindent megpályáz, amit lehet. A romák hisznek neki, és a magyarok is elfogadják.
– Az már biztos, hogy kiváló ember lehet ez a Sütő Miklós – viccelődöm vezetőmmel. – Az – hangzik vezetőm lakonikus válasza.
Az aktivista
Horváth elárulja, Sütőnek öt éve szenvedélyévé vált az SZDSZ. Mindig akart itt egy jó csoportot, de eddig nem jött össze. Így aztán Horváthék nyergesújfalui csoportjában lett tag.
– Miért nem sikerült? Biztosan lett volna még rajta kívül négy ember, akár a családjából… – kérdezem.
– Pont ezt nem akarta. Jó csoportot akart – válaszol Horváth.
– Létezőt és minőségit. Egy maximalista Tamás bátya – epéskednék, de már Sütőékhez értünk. A takaros házban az asszony főz, várja haza a két iskolás gyereket. A házigazdával a hengerelt falú konyhában ülünk le. Sütő válla fölött hímzett falvédő pávával. Nem afféle kényes, büszke, napszédítő tollakkal, hanem szerényen összehúzott tollú madár láncöltéssel.
Sütő Miklóst a múlt évben százalékolták le, rokkantnyugdíjas. Komisz betegsége, azbesztózisa van (ez népbetegség errefelé), pedig még negyven sincs. Több mint húsz évig nyelte a port a gyárban, az támadta meg a tüdejét. A felesége munkanélküli. Nem mondja, hogy jobb sora volt a Kádár-rendszerben, nem szidja a demokráciát, ami csak szegénységet hozott. Igazán a szeretett SZDSZ viselkedése fáj neki, ahol eddig nyolc osztályt végzett cigányemberként is fontos lehetett.
– Mi kérem öt éve mindent megteszünk a pártunkért. Nemcsak Nyergesen és Bajóton, hanem a környék falvaiban. Itt kérem ebben az 1500 fős faluban 170 kopogtatócédulát gyűjtöttem össze, mások ennyit még Dorogon se. És akkor most, amikor végre tényleg összejön a csoport, egy igazi csipet csapat értelmiségiekkel, szakmunkásokkal… kiderül, hogy itt már alapítottak egy másik szervezetet, de ezt senki se tudta, én sem.
Sütőék, hatan március 4-én jöttek össze a faluházán, és kinyilvánították a bajóti SZDSZ megalakulását. Rögtön elhatározták, amit az esedékes Megyei Egyeztető Tanács-választás (MET) körzeti szervezője, Horváth László örömmel fogadott, hogy egy hét múlva idehívják a választókörzet szervezeteit, válasszák itt a MET-tagokat.
A MET már az 1990-es alapszabályvita egyik központi kérdése volt, de mivel egyezség nem született a megyeellenes virtigli és a földhözragadtabb liberálisok között, ezt a kérdést nem szabályozták. Az időközben felálló MET-ek épp a Tölgyessy–Pető-pártharc idején kerültek be az alapszabályba. Eredeti szerepük a választási listák összeállítása volt, de mára a megyei közgyűlések fajsúlyossá válásával, jóval fontosabb szerepet játszanak: gyakorlatilag a pártszervezet középső szintjévé váltak. Az SZDSZ-központ, a regionális apparátus és a helyi szervezetek a súlyának megfelelően kezelik a MET-eket. A hatalmi-politikai küzdelmek az uralt felső, országos szintről ide tevődtek át.
Az újonnan alakult bajóti csoportnak is első dolga volt, hogy jelöltet állított Király Dávid Zsolt, a helyi zeneiskolai igazgató személyében, aki bár újvidéki, de még „ökológiai menekültként” került a faluba. Itt olyannyira gyökeret eresztett, hogy tavaly megszervezte a bajóti zenei heteket, és a semmiből egy zeneiskolát alapított, ahova sikerült elcsábítani a környék legjobb zenetanárait. A múlt évben az önkormányzatba is beválasztották.
Műhiba
Horváth vendégeket is hívott, köztük az Országos Tanács két megyei tagját, Miklós Ákost és Varga Győzőt. Vargát, aki a múlt évben Esztergom országgyűlési képviselő- és polgármesterjelöltje volt, csak szerdára érte el. Addig Horváth naponta az üzenetrögzítőjére darálta mondandóját, de visszahívás nem érkezett. – Rossz volt az üzenetrögzítő – mondta Varga, amikor Horváth végre elérte, és meghívhatta Bajótra. – De hát Bajóton már korábban alakult egy szervezet! – tudta meg a civilben urológus Vargától. A MET-szervező elképedt, „tényleg, és erről Miklós semmit nem tud”. – Kik a tagjai? – kérdezte. Erre azonban már nem jött válasz. Horváth László azonnal felkereste Sütőt, hogy közösen derítsék ki, kik a korábban alakult bajóti SZDSZ tagjai. Ezúttal Sütő telefonált Vargának, de csak annak felesége volt otthon, aki csupán annyit mondott: szombaton majd megismerheti a tagokat. Sütő tudta, hogy Varga feleségének családja Bajóton él, meg is kereste az anyját, de továbbra sem lett okosabb. – Miért nem hívtak meg? – kérdezte. Honnan tudhatták volna, hogy SZDSZ-es, invitálni különben sem kötelező.
A szombati MET-választáson a két bajótin kívül még négy szervezet képviseltetette magát. A meghívottként jelen lévő Varga Győző egy Mérleg utcai papírt, a MET-tagválasztó küldöttgyűlés hivatalos névsorát lobogtatta, amely rendet kívánt vágni a bajóti kusza viszonyokban. Ebből az derült ki, hogy nem Sütőék a legitimek, hanem a még mindig titokzatoskodó elődjük.
Nyomozás
A felálló MET-be egy dorogi és két tokodi illetőségűt delegáltak. – A tokodiak megválasztása annál is meglepőbb, mert én ez idáig egyetlen tokodi SZDSZ-est ismertem, a polgármestert. Tokodi csoportról márc. 11-ig nem tudtam, pedig az első vonalban kampányoltam a választásokon, és minden hadra fogható SZDSZ-est ismertem a környéken – mondja Horváth.
A felzaklatott Sütő és Horváth László nyomozni kezdett. Először a Mérleg utcához fordultak. De Matyi László azt javasolta, próbálkozzanak inkább a párt esztergomi megyei irodájánál, ott pontosabb a tagnyilvántartás. Nyersné Kovács Katalin irodavezető azonban nem igazán tudott az új dolgokról, hosszú ideig betegállományban volt. Kénytelen volt ő is a Mérleg utcát hívni, ahonnan immár villámgyorsan megkapta a kért adatokat, egy csak vezetékneveket tartalmazó lapot nyújtott át. Sütő ezen olyan nevekre bukkant, akik közeli kapcsolatban állnak Varga feleségével: apa, nagybácsi, közvetlen munkatárs, unokatestvér.
– Olyan ember is van közöttük, aki még két éve a kocsmában egy öreg kommunistázót is megfenyegetett. A bányában a munkásőrség parancsnokának és a párttitkárnak a helyettese volt. De a legelképesztőbb, hogy az is tagja, aki azzal zavart ki az udvaráról, amikor tavasszal az ajánlásokat gyűjtöttem, hogy ilyen mocsok pártnak, mint az SZDSZ a céduláját oda nem adja. Hát hogyan változhatott meg 7-8 hónap alatt ennyire a véleménye? – dohog Sütő.
Minden követ követ?
Az irodavezetőt azzal is nyaggatták, mondjon már néhány tokodi tagot. Ám akiket említett – azokról kis magánnyomozás után kiderült – már régóta nem vesznek részt a pártéletben.
– Legalább egy éve nem volt taggyűlés – mondja a tokodi polgármester. – És valóban, a MET-be delegáltakat csak most márciusban láttam először – teszi hozzá Tatabányán a megyei küldöttgyűlés előtt. A plénumot épp a MET-választások nyomán kialakult konfliktusok kezelésére és a bajóti zűrzavaros ügyek rendezésére hívták össze. A 20 négyzetméteres teremben vannak tán nyolcvanan is. Kincses Gyula, az egyik tokodi MET-tag visszautasítja Horváth vádjait, ő nem ismeri ugyan a formai eljárásokat, de már a kampány idején is sokat segített Barkasával. Ő tenni szeretne az SZDSZ-ért, és nem vitatkozni – ha engednék. A felszólalást követően az ülésen részt vevő Matyi László bátorítólag és elismerően az ifjú tag vállára teszi a kezét, tán azt is jelezve, a Mérleg utca vele van. És valóban, egy Matyi által prezentált októberben készült tagnyilvántartáson ott szerepelt a tokodi csoportban Kincses neve is.
Horváth László viszont tovább értetlenkedik. Hogy lehet, hogy Kincses az őáltala megszerzett decemberi tagnyilvántartáson viszont nincs rajta? Hogy lehet, hogy a tavaszi kampány során egyszer sem futottak össze? Matyi úgy érzi, az SZDSZ-központ nem ludas a kérdésben: a Mérleg utca energiáit teljesen felemésztették a múlt évi választások, így ha a precíz tagnyilvántartással foglalkoztak volna, jogosan rúgták volna ki őket.
Azért elég nagy kupi lehet a Mérleg utcában, ha az októberi nyilvántartásban még szereplő Kincses decemberre eltűnik. Az is elég furcsa, hogy a decemberi OT-tagválasztó küldöttgyűlésen még szó sincs tokodi csoportról és azóta sem reklamált a tokodiak közül senki.
Hogy tisztázódjon az eset, Kincseshez fordulok, árulja el, mikor is lépett az SZDSZ-be. Ám a fiatalember hosszas unszolásom ellenére sem kíván nyilatkozni tagsága keltéről.
Később néhány elejtett mondatból világos lesz, hogy Kincsesék tényleg kampányoltak (a Barkas is stimmel), csak nem a saját, hanem az esztergomi Varga Győző körzetében.
A legitim bajóti szabadelv
A forró hangulatú gyűlés sokakat a hideg utcára kényszerít, jó elszívni egy cigit. Itt sikerül elcsípnem a legitim bajóti szervezet képviselőjét. Kérdem, hogy hol és mikor alakultak. Azt mondja, a lakásán és január 18-án. Mutatja is a februári keltezésű iratot, amelyben a központ regisztrálta őket. – Érdekes – mondom – Horváthéknak korábban az egyik taguk azt mondta, a kultúrban alakultak, de erről senki nem tud a faluban.
Beszélgetőpartnerem erre dühbe jön. – Maga nem magyar! – mondja a bősz liberális. Én még kapacitálom, hogy ettől most tekintsünk el, és válaszoljon, de mindhiába. Szerencsémre ekkor már ott terem Varga doktor felesége, aki – mint kiderült – januárban az alakuló ülésen a jegyzőkönyvet vezette. Én dideregve kérdeztem, ő vacogva válaszol. A családjuk is kivette a részét a kampányból, így természetes volt, hogy csoportot alakítanak.
Egyébként Horváthék minden vádja alaptalan. Az asszonyka el.
Orvosi praxis és liberális pragmatizmus
Varga Győző eleinte kevéssé készséges. Bemutatkozásom után rákérdez: – Biztos, hogy Beszélő; nem valami más? Újságíróigazolványt eddig ugyan csak rendőrök és kormányőrök kértek tőlem, de megnyugtatom, hogy bent van a kabátomban.
– Igazából csak az érdekelne, hogy lehet az, hogy már januárban megalakult egy csoport, ahol a felesége volt a jegyzőkönyvezető, és más családtagok is ott voltak, és ön erről semmit sem tudott? Hiszen mivel mással magyarázható az, hogy a februári MET-választásokat előkészítő megyei küldöttgyűlésen, ahol Horváth bejelentette, örömteli eseményre van kilátás, végre megalakul a bajóti SZDSZ, ön egy szóval sem említette, hogy kár a gőzért.
– Miért tettem volna – kontráz az urológus. Aztán hosszan beszél a megyei SZDSZ tragikus megosztottságáról. Arról, hogy mennyit támadják az esztergomi regionális irodát és személy szerint őt. A tragikai vétségét épp egy a megyei listát összeállító MET-ülésen követte el, amikor megpróbált az előzetesen megállapított helyéről előbbre kerülni. Ezért már bocsánatot kért, de ezt nem tudják elfelejteni neki. Igaz ugyan, hogy csak egy éve tagja a pártnak, de úgy látja, hogy a pragmatikus és – már bocsánat, ha nekem is van – válltáskás SZDSZ-esek között folyik a harc. (Van szütyőm is, bakóm is, meg válltáskám is – Z. Zs.) – Ők a radiszadisok? – firtatom. – Ez nem jó szó, de az elvek, az ideológia sokat jelent számukra. Szerinte Sütő túlreagálja a dolgot, amikor a nemzetiségében is sértettnek érzi magát, hisz erről szó sincs.
Kis MET-eorológia
A MET mindenesetre kiváló terep a belharcra. Varga is így indokolja magatartását: miért akarná, hogy a rivális csoport delegáljon MET-tagokat.
Hát ezt már én is megértem. 1994-ben egy MET-szavazaton múlott Varga második helye a listán: nem akar ismét orrhosszal lemaradni. Bár ez a MET aligha éli meg 1998-at, nem árt olyan pozíciókat szerezni benne, melyek alkalomadtán tovább erősíthetőek. Varga a megyei közgyűlés alelnöke is, és a MET egyre inkább operatív módon is bele kíván szólni a megyei politikába.
Sütő és Horváth nem kér Varga pragmatizmusából. Levelet küldtek Pető Ivánnak és Kis Jánosnak, vizsgálják ki az ügyet. Mindenesetre Szalay Gábor, a megye országgyűlési képviselője felajánlotta jószolgálatát, és a két bajóti szervezet április 20-án találkozik, hogy rendezzék a kétes ügyet. A képviselő semmiképp sem szeretné, ha tovább mélyülnének azok a lövészárkok, amik egykor az északi két és a déli három választókörzet között, illetve a regionális iroda, az országos központ meg az „alternatívok” között ásattak ki.
Tamás Gáspár Miklós két hete, lapunkban, megjelent nagyesszéje az SZDSZ becsületéről szólt. Ez az eset egy adalék lehet ehhez. Aligha más, mint becstelen, aki a falra festette a radiszadis ördögöt, és piedesztálra emelte a pragmatizmust. És aligha lehetne becsületesebb megoldás, mint ezeket a fogalmakat végleg a helyükre, a szemétdombra vetni. Ez tán könnyebb, mint Pintért leváltani.
- Belföld [6]