Május 18., este, a Köztársaság téren. A legnagyobb párt székházában is elcsitultak a politikai viták, villanyoltás előtt az ügyvezető elnök is nyugodtan megihatta a nap első pezsgőfröccsét. Az ország legnagyobb színházába is gyülekeztek az opera szerelmesei.
A téren bolygó lelkek: öregek, gyerekek, ifjak, kutyák. Alvás előtt egy kis mozgás, egy szippantásnyi friss lég, meg majd az eb is reggelig nyugton marad. Nagy a tér, van helye itt mindennek: embernek, állatnak, még a kutyaszarnak is.
Kutyaharapás szőrmentén
Ebbe az idillbe kutyagolt bele három fiatal férfi vérebével. Bár a fővárosi ebrendelet pórázt és szájkosarat ír elő, a blökik ezek nélkül sündörögtek a gazdik lábai körül. De hát a/e téren ez így szokás. Az egyik férfi, B. rendőrőrmester, épp szolgálaton kívül volt. A másik kettő közelben lakó haver. Tán unatkoztak, amikor meglátták S. Csabát, a 18 éves roma fiút, akit egyesek önveszélyes szenvedélye miatt Szipus Csabának neveznek. B. őrmester még augusztusban (tán egy még idillibb estén) pofozta fel a fiút, mert úgy vélte, ezzel megóvhatja Csabát a nitrótól. A három ebtulajdonos közül Cs. Tamás még közelebbről ismerte a fiút, hisz szomszédja volt, és gyakorta kedvére szekálta S. Csabát. Így a társaság joggal vélhette úgy, a kis cigány megadja majd az illő tiszteletet az idősebbeknek és erősebbeknek, vagy akár a tisztet viselő fehér embernek: kalapját lekapva instállja magát, hogy aztán nesztelenül és megalázkodva távozzék.
De S. Csaba észre sem vette őket, mire ezek az önérzetükön esett csorbát kiköszörülendő a lábnál lévő három vérebet a cingár fiúnak engedték. Meg is lett az eredmény: a jobb kéz harmadik ujján egy harapás, a jobb combon egy 8 cm-es horzsolás, és egy véraláfutásos duzzanat a fej jobb oldalán. Ez utóbbit már a póráz végén lévő karabiner okozta, mert hát mégiscsak törvénytisztelő emberek Cs. Tamásék, volt póráz, csak kézben.
Kutyaszorító
De a kutyaharapások és a pórázos ütlegek, úgy tűnt, nem tették tisztelettudóbbá S. Csabát, fenyegetőzni kezdett, hogy feljelenti őket. A három cimborát vélhetőleg nem hagyta nyugton az eset, mert másnap, pénteken este nyolckor, fölállítottak az S. családhoz. B. őrmester ekkor már szolgálatban volt. Így rendőri minőségében három kollégája és Cs. Tamás(!) társaságában a szemben álló felek között békéltetni akart. A különös eljárást, amit bűnmegelőzésnek is nevezhetünk (elöljáróinak feljegyzést is készített róla), azzal is tetézte, hogy a béke megőrzése érdekében, megpróbálta a S-éket a feljelentésről lebeszélni. Ám a család feje, S. Sámuel tántoríthatatlan maradt. Ez az ügyben érdekelt őrmestert annyira felháborította, hogy az apát grabancánál fogva rázni kezdte. Majd egy a falon lógó kardot kívánt lefoglalni, de S.-ék figyelmeztették, hogy ez az eljárás már végképp nem lenne alaki, így aztán az őrmester ettől is elállt.
Alig három óra telt el a sikertelen békevizit után, amikor Cs. Tamás és a harmadik kutyauszító, nem rendőr barátja több társsal megerősítve berúgták az ajtót. A baseballütőkkel, teleszkópos gumibottal és más ütőszerszámokkal felfegyverkezett keményfiúkat azonban az S. család négy férfi tagja gyorsan megfutamította. Jogos önvédelem, arányos reakció.
A romák 15-20 fő közé teszik a támadók számát. A másnap fülön csípett gyanúsítottak szerint csak hatan voltak.
Szombat reggel újabb fordulat: a sértett család három férfi tagját és az anyát bevitték a rendőrségre. Később kiderült, csupán tanúként hallgatják ki őket.
Konyhai arzenál
Egy közelben lakó roma jogvédő azonnal tájékoztatta az esetről a sajtót és az emberjogi szervezeteket. A jogvédő szervezet munkatársa csakhamar megtapasztalhatta, hogyan formálódik-finomodik az esetről kialakított rendőri verzió.
Szombaton 13 órakor a BRFK-ügyelet még úgy tudta, hogy egy kutyáját békésen sétáltató fiatalembert három cigány származású személy azért zaklatta, miért nincs szájkosár az ebén. Erre a békés járókelő rendőrt hívott. Ebből lett másnap a hirig. De az egésznek nincs különösebb jelentősége, rasszizmusról sincs szó, hisz a szembenállók szomszédok.
Aztán 14-15 óra között a rendőrség fegyverek után kutatott az S. család lakásában. Az ORFK ügyeletese szerint ez nem házkutatás, hanem helyszíni szemle volt. De a helyszínelő rendőrök után hátrahagyott jegyzőkönyvből kiderült, ez mégiscsak házkutatás volt. Ugyanis az ismeretlen tettes által elkövetett garázdaságból származó elrejtett(sic!) tárgyakat kerestek – szólt az indoklás.
A VIII. ker.-i Rendőrkapitányság ügyeletese szerint is a bűncselekményből származó tárgyakat kutattak. De a hanyatt-homlok menekülő kutyabarát támadók széthagyott eszközeit már korábban beszolgáltatták a rendőröknek – tudtuk meg S.-éktől.
A józsefvárosi ügyeletes szerint a gyanúsított támadóknál nem volt házkutatás! Ekkorra a hatból már hármat megfogtak, kettő közülük, épp a két kutyabolond, megsérült (nyolc napon belül gyógyul).
Mindenesetre az S.-éknél tartott házkutatás eredményeképp a rendőrök elviszik a B. őrmesternek korábban szemet szúró kardot, öt sodrófát, egy fejszét, egy baltát, egy bárdot, egy csavarhúzót és egy 21 cm pengehosszúságú kést. A klopfoló marad. Hogy miért?
S.-ék hevesen bizonygatják, támadóik bőrfejűek voltak, és cigány származásuk miatt zaklatták őket. Lehet. De az is elképzelhető, hogy Cs. Tamásék csak egyszerűen, ideológia nélkül utálják a cigányokat. Míg ugyanis romák járkálnak a Köztársaság téren, addig nem lehet tőlük nyugodtan sétáltatni a pajkos vérebeket.
- Belföld [6]