Lám, a tehetséget mégsem lehet elnémítani: két nap alatt a harmadik Koltai-nyilatkozat, ezúttal a Kossuthon. Nem Róbert – Gábor, Eizenstein és Leni Riefenstahl után a század legnagyobb statisztamozgatója. Csak hallgatom, mi mindenre készül a nyáron K. G., a rendezők rendezője, annyi szép április negyedike, március tizenötödike, mozgalmi ünnep és nemzeti gyász ihletett látványtervezője, kit a hunok és szittyák, tatárok és egykori Szent István gimnazisták éppúgy mágusként tisztelnek, mint a nosztalgia keserédes ízére ráfanyalodott pb-veteránok. Vajon tudják-e ők mind, hogy a Mester varázsvesszeje nyomán a Hilton dominikánus udvarán áriaestek, a Városmajorban musicalek lesznek a turistaváró nyári szezonban? Hogy a Margit-szigeten Lehár Vígözvegyével karöltve jó tíz év után ismét színre lép majd a „Koronás Pista”, ama legendás Kádár-házi rockopera „nagy konszolidátora” – aki, ha csak pár évre prolongálják még, bízvást mentesíti egész népét a rendszerváltás köznapi kínjai alól? Csüggedjünk-e emiatt? Ellenkezőleg. Idézzük fel, legalább kései tanulságként K. G. b. szellemét! A történelmi szükségszerűség felkent médiuma arra int, hogy „egy ponton túl nem illik ellenállni a közönségnyomásnak”…
Lám, csakugyan. Példátlan egyszerűség, alulmúlhatatlan művészi alázat. Nem mintha a nép egyszerű gyermekeiben olykor nem foganna meg hasonló belátás! (Történetesen épp a mi patinás józsefvárosi szerkesztőségünk környékén, itt a Rákóczi tér mellékutcáiban, hol közönség is, nyomás is akad elég.) De hát épp ez a humán terepmunka aszketikus szépsége, kifürkészni, hol van ama bizonyos kapitulációs „illempont”: öv alatt, gyomor- vagy szívtájékon, netán mégis a nyak felett? S ha megvan, miben méretik: alkoholfokban, nemi potenciálban, IQ-ban, avagy bűvös összeghatárban? K. G. efelől továbbra is kétségben hagy – úgy tűnik, a mércét kinek-kinek mégiscsak egyénileg kell felállítania… Legfeljebb sejteni engedi a magáét. Egy másik közelmúltbeli nyilatkozatában arról beszél, hogy potom kilencszázmillióért kész vászonra vinni legújabb vízióját (Anthony Quinnel, Franco Neróval és más alkalmi „hospesek”-kel) Árpád apánkról és a honfoglalásról. Feltéve, persze, ha addig a köztársasági elnök hivatalt vagy legalábbis nevet cserél…
- Belföld [6]