A szocialisták elnöksége el akar beszélgetni a szocialista pénzügyminiszterrel híres 16 milliós végkielégítéséről, amit a Budapest Banktól kap (kapott?) abból az alkalomból, hogy közös megegyezéssel megvált tőle, mivel pénzügyminiszter – s mint ilyen, mintegy a BB tulajdonosának megszemélyesítője is – lett. A párt parlamenti frakciója szintén beszélgetni kíván erről. Szekeres frakcióvezető reméli, hogy Bokros a pénzt valamilyen jótékony célú alapítványba fizeti be, Csintalan Sándor alelnök politikailag védhetetlennek tartja a dolgot, KoKoMa munkaügyi miniszter egyenesen arról beszélt a képviselőcsoportnak (ha hinni lehet a Népszabadságnak), hogy Bokros a 16 millióval keresztbe tett a kormánynak, mely a többségi állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezeteknél meg akarta nyirbálni a vezetőknek kifizetett nagy összegű végkielégítések gyakorlatát.
Pető Iván SZDSZ-elnök újra és újra erkölcsileg kifogásol: ekkora pénzt az a pénzügyminiszter, aki áldozatokat követel a társadalom egészétől?
A honorárium tb-járulékoltatásától felpaprikázódott bal-lib sajtó egyetlen ziccert sem hagy ki, hogy belecsípjen-rúgjon egyet a pénzügyminiszterbe (ami azt illeti, a 16 milliót sem a BB vagy a pénzügyminiszter jelentette be egy e célra összehívott sajtótájékoztatón…), a Magyar Narancs belmunkatársi publicisztikája már-már biblikus hevülettel átkozza ki.
Az ezalatt Amerikát hódító Bokros pedig a nála immár megszokott hangnemben vág vissza: pártvezérek, alvezérek, frakciók! Vegyék végre tudomásul, hogy ő, aki fantasztikus teljesítményével az abszolút élvonalra hozta fel bankját, jövedelmének négyötödéről mondott le azért, hogy most mint pénzügyminiszter, az ország megmentésének szívességét gyakorolja. Kövessék meg nyilvánosan, de rögtön! Esküdjenek újabb hűséget neki, tegyenek hitet az államháztartási reformtervek mellett, vagy leshetik a további megmentést.
De van Bokros 16 millióján (és a BB 12 milliárdján) kívül más baj is, elég. Kapott egy pofont az oktatási minisztérium is az Alkotmánybíróságtól, az orvos-szakmai lobby szervezett támadásba lendült az új népjóléti miniszter ellen, s külön, megkülönböztetett tűz zúdul a kórházakért felelős helyettes államtitkárra, Lépes Péterre is.
Ja, felállt a kormányszóvivő, és eltanácsolták a miniszterelnök PR-felelősét.
A Bokros-csomag fölötti parlamenti szavazás részletszépségeit elemezve egy hete arra a megállapításra jutottunk, hogy a Horn-kormány – a szabad demokraták segedelmével – szilárdan áll a helyén, többsége biztos. Tölgyessy Péter is leszögezte néhány hete a Népszabadságban, hogy Horn Gyula kormányfő megerősítette centrumpozícióját, márpedig, mint tudjuk, a centrumnál nincs is jobb hely a világon. Ez mind szép és igaz; most már csak az a kérdés, hogy mi vár e szépreményű kormány új – márciusi – szövetséggel megerősített programjára, mely immár nem Békesiről, hanem Bokrosról neveztetett el, s elragadtatással töltötte el magát Clinton elnököt is (magyar hangja: Horn Gyula). Ha minden jól (vagyis rosszul) megy, a gátlástalanság vádja ellen védekező SZDSZ asszisztálásával számos – inkább számtalan – ellenfele Bokros egyre kínosabb személyében találja meg az arkhimédészi pontot, amelynél fogva kiforgathatja sarkaiból az egészet.
(Ui.: Ha Bokros 16 millióját úgy tekintjük, mint a pénzügyminiszterséggel járó jövedelemveszteség kompenzálását, akkor kiszámíthatjuk, hogy Bokros még két év közszolgálatot sem taksált magának.)
- Néző-pont [6]