Skip to main content

Beszélő hetilap, 24. szám, Évfolyam 7, Szám 24

révész: Üzlet és szabadság

lt [Solt Ottilia]: Arkhimédész Lajos

Zádori Zsolt: Egy jegy megy?

: Hivatali show

M. A. [Mink András]: A magyar zsidóság kárpótlása

Tálas: Lengyel kárpótlás: szént vagy életet

–inka– [Mink András]: Ki nevet a végén?

: Léthatáron létminimum

Kis János: Gadó

B. E. [Békés Erzsébet] - K. I. [Kiss Ilona] - V. Gy. [Vajda György]: Szlovák abszurd dráma / Együttélés: bűnben élés? / Le a „beszámíthatatlanokkal”!

Neményi László: Egy párt, amelynek lejárt az ideje?

Nirman Moranjak-Bamburac: Európa ott hal meg, Szarajevóban

N. M. B. [Nirman Moranjak-Bamburac]: A gyermekcse könnye

: Termelő erők

E. J. [Eörsi János]: ÉT-pass

Blaha - solt: Tőkésököl-vasököl

(eö) [Eörsi János]: Bűncselekmény hiányában

Szigeti Jenő: Szabadok-e – még, már – a szabadegyházak?

Rainer M. János: A történelmi emlékezet

Spira György: Reb Ansel bosszantása Pesten

1849 elején

Bikácsy Gergely: Cellamagányban ázó képsorok

Parti Nagy Lajos: Lassú fénykép tolószékkel

Tarján Tamás: Lejtvény avagy hátha így elolvassá(to)k

[Kisbali László]: Az idegen

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon