Skip to main content

Léthatáron létminimum

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



családtípus<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

családtagok létminimuma

= összesen

egy főre

Egyedülálló nő

27 563 Ft

 

27 563 Ft

Nyugdíjas nő

22 050 Ft

 

22 050 Ft

Egyedülálló férfi

27 319 Ft

 

27 319 Ft

Nyugdíjas férfi

21 855 Ft-

 

21 855 Ft

Anya + 1 gyerek

22 332 Ft + 17 144 Ft

= 39 476 Ft

19 738 Ft

Házaspár

22 088 Ft + 22 332 Ft

= 44 420 Ft

22 210 Ft

Nyugdíjas házaspár

17 670 Ft + 17 866 Ft

=35 536 Ft

17 768 Ft

Házaspár + 1 gyerek

20 642 Ft + 20 886 Ft + 15 698 Ft

= 57 226 Ft

19 075 Ft

Anya + 2 gyerek

20 886 Ft + 2x15 698 Ft

= 52 282 Ft

17 427 Ft

Házaspár + 2 gyerek

20 142 Ft + 20 386 Ft + 2x15 198 Ft

= 70 924 Ft

17 731 Ft

Házaspár + 3 gyerek

19 820 Ft + 20 064 Ft + 3x14 876 Ft

= 84 512 Ft

16 902 Ft


Az elmúlt hónapban a négytagú családok egy főre jutó létminimuma 583 Ft-tal (3,29%) nőtt.

Ez a rendkívül magas növekedési ütem megközelíti az év eleji hónapok áremelkedési rátáját. Összehasonlításul: az elmúlt hónapban a létminimum növekedése nem érte el az egy százalékot sem. A meglóduló áremelkedésekben a gazdaság szereplőinek bizalmatlanságát, érdekérvényesítését kell látnunk: a privatizáció révén külföldi kézbe került élelmiszeripar és élelmiszer-kereskedelem diktálhatta a feltételeket. Ezért növekedhettek elsősorban az árrugalmatlan cikkek árai, míg a ruházkodási kiadások alig, a lakásfenntartási költségek egyáltalán nem emelkedtek. Az élelmiszerárak emelkedése az öt százalékot is meghaladja, különösen gyorsan drágultak a zöldségek, a lisztesáruk és a fűszerek. Ez utóbbiaknál az átlagos áremelkedés mértéke (7,5%) kísértetiesen hasonlít az elmúlt hónapban bevezetett nyolcszázalékos vámpótlékhoz. Míg a zöldségeknél a szezonális ármozgásokra gyanakodhatunk elsősorban, a lisztesáruk esetében az elmúlt hónapokbeli drasztikus burgonyadrágulás kísérő jelenségéről lehet szó (a tészta, a galuska, a rizs egyre inkább keresett burgonyapótlóvá vált).

A minimális megélhetés költségeiből minden harmadik forintot (havi 5731, napi 191 Ft-ot, 32,3%-ot) élelmiszerre költünk. Mindennapi tapasztalataink látszólag ellentmondanak ezen állításnak. Ennek oka az, hogy a sarki fűszeresnél nemcsak élelmiszert, hanem a háztartáshoz szükséges napi kellékeket is (mosópor, WC-papír, fogkrém) megvásároljuk. Ezeknek az értéke a létminimum további 13 százaléka (napi 77 Ft). Gazdálkodásunk átlátását tovább bonyolítja, hogy élelmiszerre nemcsak a sarki fűszeresnél költünk, hanem befizetjük gyermekünket a közétkeztetésbe, a zöldséget, gyümölcsöt a piacon, a húst pedig a megszokott hentesünknél vásároljuk. Kevesebb a kiadásunk, ha az élelmiszerköltségeknek csaknem 40 százalékát (39,3%) piacon, hentesnél adhatjuk ki.

Az elmúlt hetekben a szociális indulatok erősödését is megfigyelhettük. Meg kell jegyeznünk, hogy ennek nem a gyorsuló áremelkedés, de nem is a jövedelmek csökkenése az oka, hanem a Bokros-csomagban megtestesülő értékváltás és a belőle következő biztonságvesztés.

Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Budapest, 1995. június 6.

Léthatáron Alapítvány















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon