Mehr klopapier!
A fejtvényrejtő Bécsben pötyögi számítógépbe heti penzumát. Így történt ez már a múlt héten is, de csak most érzi fontosnak, hogy beszámoljon erről a körülményről. A fenti mondatban nem Bécs az információ, hanem az, hogy „pötyögi a számítógépbe”. Ehhez ugyanis ujjakra van szüksége. Egy Ausztriában tartózkodó idegen számára ma pedig már nem annyira természetes, hogy fürgén mozgó ujjpercekkel rendelkezik.
A múlt héten levélbomba sebesítette meg egy partnerközvetítéssel foglalkozó cég alkalmazottját. Ausztriában az utóbbi években hat ilyen szerkezet robbant, de az illetékesek most rögtön közölték, nincs politikai motívuma az ügynek. Ezt egészen addig mondhatták, amíg ki nem derült: Münchenben ugyanilyen piros virágocskákkal díszített boríték robbant a bécsi illetőségű televíziós műsorvezető titkárnőjének kezében. A PRO 7 sztárja, Arabella Kiesbauer – úgymond – „színes bőrű”; mindannyian azok volnánk ugyan, de az ő „színe” errefelé kissé ritkább, így aztán rögtön kiderült, a merényletet szélsőjobboldaliak követték el. A közvélemény felháborodott, bár ebből nem lehetett sokat látni. Az újságok mindenesetre praktikus útmutatásokat közöltek, mit tegyünk, ha levélbombát kapunk. (A „vissza a feladónak” állítólag nem jó megoldás!) Mire azonban a polgárok mindezt végigtanulmányozták, jött Muster, megnyerte a párizsi versenyt. Ausztria történelmet ír, harsogja a mostani, hétfői Kurier.
A politikai élet prominensei persze szolidaritásuknak adnak kifejezést, sürgetik a „külföldiek integrációjának” megoldását. Hogy ez elvi okokból nem könnyű dolog, arról beszél rejtvényszövegünk szerzője. Személyes tapasztalatból is tudja, mit jelent idegennek lenni. Hitler elől menekült az USA-ba, s itt lett az úgynevezett „fenomenológiai szociológia” meghatározó alakja.
Tagadhatatlan: szövegünk furcsa, elvont nyelven beszél az idegenlét kérdéseiről. Ellenpontként közölnék néhány más stílusú elméleti megnyilatkozást. A forrás tudományos szempontból sem elhanyagolható: a bécsi egyetemi könyvtár (koedukált) WC-je. A „genius loci” érzékeltetésére szolgálhatott az értelmező felirat: „Bécs egyetlen budijában sincs annyi szarházi filozófus (Scheisshausphilosophen), mint az egyetemen!” Nos, itt a bölcselet dialogikus karakterű. Fönt: „Auslander raus!” Lent: „Auslander rein!” Nem tudni, melyik volt előbb. „A külföldi bűnözés áldozatai vádolnak!” Jó ezt olvasni. Igaz, ilyet otthon is hallani, csak itt én vagyok az Auslander. Így egy kicsit más.
Persze az ember idegenként is otthon érezheti magát: „Triest zurück nach Österreich.” Mit tesz egy kis trianonozás! Barátságos javaslat – az idegenkérdés végső megoldását (Endlösung) hirdeti. Aztán humor. „Strangers in the night, AIDS in the morning.” Mellette értetlenkedő felirat: „Kösz, de mi következik ebből?” Ebben az alkotó párbeszédben azért maguk az idegenek is tollat ragadnak. „A görögök fasiszták!” – „Rohadt szerbbarát!” – így a replika.
Végül fölcsillan a megoldás, amelyben minden ember fajra, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül egyetérthet. Nagy piros felirat: „Mehr klopapier!” Hát igen. WC-papírból sosem elég. Csak attól félek, nehogy akadjon valaki, aki a levélbomba után feltalálja a robbanó WC-papírt is.
Az idegen
Az a fölfedezés, hogy a dolgok az új környezetben egészen mások, mint amilyennek otthon gondolta őket, általában az első megrázkódtatás, amely az idegennek a maga szokásos „szokványos gondolkodása” érvényességébe vetett bizalmát éri. Nemcsak az a kép válik érvénytelenné, amelyet a megközelített csoport kulturális mintájáról hozott magával az idegen, hanem az egész, addig kérdésessé sem tett értelmezési séma is, amelyet elhagyott csoportjában tett magáévá. Az új társadalmi környezetben már nem válik be tájékozódási sémaként. A megközelített csoport tagjainak az ő kulturális mintájuk eleve tájékozódási séma is. A közeledő idegen ezt a mintát azonban sem azonmód átvenni nem tudja, sem nem alkothat általános transzformációs képletet a két eltérő kulturális minta között, amellyel úgyszólván átválthatná az egyik séma koordinátáit a másik sémában érvényes koordinátákká – ennek pedig a következő okai vannak:
Először is, bármely tájékozódási séma előfeltétele, hogy használója úgy nézzen a környező világra, mint amely őköré szerveződik, aki a középpontjában áll. Határeset, aki kívül esik a csoport tájékozódási sémájától felölelt területen. Így immár nem teheti meg, hogy társadalmi környezete középpontjában jelölje ki helyét, ami relevancia-szintvonalainak kimozdulását okozza.
Másodszor, a kulturális minta a maga receptjeivel csak a csoporttagok számára jelent egybehangzó értelmezési, illetve (ön)kifejezési sémát. A kívülálló számára a látszólagos egység hamar felbomlik. A közeledő idegennek „le kell fordítania” az új minta „szavait” elhagyott csoportja kulturális mintájának „szavaira”, feltéve, ha egyáltalán kínálkoznak megfelelő „szavak” az utóbbiban. Ha talál ilyeneket, megértheti, megjegyezheti a lefordított „szavakat”; felismerheti őket, hisz egyre-másra ismétlődnek, a kezénél lesznek, de nem a kezében, és még ekkor is nyilvánvaló lesz, hogy az idegen nem feltételezheti, hogy az új kulturális mintát éppen úgy értelmezi, mint a csoport tagjai. Ellenkezőleg, alapvető különbözőséggel kell számolnia abban, ahogyan ő, illetve a csoporttagok látják a dolgokat, kezelnek helyzeteket.
???
Kapcsolódó cikkek
- Ki beszél? [6]