Torgyán képviselő, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnöke és parlamenti frakcióvezetője odanyilatkozott az Országházban, hogy „a kormányzat március 15-e alkalmából Kossuth-díjjal jutalmazott két, mondhatni mesterien magyar- és vallásgyalázó írót, Esterházy Pétert és Petri Györgyöt”. Majd Magyar Bálint művelődési miniszterhez: „A két említett magyar állampolgár kitüntetése azt jelenti-e, hogy a művelődési kormányzat a jövőben hivatalos rangra emeli és követendő példaként állítja a magyarság elé vallásának és nemzetének ocsmány, mosdatlan gyalázását? Az ön tanultsága és jó ízlése szerint beleférnek-e az idézett művek a művészi szabadság fogalomkörébe, és ha nem, akkor hol, mikor és milyen formában emelte fel szavát az ilyen és hasonló, ocsmány hangvételű, perverz és otromba nemzet- és vallásgyalázás ellen?”
Magyar miniszter (SZDSZ) válasza két érdemi állítást tartalmaz. Az első: Torgyán képviselő (FKgP) nem értette meg Petri és Esterházy (illetve a még szóba hozott Spiró és Szilágyi Ákos) műveit. Ez nem vitatható. A második (amelyet visszhangzott a mérsékelt sajtó): nem helyes, ha „a politika” beavatkozik az irodalomba, az államférfiak illetékessége erre nem terjed ki.
A második kijelentéssel kapcsolatban kételyeink vannak. Ha a kormányzatnak a kultúrában nincs kompetenciája, akkor nem adományozhat díjakat, művelődési érdemekért állami kitüntetéseket, nem támogathat folyóiratokat, könyvkiadókat, színházakat, kutatási programokat.
A Kossuth- és a Széchenyi-díj odaítélése ugyan elvileg politikamentes, de nyilvánvalóan annak a kormányzati vélekedésnek a következménye, hogy a díjazott életművek valamilyen értelemben kiválóak, példaszerűek, a honpolgárok közössége számára fontosak.
Horribile dictu, Torgyán képviselőnek abban igaza van, hogy nemzet- és vallásgyalázó műveket helytelen kitüntetni. Nem zárható ki, hogy kiderülhet: a nemzeti közösség ártalmas formáció, a keresztyén, zsidó stb. hitfelekezetek kártékonyak, s a tudós, aki ezt bebizonyítja, szolgálatot tesz az emberiségnek – például Nietzschéről ezt sokan gondolják –, de ez nem valószínű. A kormányzat nem lehet ennyire nagylelkű: védenie kell a gondjaira bízott népet, ezért – ha védi is, ahogy szabad országban illik, a kifejezés szabadságát – nihilista és destruktív műveket nem kell jutalmaznia, ezek beérhetik a közönségsikerrel, amely a populáris műfajokban manapság köszönteni szokta az effélét.
Az igazi kérdés tehát szerintünk az: vallás- és nemzetgyalázó-e Esterházy Péter és Petri György. Mert ha igen, akkor – legmélyebb sajnálatunkra – „van valami” abban, amit Torgyán dr. mond.
Torgyán dr. azonban téved.
Nem is csak azért, mert a nemzeti önostorozás Theognisz és Ezékiel óta a hazafias költészet locus communisa, és a magyar irodalomnak ez sajátos hagyománya is. Aligha van a világon ország, amelynek a nemzeti himnusza olyan lesújtóan nyilatkoznék a hazáról s népéről, mint a miénk. Ha a kisgazda képviselő olvasta volna valaha a Jób könyvét, elbámulhatna, miket képes hinni Istenről a vallástörténet legjámborabb alakja.
A furcsa az, hogy a szélsőjobboldali gömböc és anyakönyvi magyar éppen azokat az írókat választotta bírálata tárgyául, akiknek a művében fölsejlenek egy nem kommunista (és nem csupán posztkommunista) Magyarország körvonalai. Petri és Esterházy képes volt rá – s nem véletlen, hogy az új magyar irodalom uralkodó stílusjegye az irónia –, hogy lelkileg függetlenítse magát Kádár-Magyarországtól, amire a létezett szocializmus ellenfelei közül is csak kevesen voltak hajlandók.
A szabadságnak vannak elvei, garanciái, intézményei – de van érzületi világa is. Az elfogulatlanul fürkésző, a tekintélyt kritikusan vizslató, a közvélekedés árjával olykor szembeúszó szabad ember, aki szolidáris avval is, amit ellenez, akinek az együttérzése addig sem alszik ki, ameddig el nem ér a napsütötte sávig: az ilyen ember akkor is fontos tagja a nemzet morális közösségének, ha elkötelezettsége szemérmes, pátoszra alkalmatlan. „Ahogyan élek, az a hazám” – írta emlékezetesen Balla Zsófia.
Petri és Esterházy szabadon él.
Aligha véletlen, hogy ők a szabad Magyarország koszorús költői.