A Fővárosi Bíróság Ítélete

A Fővárosi Bíróság
mint másodfokú bíróság
47 Pf. 24856/1997/3. szám




A Magyar Köztársaság nevében!



Ítélet

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy a Beszélő című folyóirat legközelebbi számában az 1997. januári számban megjelent Sidókrul című írással azonos helyen és azonos betűszedéssel tegye közzé a következő helyreigazítást.

„Helyreigazítás:


Folyóiratunk 1997. januári számának »Sidókrul« című írása bevezető részében valótlan az a közlés, amely Kőbányai Jánosnak, a Múlt és Jövő főszerkesztőjének munkatársunkhoz írt levelezőlapja tartalmára vonatkozik, ehhez képest nem felel meg a valóságnak, hogy az Élet és Irodalom decemberi számában Kőbányai János »legójozta« Komoróczy Géza professzort.”

Az első fokú bíróság ezt meghaladó elutasító rendelkezését helybenhagyja.

A perköltségről pedig akként rendelkezik, hogy a felek a saját eljárási költségeiket maguk viselik, míg az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 9000 (Kilencezer) forint kereseti- és 7500 (Hétezer-ötszáz) forint fellebbezési illetékből a felperes 11 000 (Tizenegyezer) forintot, az alperesi lapkiadó pedig 5500 (Ötezer-ötszáz) forintot tartozik felhívásra az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az első fokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a felperes támadta fellebbezéssel. Álláspontja szerint az első fokú bíróság a helyreigazítási kérelmet és az azt kísérő dokumentumokat a kellő mélységben nem tanulmányozta. Hangsúlyozta, hogy a cikk két szempontból is sértette jóhírét. Egyrészt mint ismert magyar értelmiségiét, akiről fajgyűlöletet és intoleranciát állított, másrészt mint folyóiratszerkesztő jóhírét, akinek szakmai kompetenciáját vonta kétségbe. Ezek után részben megismételve az előzetes helyreigazítási kérelmében és a perben előadottakat, kifejtette, hogy mit és miért kért helyreigazítani, miért nem tekinthetők véleménynek a sérelmezett cikkbeli közlések.

A másodfokú bíróság részben találta alaposnak a fellebbezést.

Az első fokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy sajtóhelyreigazítást csak tényállítások tekintetében lehet kérni, valótlan vagy valóságot hamis színben feltüntető tényeket érintően igényelhető helyreigazítás.

Vélemény jogsértő voltával sajtóperben nem foglalkozhat a bíróság, és nem jöhet szóba a sajtóközlemény kiegészítése sem. Mindezt szem előtt tartva kellett vizsgálni, hogy a felperes által sérelmezett közlések tényállításnak minősülnek-e.

A másodfokú bíróság szerint egyetlen tényállítás található a kifogásolt kitételek között. A többi vélemény, bírálat, ahogy azt az első fokú bíróság is értékelte.

A cikk bevezető részében tényállítás az, miszerint a felperes maga levelezőlapon szólította volna fel a lap munkatársát, hogy foglaljon állást; „MUCSA-e az, hogy ő (vö.: az ÉS 1996. decemberi számával) legójozta Komoróczy Géza professzort…”

Ezzel mintegy azt állította a sajtóközlemény, hogy a felperes maga ismerte volna el a tényt, Komoróczy Géza „legójozását”. Ilyen formában tehát a tényt valósnak állítja be az olvasók előtt. Az alperes ilyen tartalmú levelezőlapot nem csatolt, a zárójelbe tett cikkben sem fordult elő Komoróczy „legójozása”. Következésképpen az alperes közlése valótlan.

A felperes helyreigazítási kérelme ebben a tekintetben alapos.

Viszont az már nem olvasható ki a cikkből, hogy a felperes mást vagy mást is „gójozott” volna, vagy hogy általánosságban is „gójoz”. Az írásban ugyanis még egyszer fordul elő a gójozni kifejezés. De a cikk egészét nézve, a teljes tartalmát vizsgálva az utolsó előtti bekezdésben tett megjegyzés, hogy „nem gójozni kell”, az első bekezdésbelihez kapcsolódik. Nem kap attól független értelmet, nincs olyan jelentése, hogy a felperes általában „gójoz”.

Alaptalanul kéri tehát a felperesi kereset, hogy a cikkbeli közléssel szemben valós tényként azt is sorolja fel a helyreigazító közlemény, hogy más konkrét személyt sem és általánosságban sem „gójoz” a felperes. A cikkbeli valótlan állítással szemben tehát nem indokolt ezeket is közölni.

Viszont a helyreigazítást úgy kellett megszövegezni, hogy az olvasó számára érthető legyen. Ha a bíróság csak azt rendeli közölni, miszerint valótlan, hogy a felperes „legójozta” Komoróczy Géza professzort, akkor a cikket ismerő olvasó számára érthetetlenné válna az első bekezdés, mely lényegében azt közli, hogy a felperes magáról állította ezt. Ezért kellett a helyreigazítást akként szövegezni, hogy a cikk első bekezdésének a tartalmára is utalva tűnjön ki belőle, mi volt a valótlan tényközlés. Mivel a bíróság a helyreigazítás szövegét a célját, a közérthetőséget szem előtt tartva szabadon mérlegelheti, nem volt akadálya annak, hogy a helyreigazítási kérelemtől eltérően fogalmazza meg a közzétenni rendelt közleményt.

A másodfokú bíróság csak a fent részletezettek szerint látta indokoltnak a helyreigazítást. A keresettel érintett többi témát illetően az első fokú bíróság döntése helyes, annak indokai is. Megismételni szükségtelen.

A másodfokú bíróság részben megváltoztató határozatát a Pp. 253. (2) bekezdésének megfelelően hozta meg. A perköltségről az egyharmad-kétharmados pernyertességi, pervesztességi arány figyelembevételével döntött azt is értékelve, hogy a másodfokú tárgyaláson az alperesi képviselő nem volt jelen [Pp. 81. (1) bekezdés].

Budapest, 1997. évi augusztus hó 28. napján

• Visszabeszélő [5]