Nem tudni, hogy az ajkai Meseparkban lévő Vuk-szobrot simabőrűek vagy szimpla kretének firkálták-e össze horogkereszttel, de a mesehősök rezignáltan veszik tudomásul, hogy úgy látszik, ők sem úszhatják meg. Pedig ők egy másik oldalhoz, pontosabban más lapra tartoznának. Sokan már ott tartanak, hogy át akarják íratni magukat.
Jó lenne persze az Óperenciás-tengeren is túlra jutni, de ez csak mesebeszéd, meg aztán Schengent se nagyon értik, az euró-kritériumokat se, azt hitték, a meselét majd állandó politikai mentességet ad nekik, s akkor tessék, kiderül, hogy úgy járhatnak, mint Mazsola és Tádé, akiket majdnem elloptak az MTV-székház ostrománál. Igaz, aztán a hír hamisnak bizonyult, de addigra már lángolt a hangulat a Futrinka utcában.
Légből pottyant mese volt szerencsére az ukrán Hitler-baba gyártása is. A hír a Karinthy-féle műfordítás mintájára lett elferdítve. Annyi igaz belőle, s már ez is elég persze, hogy léteznek Tajvanon gyártott Hitler-babák Kijevben. Nem akarnék a lyoni hóhérral ízetlenkedni, de az is elég volt, hogy Hitler gyártott egy Klaus Barbie-t, nem kell most meg egy Barbie-Hitler.
A mesefigurák átváltozását sürgető jelek viszont megsokasodtak. A tévémacit rég kikezdték, mivel negyven éven keresztül folyvást csak bambán köpött. Doktor Bubó retteg, mi lesz, ha rájönnek, hogy rendelőjében egy percig sem volt vizitdíj-automata. Igaz, emiatt a praxis egyik része hőst lát benne, pedig a válasz egyszerű: Ursula mellé nem fért volna már be semmi. Csőrmester, hogy haladjon a korral, a gyülekezési törvényt próbálja megfejteni, de semmit nem ért belőle. Mézgáéknál Paula végre rájött, hogy mennyivel jobban járt volna Hufnágel Pistivel, aki ugyan egyelőre még csak az önkormányzatnál van, de várja, mikor jöhet már el az ő ideje. Máris szomszéd reformpárti, lassan egyedül a lépcsőházban. Mekk mester szeretne belefogni valami uniós pályázatba, egyedüli alvállalkozásban építené meg a kormánynegyedet három hét alatt. Süsü, az egyfejű szeretett volna az OEP élére kerülni, aztán kiderült, hogy mégis több fej lesz csak alkalmas a posztra. A vízipók körül habzik a Rába.
A mesefigurák úgy érzik, káosz veszi körül őket, közülük sokan sztrájkra készülnek. A magyar népmesehősök, akiket külön hagyományőrző kamara tömörít, még nem döntöttek az ügyben. Kivárnak. Közleményükben kifejtették, hogy ők évszázadokban vagy akár évezredekben gondolkodnak.
Azért hallani elégedettségre okot adó híreket is: a La Fontaine-mese alapján világhírűvé vált róka–gólya komikus duó újra nagy népszerűségnek örvend, a többiek őszinte irigységgel szemlélik őket, s a legújabb magyar vacsoracsatát. Számos mesehős szeretné úgy átíratni történetét, hogy újbóli népszerűsége érdekében a politika színpadára léphessen.
Az sem kizárt, hogy népszavazást kezdeményeznek. Arról, hogy akarják-e. Hogy pontosan mit, azt még fontolgatják, de az első kérdésben, hogy tejjel-mézzel folyjon-e az Óperenciás, már megegyeztek.
- Kistotál [6]