Skip to main content

Szegő János

Szegő János: A zavar ereje

Mestyán Ádám Az együttérzés tökéletes hiánya című kötetéről

Amikor senki („Sem én, sem te, sem ő”) nem tehet valamiről, akkor a személyes felelősség kérdése nemhogy lényegtelenné zsugorodna vagy megszűnne, hanem éppen ellenkezőleg: árnyéka az összes szereplőre, az én-te-ő paradigma mindegyik tagjára rávetül. Oszthatatlan, közös teher lesz. Felelősségboltozat. Mestyán Ádám líravilágában ebből az eredendő feszültségből energia szabadul fel, és olyan jellegű progresszív erő képződik, amely utat tör magának a szilárd vagy szilárdnak hitt, de mindenképpen kötött struktúrák (család, párkapcsolat, nyelv, otthon) között.

Szegő János: Költő a toronyban

Schein Gábor: Bolondok tornya című kötetéről

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Szegő János: Személy szerint

Nádasdy Ádám Az az íz című kötetéről

Szegő János: Libapoétika

Grecsó Krisztián Tánciskola című kötetéről

Szegő János: Eurüdiké s a fanta

Erdős Virág Eurüdiké című kötetéről

Ha Erdős Virág könyvében volnék fabulaelem, kijelenthetném, hogy ebben a novellavilágban szerepelni: jó, mert olyan történeteknek lehet másféle szereplője az ember (a figura), amelyekkel úgy pár ezer röpke éve nem szokás viccelni, mert vagy szakrális szövegek lettek, vagy eleve átszövi a róluk alkotottakat a tragikum.

Szegő János: Megy Vuk?

Nem tudni, hogy az ajkai Meseparkban lévő Vuk-szobrot simabőrűek vagy szimpla kretének firkálták-e össze horogkereszttel, de a mesehősök rezignáltan veszik tudomásul, hogy úgy látszik, ők sem úszhatják meg. Pedig ők egy másik oldalhoz, pontosabban más lapra tartoznának. Sokan már ott tartanak, hogy át akarják íratni magukat.

Szegő János: Kettőstalálatok

A 2007-ben megjelent két különböző műfajú Szi­lá­gyi Ákos-könyv, a majdnem hatszáz oldalas Halálbarokk és az alig ötvenoldalas Franci találóan és érzékenyen modellálja Szilágyi gondolkodói és költői alkatát. Pontosabban azt, hogy Szilágyinál a két tevékenység mennyire egy tőről fakad, és hogy kettős találatokat visz be folyamatosan.

Szegő János: Megtévesztő Vendég-szövegek

Vendégségben vagyunk az egybenyitott, tágas térben, mely láthatóan két külön részből nyílik egybe, hogy aztán otthonosan elnyeljen mindenkit. Körülöttünk emberek, leginkább az arcuk, vagy amit annak gondolnak, és a hangjuk. Hasonlítanak egymásra, mintha már láttuk volna őket, vagy csak a történeteik ismétlődnek, melyeket foszlányokban hallunk? Az ablak nyitva, metsző a hideg levegő, most ment el az utolsó villamos a ház előtt. Maradunk.

Szegő János: Így vagy úgy, avagy olvasni tudni kell

Lajka kutyáról, akit ötven éve, éppen november negyedikén lőttek fel az űrbe, eddig azt hittem, hogy kan kutya volt, és ebből a könyvből tudtam meg, hogy szuka volt szegény. Azt is a könyvből tanultam meg, hogy mi a teendő akkor, hogyha vízesés tetején találjuk magunkat. A lényeg, hogy lefelé ússzunk, és ne próbáljunk meg jópofizni, beúszni a vízesés mögé. Valamint azt is innen ismerem immáron, hogy hogyan tér vissza a nevetés kora hajnaltól késő reggelig egy szürke város életébe, keringésébe, hogyan áll meg az idő, egy „hatalmas, orkánerejű nevetésbe merevedve”. Röhög az egész osztálytársadalom. Sok dolgot lehet ebből a könyvből megtanulni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon