…te azt mondtad,
mindenben együvé tartozunk. És a végső harc létezik. Én azt mondtam, nem hiszem. Te azt mondtad, hogy a célok, az eszközök, a határvonalak világosak. Én azt mondtam, nem tudom. Azt mondtad, csak együtt, egy ügyért, egy irányban. Én azt mondtam, vannak külön feladataink…
…azt mondják,
ismét teli vannak felétek a koncentrációs táborok. Lelkiismeret-furdalásom van a köztünk maradt feszültségért, tisztázatlanságért. Pedig minden jól indult. Ültünk a havannai egyetem lépcsőjén. Egyforma farmernadrágban, egyszabású pamuttrikóban. Egyetértettünk. Mi, azonos világnézetűek. Nem zavart minket, hogy a te harcban szerzett trikódra az volt írva, Paraguay Kommunista Pártja. Amely feliratért önmagában, alkotmányosan jár három év börtön. Az én trikómon ez állt: XI. VIT, Magyarország. Kaptam ezt a ruhadarabot, nem küszködtem érte. Érdeklődés jár érte nálunk…
…nem jutott volna eszembe
egy világért sem, hogy összevessem kettőnket, de most azt a hírt kaptam, letartóztatások voltak nálatok. Amilyen forrófejű vagy, könnyen lehet, hogy azóta már géppisztolyosok őriznek téged is. Te otthon tisztaságot tanultál analfabéta földműves szüleidtől, aztán ahogy középiskolába kerültél, azt láttad, hogy édesapád lovai is emberségesebbek, mint a diktatúra hivatalnokai. Téged minden arra nevelt, hogy egyértelmű értékekben fogalmazz…
…tudod,
nálunk az alapokat már lerakták. Én úgy örököltem őket. A világnézetemért sem kellett különösebben megküzdenem. Legalábbis ellentétbe senkivel sem kerültem miatta. Nekem távoli legenda Che története. Mi a farmerviselési jogért vívjuk a harcot…
…hát, köszi szépen,
a szüleimmel, a főnökeimmel megvagyunk. Az elvek és a napi gyakorlatunk közti apró különbségeket elnézzük egymásnak. Végül is a Lánnyal szintén minden oké. A kapcsolatunknak nincs tétje. Bár most elhatároztuk, hogy lakásra fogunk gyűjteni, és tudod, ez már komoly szövetség. Ez a gyűjtés. Ez komoly…
…érts meg!
Én az állandó életszínvonal-emelkedés, az élni és élni hagyni, nyugodt munkával gyarapodni légkörben nőttem fel. És nekem igenis ennek a lassú, lépésről lépésre lakhatóbb világnak a csiszolgatása a dolgom. Csak semmi áttörés! De a személyes gyarapodást olyan könnyű öncélnak hinni! És nehéz elválasztani egymástól az errét és az arrát, ha az ember mégis rákényszerül. Tudod, nálunk mindenféle van. Divatban, filmben, életvitelben, véleményben. Értékekben…
…nálunk
már megbocsáss! – gyanúsak lennének a Te egyértelmű, frontokban fogalmazó elveid. El sem jutottál volna hozzájuk. Mert a mi huszonnégy óráinkból nem azok az értékek következnek. De nálunk úgy találnád, úgy találnánk, hogy axiómák nélkül azért mégsem lehet, mégsem érdemes. És nem árt, ha az elvek elbírják a mindennapot. Ha nem kell lavíroznunk köztük: kecskétől a káposztáig, és vissza. Ha itt és most beszélgetnénk, fel kellene tennünk néhány alapkérdést. És aztán – no igen – komolyan venni saját válaszainkat…
Megjelent az IM 1979. januári számában.