Skip to main content

Beszélő folyóirat, 11. szám, Évfolyam 3, Szám 10

Lorand Gaspar: Madarak asztala

(részlet)

Babarczy Eszter:

Mink András - Neményi László: „Innen könnyű volt kivinni a tőkét”

Oblath Gábor közgazdásszal Mink András és Neményi László beszélget

Ludassy Mária: „Egy jó törvénynek jónak kell lenni mindenütt…”

Emberi jogi koncepciók az angol, az amerikai és a francia forradalomban

Hahner Péter: Fekete könyv fehérben

: [Bevezető az összeállításhoz]

Pierre Chaunu: A második ezredvég gonosz ikrei

Részlet

Jean-François Revel: A vörös és fekete fasizmus lényegi azonossága

Részlet

François Furet - Jean Daniel: François Furet és Jean Daniel levélváltása

Révész Sándor: A borotva éle

Kálnoky László: Első olvasótermem

Egy magánzó emlékirataiból

Szilágyi Ákos: 1979

„Állóban marad”

Beck Tibor - Germuska Pál: Kronológia – 1979

Neményi László: Az államlady

Kovácsy Tibor: Olaj, mecset, stratégia

Kardos László: Szeta

Szabó Miklós: Az ellenzéki egység halottja

Tánczos Gábor (1928–1978)

Vince Mátyás: Hogyan született a HVG?

: [Korabeli interjú, előfizetési felhívás és csínytevés]

Barát József: Szóval…

Kálmán C. György: Örök karnevál

Varga Balázs: Ajándék ez az év

: Az 1979-ben bemutatott magyar filmek

Nánay István: Víg – a magyar drámák színháza

: IM–Slágertükör

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

: Claude Simon A történet című regényéről

beszéget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor

Claude Simon: Stockholmi beszéd

Szántó F. István: Címszavak egy életműről

Lorand Gaspar

Csernus Ákos: Vörös bugyi

Galántai Zoltán: Kivégzett disznók, mély-ökológusok

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon