
Hajnali tengerpaplan: forrongó színek szürkesége.
A kutató tekintet elvész árkaiban.
Csodás vízfelszín, zsongás dermedt zuhataga,
palaszín, kékszín bóják Isten ablakain.
Hámló, porózus földek távol.
Szürkéskék hegygerincek várakoznak,
rajzolódjék négy égtáj láthatára.
Végtelen asztalokon a víz hajlékony képzete.
Vonalak, hártyák siklanak,
a napban álló angyal hangja zeng,
terítve vár a madarak asztala.
Fogd össze te is szürke batyudat,
te nyughatatlan, sustorgó vegyület,
menj, távozz a fény áttetsző füttyszavába,
te dadogó, suta, mérgekkel teli zsák,
csontjaidban a madárroppanással.
(Tóth Krisztina fordítása)
Friss hozzászólások
4 év 32 hét
7 év 5 hét
7 év 9 hét
7 év 9 hét
7 év 10 hét
7 év 10 hét
7 év 11 hét
7 év 13 hét
7 év 13 hét
7 év 13 hét