Vissza a főcikkhez →

A legfiatalabb

Új lap került tavaly júniusban az újságosstandokra: a Heti Világgazdaság. A 32 oldalas magazint Vince Mátyás nevével „jegyzik”, 33 évével ő az ország legfiatalabb főszerkesztője.

Hogyan lettél főszerkesztő?

A közgazdasági egyetem elvégzése után a naponta megjelenő Világgazdasághoz kerültem újságírónak, s ott végül is a magyar rovat vezetője lettem. Ezt a lapot utcán nem árulták. A Heti Világgazdaságot azért hoztuk létre, hogy mindenki hozzájuthasson a közölhető gazdasági információkhoz. A hetilap munkatársainak egy része, akárcsak én, szintén a napilapnál dolgozott azelőtt.

Kikkel dolgozol, hogyan áll össze egy-egy szám?

Magamat is beleszámítva tízegynéhányan állandó munkatársak, hétről hétre nemigen tudnánk tartalmasan megtölteni a lapot, ezért rengeteg külsőssel dolgozunk. Rendszeresen írnak a napi Világgazdaság munkatársai, de más lapok újságírói is. Szívesen kérünk fel gazdasági szakembereket is cikkek írására, s bár saját tudósítóink nincsenek külföldön, más laptól kiküldött kollégáinktól is kapunk anyagokat. Nem egyszerűen érdekesség, hogy az angol „testvérlap”, az Economist rovatvezetője, Rupert Penant-Rea már két cikket is írt nekünk az angol gazdaságról.

Nem féltek, hogy a gazdaság keveseket érdekel?

Szerintem éppen ellenkezőleg, most mindenkit érdekel: nehéz helyzetben van az ország, nagyok a változások a világban, s igyekszünk közérthetően írni, úgy, hogy a laikusok is komolyan vegyék a gazdaságot, de ne csak azért, mert emészthetetlen szakmai zsargonban fogalmazzák. A fő törekvésünk az, hogy a politikai események gazdasági hátteréről tájékoztassuk az olvasókat, de a szórakozás, a szórakoztatás „gazdaságáról” sem feledkezünk meg. Sorozatot írunk a hazai és külföldi sportüzletről, a fociról csakúgy, mint a teniszről: az itthoni és külföldi popról, a szórakoztató businessről, az autóiparról s mindarról, aminek üzletszaga van…

IM, 1980.

---

Szolgálati használatra!


Tisztelt Előfizetőnk!


Szeretnénk a tudomására hozni, hogy a Világgazdaság – több oldalról felmerült kívánság alapján – 1979. június 1-től az eddigi formájában, hetenként öt alkalommal, belső használatra szánt napilapként jelenik meg.

A napilapra, amely „Belső használatra a Magyar Kereskedelmi Kamara tagvállalatainak” fejléccel jelenik meg, csupán hazai közületek (vállalatok, szövetkezetek, hatóságok, intézmények stb.) fizethetnek elő. A napilap a kamarai tagvállalatok belső tájékoztatását szolgálja ugyan, de lehetővé tesszük, hogy olyan közületek, amelyek nem kamarai tagvállalatok, munkájuk eredményesebb elvégzése érdekében a lapra előfizessenek.

A lapot a közületek illetékes dolgozói – mint munkaanyagot – kapják meg; a lap sem magánszemélyek, sem külföldiek rendelkezésére nem bocsátható. A közületeknél az illetékességi körön túl, amelyet a vezető hivatott megállapítani, nem terjeszthető. Olyan intézményeknél, egyetemeknél, könyvtáraknál, ahol nyilvános olvasóterem áll a közönség, esetleg külföldi állampolgárok rendelkezésére, a napilap példányai az olvasóteremben nem helyezhetők el! A napilap külföldre (külföldi kirendeltségeknek, megbízottaknak stb.) postán nem küldhető el.

A közületek – vállalatok, szövetkezetek, hatóságok, intézmények – külgazdasági témák iránt érdeklődő dolgozói, továbbá az érdeklődő magánszemélyek és külföldi olvasók számára a Magyar Kereskedelmi Kamara Heti Világgazdaság címmel június elejétől csütörtöki megjelenéssel – példányonként az utcán is vásárolható – hetilapot indít. A hetilap terjedelme 32 oldal, évi előfizetési díja 420 forint.

A közületi előfizetők ezek szerint példányonként 420 forintos pótlólagos előfizetéssel a hetilapot is megkaphatják a dolgozók közötti szélesebb körben való terjesztésre, könyvtári, olvasótermi stb. felhasználásra. (...)

Hírlapkiadó Vállalat
Posta Központi Hírlap Iroda

---

Eljött az ideje, hogy a fenti dokumentumhoz kapcsolódva nyilvánosan meggyónjam ifjúságom bűneinek egyikét. 1980-81-ben hírlapkézbesítőként dolgoztam Zuglóban, és naponta húsz példányt vittem a Világgazdaságból a Metalimpex belső használatára. Kivéve egy napot, amikor csak tizenkilencet. A huszadikat hazavittem, elolvastam, másnap kicseréltem egy aznapi számra, és attól kezdve a Metalimpex mindig tizenkilenc friss és egy előző napi Világgazdaságot kapott, én pedig illegálisan befurakodtam a VG olvasóinak belső körébe. Úgy éreztem magam, mint a kisiskolás, aki észrevétlenül belopódzik a tanáriba, és izgatottan lesi, milyenek a tananyag ex catedra kommunikátorai, amikor maguk között a valódi életről, a valódi gondokról valódi kommunikációt folytatnak. Ezt annyira élveztem, hogy sokszor észre sem vettem, hogy éppen olyan szakcikket olvasok, amelyből egy szót sem értek.

Révész Sándor

• Beszélő évek – 1979