Skip to main content

[Korabeli interjú, előfizetési felhívás és csínytevés]

Vissza a főcikkhez →


A legfiatalabb

Új lap került tavaly júniusban az újságosstandokra: a Heti Világgazdaság. A 32 oldalas magazint Vince Mátyás nevével „jegyzik”, 33 évével ő az ország legfiatalabb főszerkesztője.

Hogyan lettél főszerkesztő?

A közgazdasági egyetem elvégzése után a naponta megjelenő Világgazdasághoz kerültem újságírónak, s ott végül is a magyar rovat vezetője lettem. Ezt a lapot utcán nem árulták. A Heti Világgazdaságot azért hoztuk létre, hogy mindenki hozzájuthasson a közölhető gazdasági információkhoz. A hetilap munkatársainak egy része, akárcsak én, szintén a napilapnál dolgozott azelőtt.

Kikkel dolgozol, hogyan áll össze egy-egy szám?

Magamat is beleszámítva tízegynéhányan állandó munkatársak, hétről hétre nemigen tudnánk tartalmasan megtölteni a lapot, ezért rengeteg külsőssel dolgozunk. Rendszeresen írnak a napi Világgazdaság munkatársai, de más lapok újságírói is. Szívesen kérünk fel gazdasági szakembereket is cikkek írására, s bár saját tudósítóink nincsenek külföldön, más laptól kiküldött kollégáinktól is kapunk anyagokat. Nem egyszerűen érdekesség, hogy az angol „testvérlap”, az Economist rovatvezetője, Rupert Penant-Rea már két cikket is írt nekünk az angol gazdaságról.

Nem féltek, hogy a gazdaság keveseket érdekel?

Szerintem éppen ellenkezőleg, most mindenkit érdekel: nehéz helyzetben van az ország, nagyok a változások a világban, s igyekszünk közérthetően írni, úgy, hogy a laikusok is komolyan vegyék a gazdaságot, de ne csak azért, mert emészthetetlen szakmai zsargonban fogalmazzák. A fő törekvésünk az, hogy a politikai események gazdasági hátteréről tájékoztassuk az olvasókat, de a szórakozás, a szórakoztatás „gazdaságáról” sem feledkezünk meg. Sorozatot írunk a hazai és külföldi sportüzletről, a fociról csakúgy, mint a teniszről: az itthoni és külföldi popról, a szórakoztató businessről, az autóiparról s mindarról, aminek üzletszaga van…

IM, 1980.




Szolgálati használatra!


Tisztelt Előfizetőnk!


Szeretnénk a tudomására hozni, hogy a Világgazdaság – több oldalról felmerült kívánság alapján – 1979. június 1-től az eddigi formájában, hetenként öt alkalommal, belső használatra szánt napilapként jelenik meg.

A napilapra, amely „Belső használatra a Magyar Kereskedelmi Kamara tagvállalatainak” fejléccel jelenik meg, csupán hazai közületek (vállalatok, szövetkezetek, hatóságok, intézmények stb.) fizethetnek elő. A napilap a kamarai tagvállalatok belső tájékoztatását szolgálja ugyan, de lehetővé tesszük, hogy olyan közületek, amelyek nem kamarai tagvállalatok, munkájuk eredményesebb elvégzése érdekében a lapra előfizessenek.

A lapot a közületek illetékes dolgozói – mint munkaanyagot – kapják meg; a lap sem magánszemélyek, sem külföldiek rendelkezésére nem bocsátható. A közületeknél az illetékességi körön túl, amelyet a vezető hivatott megállapítani, nem terjeszthető. Olyan intézményeknél, egyetemeknél, könyvtáraknál, ahol nyilvános olvasóterem áll a közönség, esetleg külföldi állampolgárok rendelkezésére, a napilap példányai az olvasóteremben nem helyezhetők el! A napilap külföldre (külföldi kirendeltségeknek, megbízottaknak stb.) postán nem küldhető el.

A közületek – vállalatok, szövetkezetek, hatóságok, intézmények – külgazdasági témák iránt érdeklődő dolgozói, továbbá az érdeklődő magánszemélyek és külföldi olvasók számára a Magyar Kereskedelmi Kamara Heti Világgazdaság címmel június elejétől csütörtöki megjelenéssel – példányonként az utcán is vásárolható – hetilapot indít. A hetilap terjedelme 32 oldal, évi előfizetési díja 420 forint.

A közületi előfizetők ezek szerint példányonként 420 forintos pótlólagos előfizetéssel a hetilapot is megkaphatják a dolgozók közötti szélesebb körben való terjesztésre, könyvtári, olvasótermi stb. felhasználásra. (...)

Hírlapkiadó Vállalat
Posta Központi Hírlap Iroda





Eljött az ideje, hogy a fenti dokumentumhoz kapcsolódva nyilvánosan meggyónjam ifjúságom bűneinek egyikét. 1980-81-ben hírlapkézbesítőként dolgoztam Zuglóban, és naponta húsz példányt vittem a Világgazdaságból a Metalimpex belső használatára. Kivéve egy napot, amikor csak tizenkilencet. A huszadikat hazavittem, elolvastam, másnap kicseréltem egy aznapi számra, és attól kezdve a Metalimpex mindig tizenkilenc friss és egy előző napi Világgazdaságot kapott, én pedig illegálisan befurakodtam a VG olvasóinak belső körébe. Úgy éreztem magam, mint a kisiskolás, aki észrevétlenül belopódzik a tanáriba, és izgatottan lesi, milyenek a tananyag ex catedra kommunikátorai, amikor maguk között a valódi életről, a valódi gondokról valódi kommunikációt folytatnak. Ezt annyira élveztem, hogy sokszor észre sem vettem, hogy éppen olyan szakcikket olvasok, amelyből egy szót sem értek.

Révész Sándor






































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon