Skip to main content

Az 1979-ben bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →


Ajándék ez a nap (Gothár Péter)

Allegro barbaro (Jancsó Miklós)

Angi Vera (Gábor Pál)

Áramütés (Bacsó Péter)

Az erőd (Szinetár Miklós)

BUÉK! (Szörény Rezső)

Csillag a máglyán (Ádám Ottó)

Égigérő fű (Palásthy György)

Fogjuk meg és vigyétek! (Oláh Gábor)

A kedves szomszéd (Kézdi-Kovács Zsolt)

Kentaurok I–II. (Vytautas Zalakevicius)

Kinek a törvénye? (Szőnyi G. Sándor)

A kis Valentino (Jeles András)

Magyar rapszódia (Jancsó Miklós)

Mese habbal (Bácskai Lauró István)

Minden szerdán (Gyarmathy Lívia)

Októberi vasárnap (Kovács András)

Rosszemberek (Szomjas György)

Szabadíts meg a gonosztól (Sándor Pál)

Térmetszés (Fábry Péter)

Tíz év múlva (Lányi András)

A trombitás (Rózsa János)

Útközben (Mészáros Márta)














































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon