1999. június 10–13. között közvetlen európai parlamenti választások lesznek az Európai Unió 15 tagállamában, az itt élő 370 millió lakos képviseletére: a választók az Európai Parlament (EP) jelenlegi 8 pártjának és pártszövetségének nemzeti tagpártjainak jelöltjeire szavazhatnak.
Az EP elődje, az Európai Közösség Közgyűlése 1958-ban jött létre a római szerződés nyomán, eredetileg 6 ország részvételével. Azóta 31 év telt, az integráció 15 tagúra bővült, és újabb 6 ország vár felvételre. Az azonos nézeteket képviselő pártok szövetségei már a kezdet kezdetén kialakultak, bár igen képlékenyek voltak. A változást az hozta, hogy 1979-ben első alkalommal közvetlen népszavazással választották az EP képviselőit, nagyobb legitimitást és szélesebb jogkört adva az intézménynek. Az e választások nyomán megalakult európai pártszövetségek közül a legfontosabbak az Európai Szocialista Párt, az Európai Néppárt és az Európai Liberális Demokrata Párt (ez utóbbi pártszövetség rövid történetét kronológiánkban ismertetjük – a szerk.). A pártszövetségekhez eredetileg csak az Európai Közösség pártjai csatlakozhattak, de a közép-kelet-európai rendszerváltások után a társult országok pártjainak lehetőségük nyílt arra, hogy társult, esetleg teljes jogú tagjaivá váljanak a pártszövetségeknek. A magyarországi pártok közül a Fidesz – MPP társult, az SZDSZ teljes jogú tagja az Európai Liberális Demokrata és Reformpártnak, az MSZP társult tagja az Európai Szocialisták Pártjának, a Független Kisgazdapárt a kereszténydemokrata-konzervatív Európai Néppárthoz szeretne csatlakozni.
A 626 tagú parlament plenáris üléseit Strasbourgban tartják, de a bizottsági ülések helyszíne Brüsszel, míg a főtitkárság Luxemburgban található. A tagok közvetlen választásával megnőtt az Európai Parlament szerepe, amit tovább erősített a maastrichti szerződés. Ennek köszönhetően az EP ma már politikai ellenőrző és bizonyos jogalkotói hatáskörökkel bír: az Egységes Európai Okmány által meghatározott módon részt vesz a törvényhozásban, ellenőrzi a bizottságot, amely ellen bizalmatlansági indítványt intézhet. (1999. január közepén szavaztak legutóbb a bizottság leváltásáról, de nem volt meg az ehhez szükséges kétharmados többség.) Jóváhagyásától függ az összes nemzetközi együttműködési, társulási egyezmény megkötése, a teljes tagsági viszony elnyerése. A tanáccsal együtt dönt a munkaerő szabad áramlásával, az egységes piaccal, az oktatással, a környezetvédelmi, a transzeurópai hálózatokkal, az egészségüggyel, a kultúrával és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kérdésekben: megállíthatja a törvényhozási folyamatot azzal, hogy elutasítja a tanács állásfoglalását. Az Európai Parlament munkáját segíti a minden hónapban két hetet ülésező húsz bizottság. Az ez év május elsején életbe lépő, 1997. október 2-án aláírt amszterdami szerződés kiterjeszti az Európai Parlament jogosítványait. Az a terület, ahol az Európai Parlament együtt dönt a tanáccsal, újabb 20 kört fog át: ilyen a szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika, környezetvédelem stb. Az Európai Bizottság elnökének kinevezéséhez ezentúl szükség lesz az Európai Parlament jóváhagyására is.
Az Európai Parlament jogköre így is csak töredéke a nemzeti parlamentek jogainak: legszembetűnőbb a tényleges ellenőrző szerep hiánya: az EU végrehajtó testületét, az Európai Bizottságot csak kétharmados döntéssel tudná elmozdítani, de eddig erre nem került sor. Az Európai Parlament a törvényhozásban legfeljebb együttdöntési jogot gyakorolhat a Tanáccsal. A nemzeti parlamentekben a választásokat követően viszonylag szilárd, állandó létszámú frakciók alakulnak ki, míg az EP-ben a frakciók önálló pártok képviselőiből állnak. Gyakori, hogy egész pártok képviselőcsoportjai ülnek át valamelyik pártszövetség frakciójából egy másik pártfrakcióba, ezáltal az erőviszonyokat sem lehet stabilnak tekinteni. Az uniós polgárok és az Európai Parlament kapcsolata nagyon laza: nem érzik, hogy ez a parlament valóban az ő életükben is fontos szerepet játszó kérdésekben hoz döntéseket. Az unió döntéshozatali eljárása bonyolult, az emberek többsége számára áttekinthetetlen: nem véletlen, hogy nem veszik komolyan az európai parlamenti választásokat, és ezért jóval kisebb arányban mennek el szavazni, mint saját nemzeti parlamentjük megválasztásakor.
Az Európai Parlament pártfrakciói és képviselőinek száma 1999 áprilisában:
Európai Szocialista Párt:
szociáldemokrata, szocialista – 215 képviselői hely
Európai Néppárt:
konzervatív, kereszténydemokrata – 182 képviselői hely
Egyesülés Európáért:
konzervatív – 56 képviselői hely
Európai Liberális Demokrata és Reformpárt:
liberális, középpárt – 43 képviselői hely
Európai Egyesült Baloldal:
szocialista, kommunista – 33 képviselői hely
Zöldek az Európai Parlamentben:
környezetvédő – 27 képviselői hely
Európai Radikális Szövetség:
szociálliberális, haladó – 20 képviselői hely
Nemzetállamok Európája:
közösségellenes – 18 képviselői hely
A független képviselők száma 32
- Euróra [6]