Az intermédia nem egyszerűen egy avantgárd vagy posztmodern művészeti irányzat – sőt főleg nem az. Az intermédia fogalma magában hordja annak lehetőségét, hogy a szűk szakmai körökből kilépve társadalmi érvényességre tegyen szert – a „szakma” ebben az összefüggésben nem más, mint a technikai alapú információtovábbító eszközök összessége: az írásnyomtatástól és a fotótól a filmen, a magnón, a videón, a tévén, a számítógépen át az internetig. Formálódó posztszocialista, információs társadalmunkban csak most kezdünk ráébredni a „média” (a médiumok) igazi jelentőségére. Az intermédia azonban messze általánosabb érvényű fogalom, mert a médiumok közötti összefüggésre utal.
Egy szomorú esemény tette az etimologizálást különösen időszerűvé: a közelmúltban halt meg Dick Higgins amerikai fluxus-művész, az experimentális költészet nagy specialistája, aki az intermédiát kitalálta, és akinek tiszteletére 1999 novemberében kiállítás nyílt az Ernst Múzeumban. Higgins elevenítette fel Coleridge szóhasználatát „olyan művek megjelölésére, amelyek fogalmilag két vagy több elfogadott médium vagy hagyományos művészeti műfaj között helyezkednek el”. (Hangköltészet. Vál., szerk.: Szkárosi Endre Artpool, Budapest, 1994, 31. o.) Ugyancsak Higgins kedvenc gondolatai közé tartozott a festmény és a cipő közti alkotás feltételezése. Ha definiálással kísérletezünk, azon nyomban szembesülünk a kategorizálás rugalmatlanságával, és azonnal feszegetni kezdjük a kereteit, hogy biztosítsuk a szakadatlan fejlődést. „Amióta az intermédia tanszéken órákat tartok, azóta tűnődöm ezen az elnevezésen. (…) Mivel jár a médiumok közötti mozgás, a használatukból adódó képletes helyváltoztatás? (…) Egyáltalán kijelölhető-e az a körzet e technikai médiumok univerzumában, amely közöttük helyezkedik el?” – töpreng az intermédia egyik oktatója. (Tillmann J. A.: Inter media. In Intermedia. Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszék, Budapest, 1999, 32. o.) Peternák Miklós pedig, a főiskola intermédia szakának alapítója, a tanszék vezetője ezt írja: „Az interaktív és multimediális információközlés és megjelenítés egyszerre követeli meg az információ tartalmi és formai alakítását, mivel itt arról van szó, hogy bármely diszciplináris forrásból származó alapanyagot megfelelően strukturált és érthető audiovizuális egységgé kell rendezni egy nem lineáris rend szerint. Megszületik a jelentésdizájn mint autonóm művészi tevékenység, mivel a formaadás nem egy dekoratív, művészies modort, hanem a tartalmak mély, funkcionális megértését követeli. Ezen anamorfózis metódusai még nem alakultak ki, s az önálló művészi munka szolgálja e mintapéldák előhívásának egyedül értelmes közegét. Az MKE intermédia tanszéke, mely Magyarországon az egyetlen hely, ahol egyetemi szintű médiaművész-képzés folyik, alkalmasnak tűnik e művészi kutatómunkára.” (Uo. 10. o.)
Az intermédia (mint Intermédia Tanszék) a Magyar Képzőművészeti Főiskola (2000. január 1-jétől Egyetem) rendszerváltással egybeeső reformjának talán legsikeresebb következménye. Noha a médiaművész/intermédiaművész dilemma a tanszék fennállásának majdnem tíz éve alatt sem dőlt el (hála istennek!), számos, azóta nemzetközi hírnévre szert tett alkotó védte meg falai között diplomáját (El-Hassan Róza, Szegedy-Maszák Zoltán, Csörgő Attila, Veszely Beáta és még sokan mások), és állított ki – sokszor tanáraival együtt, ami az itt folyó tanításnak/tanulásnak magától értetődő sajátossága.
Az intermediális szemlélet nem teszi lehetetlenné az egyes médiumok analitikus vizsgálatát, a mediális szemlélet pedig megengedi, hogy az egyes hagyományos művészeti ágakat (költészet, festészet stb.) is médiumnak tekintsük. Magától értetődő, hogy egy-egy kiállításon akusztikus művekkel, konceptuális alkotásokkal vagy éppen interaktív számítógépes installációkkal, a kutatás során pedig elméleti és történeti művekkel („médiumarcheológia”) egyaránt találkozhatunk. Ha pedig arra gondolunk, hogy a rendszerváltás idején megfogant az Intermédia Tanszék ikertestvére is, az Interdiszciplináris Tanszék (csak éppen megszületni nem tudott a szakalapítás bürokrata bábáinak keze között), világossá válik, hogy az intermédia – sőt maga a művészet is – csak egyetlen diszciplína a sok tudományág és életterület között! Nem maradhat elszigetelt, felderíti a maga kontextusát, és halad tovább.
(A fönti szöveg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Medium Galériájában 2000. januárban megnyíló kiállításához készült.
Nemrég jelent meg a szövegben idézett Intermedia című könyv a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének kiadásában: az írás illusztrációjaként ennek részleteit láthatják. Galántai György nagy intermédia összeállítást készített az Artpool P60-ban decemberben bemutatott kiállítás alapján: ez az anyag az Artpool internetoldalán tekinthető meg.)
- Kultúra [6]