Skip to main content

Beszélő folyóirat, 1. szám, Évfolyam 5, Szám 1

Tolnai Ottó: Tündérek és a halfarkasok

(a balkáni babérból)

Mink András:

Révész Sándor - Zádori Zsolt: „Utáltam a hierarchiát és a pártfegyelmet”

Kónya Imrével beszélget Révész Sándor és Zádori Zsolt

K. I. [Kiss Ilona]: Katonás rend

: A sorkatonák jogvédelme

Csapody Tamás: Kényszeredett szolgálat

Kerényi György: Tudás, hatalom

Ungváry Krisztián: Gyötrő illúziók

Bibó és 1945 eseményei

Kovács Gábor: A realitás illúziója vagy az illúzió realitása?

Szabó Miklós: Nincs harmadik út

Gondolatok a magyar polgárosodás útvesztőiről

Baka István: Fortinbras

(Yorick harmadik monológja)

Tamás Gáspár Miklós: 1990: miért nem tudok írni róla

: Kronológia – 1990

: Válogatás a Beszélő 1990-es évfolyamából

Neményi László: A dolgozó tömegek kívánságára

Kovácsy Tibor: A dél-afrikai fordulat

Pál Monika: A Major-évek

Csáki György: A fizetésképtelenség határán

Háy János: Szódalovas túra

Götz Eszter: Halász Péter hazatér

Nagy Balázs: Vadság szívtájékon

Nagy Bálint: A pillangóeffektus elmaradt

Janáky István Lepkeházáról (az ezerkilencszázkilencvenes esztendő legfontosabb épülete)

: Janáky István építész (1938)

Beck László - Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Zilahy Péter: Pénz, hírek, mágia, irodalom

: Frekvenciapóker – (Ön)érdekképviselet és tömegmédiák

Beszélgetés a rádiózás lehetőségeiről

Beke László: Mi az intermédia?

: A Beszélő körkérdése

Lev Tolsztoj: Mi a művészet?

Galántai Zoltán: Az E.T.-k egyetemes kriptográfiája

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon