Székesfehérvár az ezredfordulóra kilábalt a rendszerváltás szülte válságból – mégpedig, úgy tűnik, tartósan. Ugyanakkor bizonyos szerkezeti problémák, amelyek a mostani társadalmi-gazdasági helyzetet is terhelik, nagyon sokat ronthatnak ezen helyzeten. Meg kell tehát találni azokat az elemeket, amelyek a versenyképesség további garanciáját jelenthetik.
A város versenyképességének megújításában két alapvető kérdésre kell koncentrálni. Az egyik az, hogy tud-e nyitni a globális gazdaság felé újból: mint ahogy először az extenzív befogadóképességével nyitott, most intenzív lépésekkel kell újból és újból elhitetnie a globális gazdasággal, hogy ő ugyanaz a kitűnő partner, mint eddig. A másik pedig, hogy tud-e nyitni saját térsége, egy Budapest–Győr–Székesfehérvár iparvidék felé. Egy ilyen gazdasági agglomeráció a globális gazdaság szempontjából értelmezhető erőtér – ezen belül pedig Székesfehérvár egy megfogható, kiugró erőcentrum.
Leltározván problémáinkat, lehetőségeinket az ezredfordulón, azokat a jellemzőket kerestük, amelyek hordozói lehetnek a jövőbeni fejlődésnek, amelyek meghatározzák helyünket Európában, ebben a globális gazdasági térben.
Székesfehérvár gazdasági felzárkózása már megtörtént. Tekintsük mondjuk a legjellemzőbb mutatót, a termelékenységet: ebben világszínvonalon vagyunk. A város jó úton halad, hogy a gazdasági innováció egyik magterülete legyen Magyarországon. Ugyanakkor az intenzív gazdasági integrálódást a társadalmi integráció nem követte. A globális gazdaság megelőlegezte Fehérvár számára a gazdaságszervezési központ státusát. Maga a város is gazdagodott, ugyanakkor kapcsolata közvetlen térségével még nagyon laza: a foglalkoztatás, oktatás és egészségügy területén még nem bontakozott ki a város szervező, koordináló szerepe – legfőképpen nem az akarat, hanem az anyagi erő hiányzott ehhez.
Gazdaságunkban kialakult és megerősödött egy olyan korszerű gazdasági környezet, amely a stratégiai befektetők fogadótere. A termékek korszerűek, világszínvonalúak, a minőségtechnológia és a termelési kultúra nagyon magas. A potenciál szempontjából ugyanakkor az elsődleges gazdaságfejlesztés, tehát az extenzív alapon nyugvó fejlesztés lehetőségei kimerültek. Vannak viszont olyan strukturális problémák, amelyek jelentősen terhelik a város gazdaságát: például az, hogy erősen konjunktúrafüggők vagyunk, amit az elektronikai ipar már meg is érzett – bár szerencsére a gazdasági szereplőknek nem érdekük, hogy egy átmeneti válság esetén gyorsan kivonuljanak, veszélyeztetve 10-12 év befektetéseit. A versenyképesség és annak a meghatározója, az innováció ugyanilyen problémákkal küzd: az elsődleges innovációs kapacitásunk – tehát a befogadás gyorsasága, a jó humán erőforrás – már nem elegendő. Rá kell térni az innováció átfogó kiterjesztésére, a felsőfokú oktatási rendszerek vagy kutatásfejlesztési programok fejlesztésére.
Bár a munkaerőpiac egyensúlya is nagyon törékeny, társadalmi szempontból Székesfehérvár tíz év alatt Magyarország egyik legjobban pozicionált városává vált. A társadalmi biztonság ebben a városban évek óta magas szintű. A magas foglalkoztatás eredményeként nem jelentkeznek erős szociális feszültségek, és a beruházási készség a lakosság szintjén is érezhetően emelkedik, főleg az utóbbi években. A népességszám alakulásában is tetten érhető a város fejlődése: a tavalyi évben például tízszázalékos volt a bevándorlási pozitívum Székesfehérváron. Az életszínvonal és az életminőség szempontjából szintén kedvező a helyzet – például az utóbbi egy-két évben érezhetően megindult a lakásállomány minőségi javulása –, bár utóbbi vonatkozásában néhány nálunk kisebb gazdasági erővel rendelkező városhoz képest le vagyunk maradva. Ez a visszahatása annak a fejlesztési politikának, amiben tíz évig hangsúlyosan a gazdaság igényeit próbáltuk kielégíteni, és kevésbé koncentráltunk a közvetlen lakossági fejlesztésekre. Környezeti problémái nincsenek a városnak: azon túl, hogy a mezőgazdasági termelés még mindig erősen szennyező, a legnagyobb környezeti problémát tulajdonképpen a közlekedés jelenti. Ez viszont a város szerkezetéből adódóan nagyon nehezen megoldható kérdés.
A város gazdasági és szociális egyensúlyban van. Ez az egyensúly azonban törékeny. Nagyon függünk a nemzetközi piacoktól, a munkaerőpiacnak nincsenek tartalékai, sem a keresleti, sem a kínálati oldalon. Tehát új dimenziókba kell helyezni a város versenyképességét, hogy ez az egyensúly ne bomoljon meg véglegesen és tragikusan. Az alapvető kérdés, hogy fenn tudjuk-e tartani globális versenyképességünket, vagy nem, illetve hogy milyen mélységben tudunk bekapcsolódni a gazdasági integrációba az elkövetkező tíz-tizenöt évben. Azt gondolom, jók az esélyek arra, hogy erre a két nagy kérdésre pozitív választ adjunk. Egyrészt, mert a város gazdálkodása konszolidálódott, mert rá tud térni egy programvezérelt városfejlesztési gyakorlatra – tehát a forrásainkat ezután sokkal céltudatosabban, nagyobb mértékben tudjuk koncentrálni azokra az irányokra, amelyek a versenyképességünk fejlesztését húzzák alá. Megnőtt a város vonzereje, vagyis magas képzettségű fiatalok telepednek itt le, ami megint egy nagyon pozitív előjel. És nem utolsósorban javulhat az ország általános gazdasági helyzete is, ami számunkra szintén fontos külső tényező.
Elég ok ez arra, hogy úgy gondoljuk: 15 év távlatában Fehérvár hazai – de a határon túl is érzékelhető – gazdaságszervező erő lesz, a város folyamatosan gazdagodik, erőteljesen fejlődésnek indul a kultúra és az egészséges életmód – tehát azok a humán szolgáltatások, amelyekkel a város vonzerejét tudjuk növelni –, megnő a város közösségének képessége saját problémáinak autonóm kezelésére, és kibontakozik regionális központ szerepe.
Jövőképünk egy mondatban összefoglalva: innovációorientált gazdasági erőcentrummá szeretnénk válni, kiváló életlehetőségeket biztosító várossá.
- Euróna [6]