„Magyarország jövője elkezdődött, és evvel együtt a magyarországi cigányságé is, most először” – fejezte be képviselőjelölti „szűzbeszédét” a Fidesz legutóbbi kongresszusán Farkas Flórián, a Lungo Drom és egyben az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke. Egyelőre ugyan még talány, hogy viszontláthatjuk-e választási plakátokon a Farkas által újrafogalmazott Fidesz-szlogent, de az ellenzék által többször is cigány- és szegényellenességgel megvádolt kormánypárt, illetve a Lungo Drom – még a párton belül is sokakat meglepő – tavaly decemberi váratlan szövetségre lépésének fényében már ez sem lenne eget verő szenzáció. A Fidesz, azzal a – kétségkívül merész – lépésével, hogy a legismertebb cigány szervezetet jelképesen beemelte a nagypolitika „tényezői” közé, még nem tudni, mit nyer, és mit veszít. Mint ahogy egyelőre még kérdéses a Lungo Drom – első ránézésre talán egyértelmű – nyeresége is, hiszen hiába a három garantált parlamenti szék, ha a Fidesz bukik, a roma szervezet pozíciója is vészesen meggyengülhet.
Kiképzett űrhajósok
Magyarországon egészen a nyolcvanas évek közepéig nem volt roma politikai közélet, egyebek mellett azért sem, mert a szocializmus idején a cigányságot nem sorolták a hazai nemzetiségek közé. Az elmozdulás a politikai vezetés szemléletében két jellemző, egymástól nem független folyamat reakciójaként történt meg. Egyrészt a hetvenes évek közepétől egyre inkább teret nyert az autentikus roma kultúra, amelynek művelői és terjesztői, nagy sikerű rendezvényeik által, egyre inkább tudatosították az emberekben – magukban a romákban is –, hogy a cigányság egy rendkívül gazdag saját kultúrával rendelkező nép, tehát joggal tarthatja magát etnikai/nemzeti kisebbségnek. Az akkor kialakult kulturális közélet vezető alakja volt többek között Lakatos Menyhért író, Bari Károly költő, Balogh Béla táncművész és Péli Tamás festőművész. Szintén a hetvenes évek elejétől jelentkeztek markánsan azok a progresszív értelmiségiek, értelmiségi csoportok, akik feltárták a cigányok társadalmi kizártságát, és a cigányság mihamarabbi teljes emancipációját szorgalmazták, illetve kérték számon a rezsimen. Közülük talán a legnagyobb hatású a Kemény István körül szerveződő társadalomkutatók köre (Csalog Zsolt, Solt Ottilia, Havas Gábor, Kardos László, Lengyel Gabriella stb.), amelyből a legtöbben a nyolcvanas években formát nyert demokratikus ellenzékhez csatlakoztak.
A nyolcvanas évek közepén az erősödő demokratikus ellenzék és a csírázó roma önszerveződés közötti kapcsolat jelei arra késztették a politikai vezetést, hogy saját kezébe vegye, és ezáltal idejekorán ellenőrizhetővé tegye a roma politika irányítását. A Hazafias Népfront keretei közt megalakították tehát az Országos Cigány Tanácsot (OCT). A jelenlegi ismert roma vezetők többsége is ekkor tűnt fel vagy mint OCT-tag, vagy mint annak az ellenzéke. Érdekes módon a két irányzat személyi folytonossága egészen 1998 végéig létezett. Az OCT-ben politizálók az akkori hatalomhoz idomulva, a már eldöntött játékszabályok szerint vállaltak közéleti szereplést. Itt tűnt fel például Farkas Flórián, az OCÖ és a Lungo Drom elnöke vagy Náday Gyula, a Magyar Cigányok Demokratikus Szövetségének (MCDSZ) elnöke is. Volt azonban egy másik csoport is, akiket a pártállam cigányradikálisnak, szeparatistának bélyegzett. A Daróczi Ágnes népművelő, újságíró (évekig az MTV cigánymagazinját szerkesztette), Zsigó Jenő (Roma Parlament) és az azóta „átállt” Osztojkán Béla (a Phralipe elnöke) nevével fémjelzett értelmiségi kör vállalta a kitaszítottsággal járó ellenzéki szerepkört. Ők voltak, akik először szorgalmazták, hogy létszámára és történelmi múltjára tekintettel ismerjék el etnikai/nemzeti kisebbségnek a hazai cigányságot, és biztosítsák számára a kisebbségi jogokat.
A rendszerváltás idején a nagypolitikához hasonlóan a cigánypolitika erőviszonyai is változtak. 1988-ban, gyakorlatilag a Hazafias Népfront támogatásával Náday Gyula elnökletével megalakult az MCDSZ, de a szervezők között ott volt Farkas Flórián is. A következő év elején szervezetbe tömörült az ellenzék: létrehozták a Phralipe Független Cigány Szervezetet. A már említett ellenzéki politikusok mellett a miskolci gettóügy kapcsán ekkor tűnik fel a szintén Phralipe-alapító Horváth Aladár, továbbá Hága Antónia és Balogh Attila költő is.
A holdra szállás
1990-ben az első parlamenti választások kapcsán jó néhány roma politikus és szervezet kereste a pártokkal a kapcsolatot. A Phralipe az SZDSZ-szel, az MCDSZ pedig (abban az időszakban Farkas Flórián volt a szervezet első embere) az MDF-fel kötött választási megállapodást. Érdemes megjegyezni, hogy ekkor az MDF cigányügyi szakértője az a Báthory János, aki kisebbségi kormánybiztosként a múlt rendszer hivatalos cigánypolitikájának meghatározó alakja volt, és az maradt az MDF-kormány idején is, míg most a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatalt vezeti.
Bár szinte minden jelentősebb roma vezető indult országgyűlési mandátumokért, a választásokon csupán az SZDSZ listáján szereplő phralipés Horváth Aladár és Hága Antónia, két évvel később pedig az MSZP színeiben induló Péli Tamás ülhetett be egy megüresedett parlamenti székbe.
A rendszerváltást követő négy év nemcsak a nagypolitika, hanem a roma önszerveződés hőskorszaka is volt: addig soha nem látott mennyiségű cigány szervezet alakult, sőt, megkezdődött emancipálódásuk a többi kisebbség szervezeteihez, a romák egyenrangú félként vettek részt a kisebbségi kerekasztal munkájában, és 1991 elején megalakult a roma érdekképviseletben akkor kulcsszerepet játszó, több szervezetet tömörítő ernyőszervezet, a Roma Parlament is. Az akkorra a legerősebb cigányszervezetté váló Phralipe vezetésével megalakult fórumot kezdetben tizennégy cigányszervezet alakította. Az elnököt a Phralipe adta (Horváth Aladár személyében), és a fontosabb pozíciókat is phralipések töltötték be, az MCDSZ mindössze egy alelnöki posztot kapott. Egy szervezetbe kerültek tehát a nyolcvanas években egymással szemben álló erők: „a mérsékeltek” (Náday Gyula, Raduly József, Farkas Flórián) és a „radikálisok” (Horváth Aladár, Osztojkán Béla, Daróczi Ágnes, Zsigó Jenő). Nem sokáig. Egy év múlva kizárják az MCDSZ-t, majd egy sikertelen elnökbuktatási kísérlet után kiválik a tömörülésből a Farkas Flórián és Raduly József vezette Lungo Drom is. Ennek ellenére a Roma Parlament évekig a honi cigánypolitika meghatározó ereje maradt. Abban az időszakban az egyetlen olyan valódi tömegbázissal rendelkező politikai tömörülés volt, melynek működése a tagszervezetek közötti konszenzuson alapult, és amely tényleges eredményeket tudhatott magáénak. Részt vettek például annak a kisebbségi törvénynek az előkészítésében, amely – tartalmazva a radikálisok egykori, már a mérsékeltek által is támogatott követelését – a magyarországi cigányságot először definiálta etnikai kisebbségként. Az már a sors fintora, hogy a romák és a többi nemzetiség által konszenzussal elfogadott tervezetet az utolsó pillanatban kicserélték egy belügyminisztériumi verzióra, amelyet később hatpárti egyetértésben a parlament meg is szavazott.
A külső riválisoknak és legfőképp a belső ellentéteknek köszönhetően a Roma Parlament két év alatt teljesen szétzilálódott, és a korábbiakhoz, de főleg a reményekhez képest jelentéktelen politikai tényezővé vált. Mindez nem csak a tömörülés szétesését jelentette, hanem maguk a tagszervezetek is (köztük a Phralipe) belső viszályok áldozatául estek. Megerősödött viszont a Lungo Drom, amely az MDF, a volt népfrontos Báthory oltalmát élvezve egyre több központi (politikai és anyagi) támogatást kapott.
Támad a Mars
Az 1994-es parlamenti választásokon egyetlen cigányszervezet által delegált politikus sem került be a parlamentbe, mindössze két roma közember nyert mandátumot, Hága Antónia az SZDSZ és Péli Tamás az MSZP színeiben, Péli azonban még az év végén elhunyt, így Hága egyedüli roma képviselőként töltötte ki a ciklust.
A cigánypolitikának azonban még felocsúdni sem volt ideje: ősszel következtek a kisebbségi önkormányzati választások. (A kisebbségi törvényben rögzített kisebbségi önkormányzati rendszer felállítása a Horn-kormány egyik örökölt feladata volt.) A választásokon külön indított jelölteket a szétesőben lévő Roma Parlament, a szintén megkarcsúsított Phralipe, az MCDSZ és a Lungo Drom. A helyi kisebbségi önkormányzatok megválasztása után a fővárosi és országos önkormányzatok megalakulását botrányok sorozata kísérte. A fővárosi választásokat meg is kellett ismételni. A Lungo Drom székhelyén, Szolnokon megrendezett országos választások eredményét azonban, a tévéfelvételekkel bizonyított visszásságok ellenére, a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta. Az országos választás a Lungo Drom elsöprő sikerét hozta. A visszás, de legalábbis a romák érdektagoltságát figyelmen kívül hagyó választási rendszernek köszönhetően az ötvenhárom fős testület tagjai mindannyian e szervezetből kerültek ki.
Az elkövetkező években egyesek a kudarc okait keresve a következő választásokra készültek, mások más területeken vállaltak szerepet. Horváth Aladár Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA) néven jogvédő és válságkezelő irodát alapított, Osztojkán és a Phralipe kívülről támogatta az RPA-t. Náday Gyula új szövetségeseket keresett az MCDSZ számára, Zsigó Jenő a Magyarországi Roma Parlament elnökeként főleg a fővárosi cigányság körében harcolt ki támogatottságot.
Az 1998-as parlamenti választásokon jószerével alig indult roma politikus: az SZDSZ esélytelen listás helyen indította Daróczi Ágnest, akinek a Fidesz győzelme után sokak szerint ezért kellett mennie az MTV roma magazinjától. A később FVM-tanácsadói tisztséggel vigasztalódó Náday viszont kis híján bekerült új szövetségese, az FKGP listáján. Mint ahogy a fideszes Varga József is, aki azóta kárpótlásként a ferencvárosi pártelnöki székből a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány elnöki székébe katapultált.
A már-már örök vesztesek az 1998 évi választások közeledtével belátták, hogy csak szövetségre lépéssel tudják megakadályozni a Lungo Drom újabb elsöprő győzelmét. Az OCÖ-vel kapcsolatos legnagyobb botrány idején, a többek között közokirat-hamisítással is vádolt, ennek ellenére államfői eljárási kegyelmet kapó Farkas Flórián lemondását már közösen követelték.
Az őszi kisebbségi önkormányzati választásokon a független képviselők elsöprő többsége mellett a többi szervezethez képest a Lungo Drom nyerte messze a legtöbb helyet a kisebbségi önkormányzatokban. A Phralipe és Horváth Aladár Roma Társadalmi Összefogás (RTÖ) néven választási szövetséget alakított, amely a Phralipe későbbi kiválása és a Lungo Dromhoz való csatlakozása miatt nem tudott igazi ellenfelévé válni Farkaséknak. A szocializmusból örökölt roma politikai irányzatok személyi és szervezeti folytonossága – eltekintve a Roma Parlament első, rövid időszakától – Osztojkán és Farkas paktumával szűnt meg, az országos testületbe ismét csak a Lungo Drom Választási Szövetség jelöltjei kerültek be.
Kis lépés nekik
Az 1998-as választásokon egyetlen roma képviselő sem jutott a parlamentbe, a roma érdekérvényesítés a jóval korlátozottabb lehetőségekkel bíró és gyakorlatilag egy kézben lévő OCÖ és néhány civil szervezet által meghatározott mezsgyére szorult. Pedig lett volna tennivaló az Országgyűlésben is. A T. Ház az ígéretek ellenére több olyan törvénnyel is adós maradt, amelyek alapvetően befolyásolhatnák a kisebbségek politikai képviseletét, valamint a kirekesztő megnyilvánulások elleni fellépést. Így már a bizottsági szinten kimúlt az egyebek mellett a kisebbségi önkormányzatok bizonytalan legitimitása miatt sokszor kritizált kisebbségi törvény módosítása, és az alkotmány által előírt kisebbségi parlamenti képviseletet akadályozó választási törvényt sem módosították. Továbbra sincs válasz arra, hogy szükség van-e önálló antidiszkriminációs törvényre, és nem történt előrelépés a Btk.-ban szereplő közösség elleni izgatásról szóló passzus bírósági alkalmazhatósága érdekében sem.
Mindeközben az elmúlt években tovább nőtt a nem roma és roma lakosság közötti szakadék, a Tárki 2000-ben készített felmérése szerint a Fidesz-kormány első két éve alatt a társadalom legalsó ötödében 70-ről 85 százalékra nőtt a nyomorgó romák aránya. Az etnikai ellentétek több településen tettlegességig, néhol a romák elűzéséig fajultak, a zámolyi romák franciaországi menedékkérése kapcsán pedig hetekig a nemzetközi figyelem középpontjába került a hazai romák helyzete.
Eközben a kormányzati politikusok diadalittas tájékoztatása szerint gőzerővel folyik a még a Horn-érában elindított és 1999-ben újrafogalmazott középtávú roma program megvalósítása. Nem egészen követhető azonban, hogy célba értek-e az etnikai kiadásként elkönyvelt milliárdok. A roma program koordinálására hivatott Cigányügyi Tárcaközi Bizottsághoz beküldött minisztériumi beszámolókból ugyanis kiderül, hogy például a 2000-ben gyakran emlegetett 7,2 milliárdnyi pántlikázott „romapénz” jelentős része valójában olyan támogatás, amelyet a különféle, nem kifejezetten a romákra kitalált – általában a tartósan munkanélkülieknek szóló – programokra fordítottak, és ezekből követhetetlen eljárással saccolták meg a „romákra eső” hányadot. Így könyvelődött el például 700 millió forint roma közhasznú programokra, 300 millió átképzésekre stb. Talán ettől is érdekesebb, hogy tavaly majd két és fél milliárd forintot (az egész középtávú költségvetésnek egynegyedét) emésztette fel a roma diákok oktatására igényelhető kisebbségi kiegészítő normatíva, amelynek hatásossága még egyes kormányszakemberek szerint is kérdéses. Az Oktatáskutató Intézet 2000-ben készített vizsgálata pedig rávilágít arra, hogy a kiegészítő normatíva sok helyen bizonyíthatóan hozzájárul a roma tanulók szegregálásához és rosszabb körülmények között történő tanításához.
Egyes szakértők szerint talán a romák elszegényedése és a szaporodó etnikai konfliktusok miatti radikalizálódás az oka, hogy egy friss felmérés minden eddigi elképzelést megdöntve az összlakosságétól csak kismértékben eltérő választási aktivitást állapított meg a romák körében. A Ladányi János és Szelényi Iván vezette felmérés szerint a nem romák körében a választási részvételüket biztosra mondók aránya 60 százalék, míg a romák körében ugyanez csak hat százalékponttal volt alacsonyabb. [A kutatás eredményeit ismerteti rovatunk másik írása. A szerk.]
A kutatók a romák pártpreferenciáit vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy az eddigi elképzelésekkel ellentétben az MSZP és az SZDSZ együttesen is hátrányban van a „jobboldali blokkal” szemben, kivéve a magukat romának valló megkérdezettek körét: esetükben szocialista fölény tapasztalható. A Népszabadságban is publikált eredményeket a Fidesz stratégái is olvasták…
Szojuz–Apollo
„Ha van egy olyan politikai erő, amely az egész ország iránt felelősséget érez, s ebbe a felelősségbe beleérti a cigány társadalmat is, és kész arra, hogy a cigányságért a cigánysággal együtt cselekedjen, úgy a Lungo Dromnak, s vele együtt a hazai cigányságnak felelőssége, erkölcsi kötelessége, hogy támogassa ezt a pártot. Ez a párt a Fidesz–Magyar Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum és koalíciós társai, azaz a polgári erők” – hangoztatta beszédében Farkas Flórián a Fidesz februári kongresszusán. Akkor az egész cigányság nevében is nyilatkozó politikus talán még nem is gondolta, hogy kínos helyzetbe kerülhet népe előtt, ha a mostanában sokak által megjósolt Fidesz–MIÉP-együttműködés szorosabbá válik. A manapság a Lungo Drom szóvivőjeként nyilatkozgató Osztojkán maga is úgy látja, egy esetleges Fidesz–MIÉP-koalíció létrejöttével a Lungo Drom csapdába kerülhet.
Pedig néhány hónapja még senki sem hitte, hogy az OCÖ-t uraló cigány szervezet ilyen gondokkal fog majd szembe nézni: tavaly ősszel a Fidesz kisebbségpolitikusa, Hargitai János még leszögezte, hogy pártjában pusztán származás alapján nem válhat valaki képviselőjelöltté. Azt persze maga Hargitai is megjegyezte, hogy a Fidesz álláspontjának megváltozásában szerepet játszott Szelényiék kutatása, amely megdöntötte a szegények és kisebbségiek baloldali beállítottságával kapcsolatos korábbi feltételezéseket.
Pedig Farkasékkal választások előtt parolázni nem túl szerencsés előjel, hiszen eddig mindig az a párt került a vesztes oldalra, amelyik mögé korábban felsorakozott a szolnoki székhelyű szervezet. Igaz, a kommunizmus utolsó éveiben „felfedezett”, később az MDF, a szocialisták, most pedig a Fidesz oltalmát élvező Lungo Drom mellett a fiatal demokraták is hosszú utat tettek meg, amíg liberális pártból keresztény konzervatív kormányerővé váltak.
A Fidesz összesen tíz roma politikust (hetet megyei listákon, hármat az országoson) indít a választásokon, közülük hárman bejutásra esélyes helyet kaptak. Farkas Flóriánt az országos lista előkelő 14. helyére tették, az OCÖ-alelnök Lukács Mihály pedig a 27. helyre került. A megyei listákon indítani kívánt roma politikusok közül az OCÖ- és Lungo Drom-alelnöksége mellett a Száztagú Cigányzenekar vezetőjeként híressé vált Raduly József neve cseng a legjobban, bár a fővárosi listán a futottak még kategóriába tartozó 33. helyet kapta.
Országos huszonegyedikként viszont nyugodtan várhatja az áprilist Varga József, aki bár nem tagja a roma szervezetnek, viszont „régi” fideszes, és Orbán Viktor tanácsadója cigányügyekben. Jelölésében az is szerepet játszhatott, hogy jelenlegi munkahelye, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány beleolvadna a pártjának győzelme esetén létrehozandó Cigány Integrációs Hivatalba.
Nagyjából ez utóbbi az egyetlen nóvum a Fidesz választási programjának romákkal kapcsolatos részében, amelynek egyébként „a romák esélye a tanulásban és a munkában van” sablonfordulat a vezérmotívuma. A Fidesz programja szerint a Roma Integrációs Hivatal lenne hivatott összefogni az esélyteremtő oktatási feltételek biztosítását, a roma kultúra megőrzésének és gyakorlásának támogatását, a romák munkába állása feltételeinek javítását, a fiatal cigányok földhöz jutását és lakásszerzésük megszervezését. A harminchat oldalas, az egyes fejlesztésre szánt területek költségvetési tételeit és határidőket is tartalmazó részletes fideszes választási program azonban éppen ebben a fejezetben feltűnően szűkszavú, semmi konkrétumot nem ír arról például, hogyan képzelik el, mekkora összeget szánnak a romák oktatási és foglalkoztatási helyzetének javítására. Igaz, a Fidesz–LD-paktum is lapidárisra sikeredett: mindössze a képviselői és bizottsági helyekről, valamint az integrációs hivatalról esik szó, az együttműködés voltaképpeni tartalmáról már nem.
Botkormány helyett robotpilóta
A legnagyobb ellenzéki párt választási programja sem hemzseg a romák integrációjával kapcsolatos konkrét feladatoktól, igaz a szocialista miniszterelnök-jelölt két hete külön kötelezettségvállalást tett a magyarországi cigányok sorskérdéseinek megoldásáért. A nyolcpontos dokumentum szintén az oktatás fejlesztését helyezi középpontba, a Fidesz-programmal ellentétben azonban Medgyessy nem a roma ösztöndíjasok számának megduplázásában, hanem a roma tanulók elkülönítésének megakadályozásában látja az előrelépési lehetőséget. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje egyebek mellett vállalja még, hogy győzelme esetén kidolgozzák és elfogadják a diszkriminációellenes törvényt, az európai kisebbségi nyelvekre vonatkozó védelmet kiterjesztik a beás és a romani nyelvre, valamint komplex rehabilitációs programot indítanak a cigánytelepek felszámolására.
Az ellenlábasától magát minden ponton megkülönböztetni akaró MSZP azonban személyzeti politikájában kevés eredetiséget árult el, amikor ugyanabból az Országos Cigány Önkormányzatból választott bejutásra esélyes roma képviselőjelöltet, mint a Fidesz. Az országos lista 34. helyére sorolt Teleki László nyolc éve a testület alelnöke, bár az utóbbi években Farkas egyik házon belüli riválisává nőtte ki magát. A Nagykanizsai Cigány Önkormányzat elnökeként nemrég állami kitüntetésben részesült, sikeres foglalkoztatási programot működtető roma vezetőről sokan azt tartják, hogy megfelelő szocialista hátszéllel ő lehet az OCÖ következő elnöke.
A korábban képviselőjelöltként is szóba hozott Horváth Aladár szakértőként, esetleg egy kormányhivatal élén dolgozhat majd az MSZP-nek. A nagy valószínűséggel a szocialisták hornista szárnya által leszavazott Horváth szerint, egy polgárjogi vezetőnek az a dolga, hogy folyamatosan bírálja a mindenkori politikai elitet, ezért nem csoda, hogy ez az elit nem a bírálóit juttatja a parlamentbe. Az országos listán felajánlott 85. hely kifejezetten felbőszítette a párt roma tagozatának elnökét, Benga Oláh Tibort (aki egyébként a Roma Parlament alelnöke is), hiszen az esélytelen besorolás a tagozat (és személy szerint az ő) alulértékelését is jelzi. (Egyébként egy földcsuszamlásszerű szocialista győzelem esetén, akár még ő is képviselő lehet.) A tehetséges fiatal pécsi politikus, Labodáné Lakatos Szilvia 166. listás helye pedig már valóban csak gesztusértékű.
Visszaszámlálás
A kopogtatócédulákat pártjában harmadikként összegyűjtő Kozma Blanka, a szabad demokraták egyetlen, magát romának valló jelöltje sem számít országgyűlési székre: mindössze az edelényi körzet harmadik helyét tartja elérhető célnak, s szerinte a helyzeten még az sem változtat, hogy az ország legszegényebb választási körzetében az egyik legmagasabb a roma lakosság aránya. Az SZDSZ-nél szintén felmerült Horváth Aladár esetleges indítása, ám a szóba került szécsényi körzetben akkor a – később a jelölő szelvények felvásárlásával gyanúsított és visszaléptetett – helyi vállalkozót, Oláh Györgyöt jelölték. Daróczi Ágnes szintén az SZDSZ-szel hírbe hozott, de végül nem indított roma politikusok számát szaporítja.
A párt terjedelmes választási programjában a roma esélykiegyenlítő elképzelésekkel külön fejezet foglalkozik, amelyben szép számmal vannak már régóta emlegetett, de soha meg nem valósított tervek is. A roma munkavállalók állami és önkormányzati közbeszerzési pályázatokon nyertes cégeknél történő népességarányos alkalmazásának kérdésével például az SZDSZ vezette fővárosi közgyűlés is foglalkozott már – csekély eredménnyel. Kormányba kerülésükkel a szabad demokraták véget vetnének a roma diákok kisegítő iskolarendszerbe történő tömeges átirányításának és magántanulóvá nyilvánításának. Az oktatási rendszer megreformálása mellett a roma gyerekek óvodáztatását is elősegítenék, az ötven százalékkal megemelt intézményi normatívát pedig egyebek mellett – a PHARE által finanszírozott, jelenleg is futó szegény/cigány oktatási program sokak szerint megalázó iskolai fürdőszoba-akciójához kísértetiesen hasonlító – a gyermekek higiénés kultúráját szolgáló infrastrukturális beruházásokra költenék.
A választási programját többek között az Aranybulla és az ötvenhatos forradalom szellemiségére építő FKGP nemigen említi a romákat, bár a 43 pontos dokumentum egyik bekezdésében leszögezik: a külföldiek, a nemzeti és etnikai kisebbségek mellett a magyarokat is illessék meg az alapvető emberi jogok és szabadságok.
Béres Béla, a párt alelnöke az adatvédelmi törvényre hivatkozva nem árulta el az indítani kívánt roma jelöltek nevét. „A Független Kisgazdapárt a cigányság problémáin segíteni szeretne, és nem átverni őket azzal, hogy díszcigányokat ültet be a parlamentbe. Több roma jelölt is szerepel a párt listáján, de mi kampányszerű együttműködésben nem gondolkodunk” – nyilatkozta az alelnök.
A MIÉP, amely az antidiszkriminációs törvénytervezetet magyarellenesnek véli, és a roma iskolások elkülönítését a magyar tanulók védelmét szolgáló, üdvözlendő lépésnek minősíti, korábban azt a meglepő információt közölte: több roma politikust is indítani szándékozik áprilisban. Ez idáig azonban egyetlen MIÉP-színekben próbálkozó roma aspiránst sem mutattak be a nagyközönségnek. A tizenkét pontos pártprogramban viszont többször is megemlítik a cigányságot, sőt az antiszemitizmus alcímmel íródott pontban a róluk terjesztett cigányellenességet rágalomnak minősítik, amelyet szerintük támadóik a zsidóellenesség vádjának alátámasztására használnak fel. A MIÉP rendet akar című programrészben azért egy kissé árnyalódik a kép, szerintük ugyanis a magyar társadalomban többek között azért nincs rend, mert a bűnelkövetésre van fölmentés: etnikai kirekesztésre hivatkozás.
Voyager
A parlamenti választás persze nem csak a gigászok küzdelméről szól, ilyenkor egyre-másra alakulnak a törpe pártok, felélednek az általában csak négyévente feltűnő szervezetek. Tavaly nyáron még minden újság terjedelmesen számolt be egy új roma politikai erő, a Cigány Pártok Szövetsége (CPSZ) létrejöttéről, amelyet négy, addig nem túl aktív roma szervezet alakított. A szervezetnek saját ötoldalas programja is volt, igaz a munkáról szóló fejezetben az akkor már három éve nem létező Munkaügyi Minisztériummal kidolgozandó közös program szükségessége mellett érvelt. A CPSZ-ből aztán szép csendben kiszállt az egyik tagszervezet, a Ruva Pál vezette Roma Egységpárt, amely három másik roma szervezettel szeptember óta együttműködik az Új Baloldallal. „Az Új Baloldalban olyan emberek vannak, akik még nem sározódtak be, és nekik is érdekük, hogy a cigányságot nyíltan felvállalják” – nyilatkozta Ruva Pál, a Roma Egységpárt vezetője.
A megcsonkult CPSZ viszont egyelőre nem közösködik más pártokkal, és önállóan kívánnak képviselőjelölteket indítani mind a 176 körzetben. „Nem adjuk el magunkat, mert a cigánykérdést csak mi magunk tudjuk megoldani” – szögezte le Kertész Lóránt vezető, aki annak ellenére a szavazatok hét százalékára számít, hogy eddig egyetlen etnikai alapon szerveződő pártnak sem sikerült a parlamenti küszöb közelébe jutni, de még 1 százalékos eredményt elérni sem.
Hasonló kilátásokkal szállhatnak ringbe az egyéni jelöltek is. A székesfehérvári gettóügyben sikeresen közvetítő, majd a zámolyi romák szószólójaként ismertté vált és a jobboldalon sokáig dobogós közellenségnek tekintett Krasznai József, aki Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében független jelöltként méreti meg magát majd áprilisban, ennek ellenére egyetlen politikai szervezettel sem közösködik.
Mind ez ideig a magyarországi roma közélet a nagypolitikában kevés látványos sikert könyvelhetett el. Ami jó vagy rossz történt a romák emancipációja ügyében, az többnyire nem a roma politikusok nyomására történt, furcsa módon sokkal nagyobb szerepe volt abban a külpolitikai érdekeknek. Az érdekérvényesítési problémákkal küszködő roma közemberek valószínűleg a jövőben sem tehetnek sokkal többet, mint hogy a gádzsó politikusok számára megpróbálják tematizálni a romák problémáit, és megoldási alternatívákat kínálni hozzájuk. Ezt azonban meg kell tenniük, mert különben valóban nem lesznek egyebek jól fizetett és jól pozicionált díszcigányoknál. Hogy a két nagypárt listájáról az Országgyűlésbe bekerülő 3-5 képviselő képes lesz-e erre, fogalmunk sincs; a jövőt megjósoló cigánykártyákat mindenesetre már keverik, de hogy a jövő valóban most kezdődik-e a cigányok számára is, és ha igen, milyen lesz, csak a „független” futurológusok tudhatják.
Kapcsolódó cikkek
- Roma-dosszié [6]