„Keményebb vagyok, mint a maffia
Én csinálom a törvényt Romániában, mint Szicíliában
Én vagyok mindenki keresztapja
Azért születtem, hogy győztes legyek”
(Florin Cercel: Világszínvonal)1

ŞMECHERIE – kif. finom rafinéria, becsapási módszer felsőbb szintű pénzügyi specialisták között; országos szintű szélhámosság
(Traian Tandin: Az alvilági argó szótára)2

Egy 2011-ben Messing Verával közösen végzett tartalomelemzésünk1 eredményei szerint a legnagyobb közönséget vonzó többségi médiumok hírműsoraiban minden korábbinál jellemzőbb a kriminalizálás. Eltűntek a néhány évvel azelőtt még meghatározó diszkriminációs esetek; és a műsorok azt sugallják, hogy az előítéletesség már csak a szélsőjobboldalra jellemző. A szegénység bemutatásában az okok helyett a normaszegés eseteire helyezik a hangsúlyt. Mindez részben a média – és korántsem kizárólag a klasszikus bulvármédia – általános bulvarizálódásának trendjébe illeszkedik.

Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium megbízásából készített, 2004 nyarán befejezett kutatásunk a roma népesség reprezentatív mintáján felvett adatok alapján[1] elemzi a cigányság szociális, gazdasági és egészségügyi állapotát, illetve az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségét, az esélyegyenlőtlenségek kialakulásának strukturális és emberi okait.

A kutatás alapcélja az egészségügyi, illetve a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyegyenlőségé

Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium megbízásából készített, 2004 nyarán befejezett kutatásunk a roma népesség reprezentatív mintáján felvett adatok alapján[1] elemzi a cigányság szociális, gazdasági és egészségügyi állapotát, illetve az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségét, az esélyegyenlőtlenségek kialakulásának strukturális és emberi okait.

A kutatás alapcélja az egészségügyi, illetve a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyegyenlőségé

A rendszerváltás utáni Magyarországon a társadalmi hátrányokat egyértelműen fejezi ki a lakáshelyzet (Fábián–Kolosi–Róbert, 2000; Hegedűs–Tosics–Kovács, 2000). A lakosság mintegy felét kitevő olyan csoportok, amelyek bevételeinek zöme létfenntartó fogyasztásra megy, lakáskörülményeik szerint differenciálhatók tovább (Kapitány–Spéder, 2004).

Írásunkban összegezzük a 2003 februárjában és márciusában a magyarországi cigány lakosság körében végzett kutatásunknak a romák iskolai végzettségére és előmenetelére vonatkozó eredményeit, és megvilágítjuk, milyen okok játszanak közre abban, hogy a magyarországi cigányok oktatási hátrányai nem csökkentek, egyes területeken egyenesen nőttek.[1]

A korábbi, 1971-es és 1993-as vizsgálatok során a cigány népesség két százalékát vizsgáltuk reprezentatív alapon. A 2003.

2003 februárjában és márciusában felmérést végeztünk a magyarországi cigány lakosság körében. A korábbi, 1971-es és 1993-as vizsgálatok során a cigány népesség két százalékát vizsgáltuk reprezentatív alapon.

A 2003. évi felmérésben csak egyszázalékos reprezentatív minta kiválasztására volt módunk. Ezért ez a felmérés pontatlanabb, mint a tíz évvel ezelőtti volt. A pontosságot egy másik tényező is korlátozta. Az 1993-as felmérésben a minta elkészítésénél az 1992.

A tankönyvek a kanonizált tudás gyűjteményei, amelyek egy-egy történelmi korban a társadalmilag elfogadott, az uralkodó közszellemmel egybecsengő és az érvényesüléshez, a sikeres pályafutáshoz megkövetelt ismereteket és nézeteket fogják egybe. Mint ilyenek, nem egyszerűen tudást adnak át, hanem egyúttal értékeket mutatnak fel, normákat közvetítenek, mintát adnak, mértéket szabnak meg.

Ha ebben a folyóiratban valaki kritikát közöl két kötetről, amelyet a 2001-ben, nagy feltűnést keltve kistafírozott, Elek István nevével fémjelzett Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány Kölcsey Intézete adott ki, azt sokan menthetetlenül politikai motivációjú támadásnak fogják ítélni.