A közelmúltban nagy vihart kavart A cigányok helyzete az egészségügyben című kutatás. A kutatást Babusik Ferenc szociológus irányította. Az általad készített kérdőív egyes pontjait több helyen hevesen támadták. Mit lehet tudni a kutatás eredményéről?

Babusik Ferenc: A kutatási eredmények január végére készülnek el. A vizsgálat folyamatáról azonban már most is tudok beszélni, valamint az utóbbi néhány hét politikai üggyé fajult sajtóbotrányairól is.

„Egy korszaknak az a látható oldala, amit képcsinálói elkapni és közvetíteni igyekeznek, és az, amit a nézők elfogadnak, illetve amit egy adott korszakban fényképezhetőnek és filmen bemutathatónak gondolnak.”[1]
Pierre Sorlin


A Magyarországon élő legnagyobb számú kisebbségnek, a romáknak a médiában való megjelenéséről az elemzők szerint nem sok pozitívum mondható el.

2003 februárjában és márciusában felmérést végeztünk a magyarországi cigány lakosság körében. A korábbi, 1971-es és 1993-as vizsgálatok során a cigány népesség 2%-át vizsgáltuk reprezentatív alapon. 1971-ben 320 ezer fő körülire, 1993-ban 468 ezer körülire becsültük a cigányok számát. Más, körültekintőbb fogalmazásban azt mondhatjuk, hogy 1971-ben 270 ezer és 370 ezer, 1993-ban 420 ezer és 520 ezer között volt a cigányok száma.

A 2003. évi felmérésben csak 1 százalékos reprezentatív minta kiválasztására volt módunk.

A pécsi egyetem bölcsészkara kommunikációszakos hallgatója, Tóth Kriszta szemináriumi dolgozata témájául az ozorai szintó cigányok történelmének és etikus öntudatának leírását választotta, s még 2000 késő tavaszán elkalauzolt kutatásának helyszínére.

A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Titkársága még 2002 őszén közbeszerzési pályázat útján megbízta a Vision Communications Hungary Kft.-t egy roma kiállítás megrendezésével, amelynek célja egyfelől a romák helyzetének bemutatása a nők szerepén keresztül, a romákkal kapcsolatos közbeszéd javítása és nem utolsósorban a roma integrációt szolgáló kormányzati munka „píárjának” javítása volt. Időközben a megrendelő titkárság Esélyegyenlőségi Minisztériummá nőtte ki magát, tehát mondhatni, a kiállítás is magasabb státuszba került.

A roma közösséggel szembeni előítéletességet lassan tabusító, a médiában is kialakulóban lévő normák törékenységét 2003 márciusának végén a Bazi nagy roma lagzi[1] néven sugárzott paródia minden addiginál egyértelműbben megmutatta. Az alábbiakban annak bemutatására teszek kísérletet, hogy a magyarországi média jellegzetes romaábrázolása a róla kialakított több évtizedes diskurzus része, és sok tekintetben fenntartója.

„Volt egy cigány, aki a lovára esküdött. A cigány megnyerte a krist. Azt mondta, hogy »a legjobb lovam essen alattam össze, ha nem mondok igazat!« A krist tehát megnyerte, és hazaindult. Még ki sem ért az utcából, a templom előtt a lova összecsuklott. Hiába hívtak orvost, az sem tudta megmenteni.

„Az élőszóból szőhető mesét úgy hajlítani írásba, hogy se melegét, se erejét ne veszítse, ez a legelvontabb szellemi művészetek közé tartozik. (...) Az a bőség, árnyalatosság, szépség és életerő, amivel a cigányság magyar nyelvű irodalma az írásbeliség óceánjában felmerült, bizony példa nélkül való. (...) Ezt az eleddig ismeretlen szigetet megalázottságában és kitaszítottságában megedzett férfiak tartják a vállukon.

Kállai Ernő
„Mindenütt aknák vannak”

Ön a konferencián azt mondta, a paksi és a jászladányi ügyben nincs semmi rendkívüli, már sok hasonlót láttunk és valószínűleg látunk is még, ezek a konfliktushelyzetek olyanok, mint a taposóaknák, és mindenütt megtalálhatók, ahol romák és nem romák élnek egymás közelében. De vajon mért robban fel az akna az egyik helyen, és miért nem robban fel a másikon?

Tradicionális társadalmakban az élet nagy problémáit – a halált, a betegségeket, a nélkülözést, a szegénységet, a társadalmi egyenlőtlenséget – az emberek hajlamosak az idők kezdetén lezajlott eseményekkel indokolni, és a nagy kérdésre („Miért nem uralkodhat boldogság a Földön?”) a választ szintén a kezdetek kezdetére visszautalni.