Miért épp a Beszélő rendez tanácskozást az állam-egyház viszony helyzetéről? – többen tették föl ezt a kérdést a meghívó kézhezvétele után. A válasz egyszerű: a Beszélőt már eleve egy lelkész, Iványi Gábor „keresztelte el” Beszélőnek, amikor jó húsz évvel ezelőtt, 1981-ben a demokratikus ellenzék öt képviselője megalapította. Komolyra fordítva a szót, a Beszélőnek már legelső, 1981 decemberében megjelent illegális, stencilezett „szamizdat” számában az egyik központi téma volt a lelkiismereti és vallásszabadság problémája: „Az állam totális ellenőrzést gyakorol az egyházak fölött” – írta a magyar katolikus máskéntgondolkodókhoz intézett nyílt levelében álnéven Wildmann János, a mai Egyházfórum alapító főszerkesztője. Az állam-egyház viszony, a vallási tolerancia, a vallási kisebbségek jogsértése azóta is jelen van, mind az 1990–1995 között működött hetilap Beszélőben, mindaz 1996 márciusa óta megjelenő folyóiratszámokban.
Miért épp tolerancia…?
Miért épp a tolerancia elvét emelik ki a tanácskozás szervezői, amikor ma például a szekularizáció legalább annyi problémát vet fel? – hangzott a másik leggyakoribb kérdés. A választ Kis János filozófustól, a Beszélő egyik alapító szerkesztőjétől (ma a CEU tanára) idézzük: „A liberalizmus két elvet állít fel a vallási, világnézeti, életmódbeli sokféleség kezelésére. Az egyik a semlegesség, a másik a tolerancia elve. Mind a semlegesség, mind a tolerancia önkorlátozást követel, de más és más mértékű önkorlátozást… Ahol az állam semlegességre kötelezett, például a vallás kérdéseiben, ott az egyénnek toleranciát kell gyakorolnia. Ahol viszont az állam toleranciát kell tanúsítson, mint a rasszista beszéd esetében, ott az egyén akkor viselkedik jó polgárként, ha nem marad toleráns, hanem a jog korlátai közt mindent megtesz a rasszisták margón kívülre szorításáért. Így tehát az államtól megkövetelt önkorlátozás sok esetben szigorúbb, mint ami a polgároktól várható el” (Erkölcs, hit, tolerancia, Bp., 1997). A Beszélő ezt a liberális megközelítést tekintete kiindulópontjának e tanácskozás estében is.
Miért épp Kelet-Európa és Közép-Ázsia…?
Miért épp Kelet-Európa és Közép-Ázsia gyakorlatát, törvényi kérdéseit és kulturális hagyományát állítják párhuzamba a magyar modellel? – Ez a harmadik kérdés, amely némi megütközést váltott ki. Két mozzanat is magyarázatul szolgál: a közös szovjet/szocialista múlt után mindegyik említett régió a fejlődés külön útját választotta a rendszerváltás utóbbi évtizede alatt. Szeptember 11-e, a terror kézzelfogható tapasztalata után azonban, úgy tűnik, a szétváló utak újra egy felé kell vezessenek, legalábbis abban, hogy a vallás, a hit, az egyház semmilyen formában nem szolgálhat sem fedezékül, sem igazolásul semmilyen politikai vagy fegyveres terrornak.
Miért a katolikusok nélkül…?
Szerettük volna, ha a magyarországi felekezetek képviselői minél teljesebb számban vannak jelen mind a kerekasztal-vitán, mind pedig a műhelytanácskozáson. A katolikus egyház, hivatalosan, sajnos nem képviseltette magát, Balogh Zoltán, aki mint református lelkész Orbán Viktor vallásügyi főtanácsadója volt, levélben tájékoztatott arról, hogy ilyen nagyszámú résztvevő között az ő véleménye nem kapna elég súlyt, ezért kellett visszautasítania a meghívást. Az akkor még a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felügyelete alatt működő „egyházi kapcsolatok államtitkárságának” államtitkár-helyettese, Semjén Zsolt e-mail-címéről titkársága viszont készségesen szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátotta a honlapon még most is megtalálható – rendkívül tanulságos, immár történeti dokumentumot két nyelven „A magyar modell” címmel. A volt főosztályvezető, Schanda Balázs az államtitkárság hivatalos képviselőjeként jelen volt. Semjén Zsolt az M1 műsorában viszont anélkül minősítette a rendezvényt, hogy ott lett volna. A tanácskozáson elhangzottakból és a sajtóvisszhangból itt csak válogatást adunk, a Beszélő internetoldaláról viszont bővebben tájékozódhatnak.
Hivatkozott cikkek
- Konferencia [6]