Mi mennyi?

Balázs László Kristóf [1], Félix Péter [2]

Az uniós csatlakozásról döntő népszavazáson a választók mindössze 38 százaléka voksolt a csatlakozásra: az uniós csatlakozási voksolások történetében még nem fordult elő, hogy ilyen kevés „igen” szavazattal csatlakozna egy tagjelölt ország (l. az 1. táblázat). Medgyessy Péter miniszterelnök a szavazóurna előtt még azt jelentette ki, hogy akkor tartaná sikeresnek a szavazást, ha sokan mennének el véleményt nyilvánítani. A végeredmény ismeretében azonban az igenek magas – 83 százalékos – arányára helyezte a hangsúlyt, kifejezetten elítélően nyilatkozva azokról, akik a meghökkentően alacsony részvételi aránnyal próbálják elrontani a „nemzet örömét”. Azóta sokféle elemzés látott napvilágot a legszerényebb közvélemény-kutatási előrejelzésnél is 13 százalékponttal alacsonyabb állampolgári aktivitásról. Ezekben viszonylag kevés szó esett arról, hogy a kormányzati kampány milyen módon befolyásolta a szavazás végeredményét.

1. táblázat: Az unióhoz csatlakozó tagjelöltek szavazási eredményei a csatlakozási népszavazáson (a többi országban nem tartottak referendumot)

Ország<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />	Részvételi arány (%)	Igen szavazatok aránya (%)	Igen szavazatok aránya a teljes választókorú népesség körében (%)
Ausztria	82,35	66,58	54,8
Dánia	90,14	63,29	57
Finnország	70,8	56,9	40,3
Írország	70,88	83,1	58,9
Magyarország	45,62	83,76	38,2
Málta	91	53	48,2
Nagy-Britannia	64,03	67,23	43
Svédország	83,32	52,74	43,9
Szlovénia	60,29	89,61	54

Forrás: BM www.valasztas.hu [3] honlapja

Márpedig a kampány hatékonyságának megítélésében a résztvevők száma jelenti az egyetlen fogódzót, amely ha igencsak közvetve is, de mérhetővé teszi: érdemes volt-e sok százmillió forintot költeni arra, vagy sem. Egyes elemzők szerint ennyien akkor is elmentek volna, ha a tárcák egyetlen fillért sem használnak fel, s kizárólag a 2,7 milliárd forintot költő Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány kampányára korlátozódik az állami részvétel.

A hivatalos kormánydöntés – 2019/2003. (II.12) kormányhatározat – szerint minden tárca kiadásának 0,25 százalékát költheti ebben az évben az uniós csatlakozással kapcsolatos kiadásokra. Hogy konkrétan ez a felhatalmazás mit jelent, azt a tárcák nem tudták egzaktul megfogalmazni. A népszavazás utáni két hét alatt az összes tárcának telefonon, faxon vagy e-mailben feltett körkérdésünk alapján arra a következtetésre jutottunk: minden tárca úgy értelmezheti, tágíthatja a csatlakozási teendők határait, ahogyan neki tetszik.

A Miniszterelnöki Hivatal (MeH) hivatalos kimutatása szerint összesen 2,64 milliárd forinttal gazdálkodhatnak a tárcák, amelyből több mint 1 milliárdot költöttek el a választás előtt. A 2,64 milliárdos összeg azonban nem tartalmazza a MeH által esetleg elkülönített, illetve elköltött pénzeket, mivel a Kancellária saját kiadásairól információt nem közölt.

Alig akad olyan teljes körű tárcaösszesítés, amelyből megtudható, hogy az adott minisztérium milyen „projectekre” fordított pénzt, milyen külsős szervezeteket bízott meg és mennyiért. Ezért a Beszélő egy áttekinthető, tárcánkénti összesítést szeretett volna készíteni, amely tételenként tartalmazza az egyes minisztériumok összes EU-kampány feladatára fordított összegeket – és amelynek eredményét a 2. táblázat harmadik oszlopában (a keretszámok mellett) összesítettük. Ennek fényében azt tudakoltuk a tárcáktól, hogy a kampányfeladatok mekkora hányadát végezték a minisztérium alkalmazottai, és a „külsősök”. Arra is kíváncsiak lettünk volna, hogy az eddig elköltött pénzből mennyit fizettek ki az apparátus extra díjazására, és mennyit külsős cég, illetve magánszemély számára, valamint hány és konkrétan milyen tartalmú pályázatot írtak ki az utóbbiaknak. Végezetül tudni szerettük volna, hány reklámot helyeztek el az írott és az elektronikus sajtóban, hány közönségtalálkozót szerveztek az országban, és azok mennyibe kerültek.

A legtöbb tárcánál legalább egy hétig keresték a válaszadásra illetékes személyt, akik az esetek többségében csak részválaszokat adtak, amelyekből az egész kampányfinanszírozásra fordított pénznek csak egy kis részét lehetett „feltérképezni”. Üde kivételt jelentett az ESZCSM, FVM, HM, KVM, PM gyors együttműködése. A tisztánlátást az is nehezítette, hogy gyakran arra hivatkoztak, hogy összemosódnak az EU-kampánnyal kapcsolatos és a szokásos miniszteriális feladatok. A gazdasági tárcánál pedig azt közölték velünk, hogy mivel a MeH koordinálta a kampányt, forduljunk hozzájuk kérdéseinkkel. Ekkor szembesültünk a kormány egy sajátos elhárítási mechanizmusával. A kancelláriánál ugyanis készségesen vállalták, hogy majd a szakemberei összesítik nemcsak a GKM, hanem az összes tárca adatait, és egységes választ fognak adni. Ez azt eredményezte, hogy ha továbbra is a tárcáknál kutakodtunk, akkor az illetékesek bőszen arra hivatkoztak, hogy a MeH megtiltotta a minisztériumok számára a további nyilatkozást. Az már csak hab a tortán, hogy a kancellária a minden „egyes tárcát” illető kérdéseinket önmagára nem vonatkoztatta. A tömören hírzárlatnak nevezhető intézkedést követően a MeH egymással összehasonlíthatatlan, ötletszerű adathalmazt juttatott el az egyes tárcák kiadásairól, a konkrétumokat firtató további kérdésekre pedig azt felelték, hogy csak a tárcák tudnának azokra válaszolni. A minisztériumok viszont arra hivatkoztak, hogy csak a MeH adhat felvilágosítást.

A MeH-től származó, de csak hozzávetőlegesnek minősíthető adatok szerint a tárcák egészen eltérő stratégia szerint költekeztek a kampány előtti időszakban (l. 2. táblázat).

2. táblázat. A tárcák EU-kampányának költségvetése

* 2003. évre vonatkozó/népszavazásig szóló részletezés

Egy részük – GyISM, GKM, KÜM – az éves keret jelentős részét már felhasználta, míg például az FMM alig költött valamit. A MeH által begyűjtött minisztériumi adatok szerint a tárcák közalkalmazottai egyaránt rendkívül önzetlenül, munkaidejük terhére, ingyenesen vettek részt a nagyszámú felvilágosító rendezvény lebonyolításában, és ugyanezen információk alapján úgy tűnik, a felhasznált források túlnyomó része a közreműködést vállaló külsős cégek és magánszemélyek zsebébe vándorolt. A legszűkszavúbbnak a gazdasági- és az ifjúsági tárca bizonyult, amelyek a keretszámokon túl semmiféle információt nem adtak arról, mire költötték a súlyos milliókat. Voltak olyan érdekes esetek is (l. 2. táblázat), hogy bár a minisztérium megadta a népszavazásig elköltött összeget és a költségek „tételes” részletezését, de ez utóbbi tételeit összeadva az elköltött összegnél nagyságrendileg (!) kisebb összeghez juthatunk.

A kiadási ranglista második helyezettje az agrártárca, ahol ritkaságszámba menően készségesen tájékoztattak bennünket a pályázati úton (gyorsított közbeszerzés) megbízott cégek kilétéről. Az FVM a Szféra Kft.-nek összesen 50 millió forintot fizetett hat olyan rendezvényért, amelyen 500-500 ember vett részt. A Szféra által „becsalogatott” 3000 emberhez fejenként 16,7 ezer forintért jutott el az információ, amely első pillanatra meghökkentően drágának tűnik. Azt, hogy milyen célközönségnek milyen információkat juttattak el ennyi pénzért, a tárcánál nem részletezték. Az FVM bőkezűségére jellemző, hogy klasszikus reklámra mintegy 30 milliót fizettek a Grant Kft.-nek, mint ahogy az Axel–Springer lapjaiban megjelenő reklámokért, a Fivinvest Kft. által biztosított televíziós illetve a Rádió Infórum Kft. által szállított rádiós, valamint az Educatio Kht. nyújtotta online megjelenésekért is 30-30 milliót szurkoltak le. Ehhez képest, és a mintegy 150 minisztériumi hatáskörű, vidéki rendezvény dacára, a vidéki részvételi hajlandóság jóval alulmúlta a városokét, sőt hat olyan település is akadt, ahol a többség kifejezetten a csatlakozás ellen szavazott.

A környezetvédelmi tárca a népszavazásra mozgósító kampány gyanánt 16,4 milliót költött 63 hirdetésre a nyomtatott sajtóban. A fennmaradó 20 millióból 12,4 milliót a „Természetünnep” nevezetű komolyzenei koncert lebonyolítására és az azt követő állófogadásra fordítottak. Ezen belül a műsor konferálása, levezetése, a szólisták javadalmazása 2 millióba került, a meghívók pedig ehhez képest borsosnak tűnő áron, 440 ezer forintért lettek előállítva. Rossz nyelvek szerint a Természetünnep-koncertet akkor is megrendezték volna, ha nincsen EU-kampány, de így e keret terhére lehetett azt elszámolni. Az illetékesek nem kommentálták a felvetést, mindenesetre az a legfeljebb néhány száz ember, aki láthatta az előadást, legalább jóllakhatott az állófogadáson. A Természetünnep-koncert tartalmilag nehezen köthető az EU-kampányhoz, hogy miért mégis ennek költségvetéséből rendezték – erre nem kaptunk választ.

A belügyi tárca is sajátosan értelmezte az uniós választási kampány előtti feladatát. A tételesen felsorolt akciók közül az önkormányzatok szakmai képzését tartotta az egyik legsürgetőbb kérdésnek. Ennek keretében egymillió forint értékben, 5000 CD-n adott tájékoztatást a helyi önkormányzatoknak a soron következő jogharmonizációs feladataikról, valamint a Segédanyag a helyi önkormányzati rendeletek jogharmonizációjához című könyv szintén 5000 példányáért 2,8 milliót fizetett. Azt is megtudtuk, hogy a Magyar Hírlapban 4 oldalas betétet jelentetett meg az Önkormányzati EU-csúcs alkalmából, amely a megvásárolt lapszámokkal együtt (!) 2,5 milliójába került. Az ezen felül elköltött 106 millióról viszont semmilyen adattal nem szolgáltak.

Az oktatási tárca használhatja fel a második legtöbb pénzt a minisztériumok közül: a rendelkezésre álló 310 millióból eddig elköltött 123 millió sorsáról viszont csak annyi tudható, hogy külső cégeknek és egy szakértőnek mintegy 4 millió forintot fizetett ki, 211 650 darab nyomtatvány 21 millió forintba került, továbbá a 135 rendezvény közül az egyetlen pénzbe kerülő rendezvényt, a „Tavasz Nap Európában” című középiskolás vetélkedőt 10,2 millióval támogatta. Az Igazságügyi Minisztérium az éves elkülönített 104 millió forintból eddig 20 milliót költött, ennek tételezésénél mindössze a 6000 tájékoztatófüzetre elköltött mintegy 1 millió forintról számolt be. Slussz. A honvédelmi tárca az egyetlen, amely elismerte, hogy saját apparátusának is juttatott pénzt, a népszavazásig elköltött 24,7 millióból 5 milliót. A külsős cégek „a lakosság és a belső állomány számára szerveztek előadásokat és fórumokat”, valamint ebből a pénzből jutott az „Európa Sugárút” című rendezvény Honvéd Színpadának műsorára is forrás.

A MeH és a tárcák információiból annyi mindenesetre kiderül, hogy a januárban lóhalálában kezdődő késői kampány kapkodásra kényszerítette a minisztériumokat. Egységes kormányzati koncepció csírája sem fedezhető fel a pénzek felhasználásában, inkább a „mindenki csináljon valamit, de gyorsan” rendező elv érvényesült, még azon az áron is, hogy helyenként bosszantó pazarlás tapasztalható. Ha igazak a MeH adatai, az EU kampánycélokra idén felhasználható keretnek csupán a 38,6 százalékát költötték el a tárcák. A fennmaradó mintegy 1,6 milliárd forint célszerű befektetésének immár semmiféle mérhetősége nem lesz. Mivel a minisztériumok információink szerint többletforrást nem kaptak az EU-kampányhoz, gyaníthatóan erősödni fog az a tendencia, hogy a korábban betervezett akciókat a kampány részeként adják majd el.

• Euróna [9]