Bajos ember, kis Valaki,
Nono, lassan a testtel.
(Ady)
(1) Kopogtatnak az ajtómon.
– Ki az?
– A Pénz.
– Ma senkit sem fogadok.
– Privátim jöttem hozzád.
– El akarsz csábítani?
– Nagyon.
– Ma fáradt vagyok és öreg.
– Felvillanyozlak és megfiatalítlak.
– Egész nap mást kívántam.
– Ha beengedsz, akkor majd engem kívánsz.
– Biztos?
– Hogy kérdezhetsz ilyet?
– Akkor jöhetsz.
Dermedt a kilincs. Lenyomom, kitárom az ajtót. Jeges szél ront rám. Nem hátrálok meg, nyitva tartom az ajtót, míg bal lábam két ujja le nem törik. Ekkor veszem észre, hogy meztélláb vagyok. Ököllel a semmi arcába ütök.
(2) Egy barnára lakkozott ajtón névtábla: „Miss Money”. Bekopogok.
– Ki az?
– Én.
– A barátoddal heverészem.
– Melyikkel?
– Nem mindegy?
– Kedvenc barátommal, vagy azzal, akit megvetek?
– Mi bántana kevésbé?
– Nem mindegy?
– Kedvenc barátod hasán fekszem, gyűlölt barátod pedig a hátamra borult.
– Nekem már sehol sem jut hely?
– Hát semmitől sem riadsz vissza?
– Nem.
– Akkor gyere.
Kinyitom az ajtót. Mintha egy alagútba hatolnék be. Gyufát gyújtok, az ágyhoz lopódzom. Senki sincs ott. Felgyújtom a lepedőt.
- Költői válaszok [7]