Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2003. április, Évfolyam 8, Szám 4

Karafiáth Orsolya: Öt dolog, ami boldoggá tehet, avagy tanítások a pénzről

Grecsó Krisztián: Kulturális kis piros

Fábri Péter: Pénzváltó vers

Rakovszky Zsuzsa: Kérdéseim

Kiss Ottó: (ismét ráirányítja a figyelmet)

Eörsi István: Kudarcos viszony

Két kis jelenet

Balla D. Károly: Mint aki épp erre ment

Viktor Koval: Politikai gazdaságtani előadás az egyén elidegenedéséről

Vass Tibor: Ún. b. p. vers

Berkovits György: Pénz és halhatatlanság

Tóth Vali: Jane Austentől a Spice Girlsig

avagy a brit művészetfinanszírozás rejtelmei

Ady Endre: Lázár a palota előtt

Zádori Zsolt: Mennyi babér kell egy ananászhoz?

Réz Pállal a XX. századi magyar irodalom megélhetési problémáiról Zádori Zsolt beszélget

: „Kultúrpolitikai segítséget kellett kérnem…”

Szemelvények az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának anyagaiból

: Áru-e a kultúra?

Szemelvények egy régi vitából

Tandori Dezső: Hérakleitosz megúszná??

Avagy: modern, posztmodern, mecenatúra stb. „a 48-ból” (1956–2003)

Révész Sándor: „Egy normális országban összejön”

Konrád Györggyel beszélget Révész Sándor

Mecseki Rita Eszter [Petőcz András]: Ének a pénz mágikus hatalmáról

György Péter:

: Kronológia

Rádai Eszter: „A közcélok támogatása az adózásnál kezdődik”

Tamás Istvánnal, az International Business School főigazgatójával Rádai Eszter beszélget

: [Bevezető]

Betlen János: „Várjunk kevesebbet!”

Dlusztus Imre: Mit csinál a kormány?

Elek István: Mit csinál a kormány?

Farkasházy Tivadar: Hogy mit csinál a kormány?

Horváth Zoltán: „Már érezzük is az illatát…”

Kocsi Ilona: A tökéletlen kormány

Szerető Szabolcs: A politikátlanított kormányzás kudarca

Tamás Gáspár Miklós: Pavlovi reflexek

Fekete György: Egy gondolat története és tapasztalatai

Török András: Az expanzió kora

Jankovics Marcell: A piramiselv eredményei

Harsányi László: A második évtized

Zádori Zsolt: Az alapötlettől az Alapprogramig

Szilágyi Sándor: Megáll az idő…

Kálmán C. György: A szépirodalom és az NKA

Csáki Judit: „Gut bácsi”

Persányi Miklós: Herceg vagy kakukktojás?

Gondolatok a magyar kultúrpolitika Hamupipőkéjéről

J. Győri László: A jövő zenéje?

Deme Péter: Múzeumok és pályázati finanszírozás

Szubjektív gondolatok a Nemzeti Kulturális Alapprogram tíz éve kapcsán

Csillag Márton: Mit és kinek „vetít” a tízéves NKA?

A mozgókép kollégiumáról

H. Orlóci Edit: Szükséges-e, hogy némely barnamedvék kerékpározzanak?

Németh György: Szponzorok a görög–római világban

A kierőszakolt bőkezűség

Font Zsuzsa - Ötvös Péter: „Egy pár pisztolyt adott peregrinatiomra”

Epizódok a „peregrinatio academica” történetéből

Hahner Péter: Voltaire és pártfogói

Murányi Gábor: A húsz évet élt „örökalapítvány”

Mozaikok a Baumgarten Alapítvány történetéből

: A Baumgarten-díjasok

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon